„Előkerülnek a hülye, büdös komcsik” – avagy gyűlölet a köbön
Nagyon kiakadt Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője az Igazság Órája című kormánypárti propagandaműsorban, miután a vele beszélgető Németh Balázs egy internetes szavazásról kérdezte. Egy Magyar Pétert támogató Facebook-csoport tagjainál érdeklődtek arról, hogy melyik fideszes politikust látnák szívesen börtönben. A távolról sem reprezentatív „közvélemény-kutatás” alapján készült listán Orbán Viktor, Lázár János, Rogán Antal és Kocsis Máté neve is szerepelt. Kocsis szerint „minden választás előtt ez van: ezek a hülye, büdös komcsik mindig előkerülnek ilyenkor.”
„Ezeknek az apjuk meg a nagyapjuk is mindenkit börtönbe akart zárni. Ezeknek az a demokrácia a mai napig, hogy a politikai ellenfeleket be kell börtönözni”, mondta Kocsis, aki mindehhez még hozzátette: „őket így szülte az anyjuk”.
Durvul a közélet. Ma már korábban mértékadónak számító politikusoktól is hallhatunk olyan mondatokat, amilyeneket néhány éve még csak a kocsmák közönsége mert megengedni magának.
„A Tisza Párt megjelenésével új gyűlöletcunami érte el Magyarországot.” Ezt Gulyás Gergely kancelláriaminiszter válaszolta tavaly májusban egy hírtévés újságíró kérdésére. Gulyásnak annyiban igaza volt, hogy Magyar Péter és a Tisza feltűnésével, majd megerősödésével valóban új gyűlölethullám árasztotta el az országot. Más kérdés, hogy honnan jött ez a gyűlölet. Mert bár egyik politikai oldal képviselői sem szentek, nehéz volna tagadni, hogy a közbeszéd leromlásában a fideszes politikusok élen járnak.
„Brüsszel Péter egy áruló, aki elárulta a családját, elárult bennünket, és el fogja árulni a magyarokat is!” – mondta Lázár János nem egészen egy évvel ezelőtt a Facebookra feltöltött videójában. „Hazudik a rafinált bohóc, ha kell, ha nem” – írta Magyarról a bevezetőben már említett Kocsis Máté, Menczer Tamás pedig, aki egy ideje az Orbán-párt kommunikációs igazgatója, március végén a Bayer-show-ban elmebetegnek, üldözési mániában szenvedőnek nevezte a Tisza Párt elnökét. „Nekem van a legnehezebb dolgom” humorizált Menczer, „mert én minden nap egy elmebeteggel harcolok, és én jeleztem ma reggel a miniszterelnöknek, hogy én veszélyességi pótlékot kérek. És azt mondta, hogy nyújtsam be írásban, lehet, hogy indokolt... Elmebeteg veszélyességi pótlék, elmebeteggel harcolás címen...”
Vagyis, Orbán nem tette helyre pártja kommunikációs igazgatóját, és nem zárta ki, hogy Magyar elmebeteg. Tegyük hozzá: a kormányhoz közeli sajtóban Pszichopetinek, Ukrán Péternek, a leggyakrabban pedig Poloska Petinek nevezik Magyart, Bayer Zsolt és Kocsis Máté egy friss beszélgetéséből pedig az is kiderült, hogy a Tisza Párt elnökét a Fidesz politikusai egy korábbi, a belvárosi Ötkert nevű szórakozóhelyhez kapcsolódó botránya nyomán Dr. Ötkertnek nevezik.
Az igazi, máig ható kezdőrúgást Orbán Viktor 2025-ös, elhíresült március 15-i beszéde adta meg, amikor a miniszterelnök, eredetileg újságírókra, bírókra, civilekre utalva, áttelelő poloskákról, valamint ezzel összefüggésben, húsvéti nagytakarításról beszélt.
Persze a másik oldal politikusai és hangadói sem szentek, ők sem mennek a szomszédba egy kis beszólásért. Magyar Péter pártelnök időnként börtönnel fenyegeti, hazaárulással vádolja és miniszterelnök elvtársnak nevezi Orbán Viktort, igaz, ez egy fokkal kevésbé közönséges, mintha pszichopataként említené.
A veszély elsősorban abban áll, hogy a közbeszéd durvulása a tisztességesen gondolkodó embereket eltávolítja a politikától. Elgondolkodtatja őket, hogy mit keresnek ők egy ilyen, számukra vállalhatatlan világban, s átengedik a terepet azoknak, akik durva, nem egyszer trágár módon szokták kifejezni a véleményüket. Elsősorban a kormányzópárt felelőssége, hogy ne szítsa, hanem – amennyire csak lehet – csitítsa az indulatokat. Jelenleg nem ez látszik, és kérdés, hogy a választásig hátralévő bő három hónap alatt fokozható, vagy legalábbis fenntartható-e a gyűlölködés már ma sem elhanyagolható szintje. És ha igen, meddig feszíthető a húr, mikor csap át a durva, közönséges szóhasználat erőszakos cselekedetekbe.
Sokszor leírtuk már, de nem lehet elégszer: ha máshonnan nem, a történelmünkből megtanulhattuk (volna), hogy a szörnyű szavakból lesznek a rettenetes tettek.
