Kérdések a T. Ház elnökéhez
„Mikor volt Kövér László utoljára háborúban? Vagy mikor fogtak rá utoljára gépfegyvert? Mikor kellett naponta egy olyan ország élén állnia, ami a világ egyik legerősebb és legfanatikusabb hadseregével vív háborút már több mint 100 napja? Mikor kellett naponta szembenéznie azzal, hogy az országa civil lakosságát is halomra mészárolják, belelövik a jelöletlen tömegsírokba? Mikor kellett percről percre olyan híreket olvasnia, hogy hazájában nemcsak a nőket, de a gyermekeket és a férfiakat is kegyetlenül megerőszakolják az orosz agresszorok? Mikor kellett Kövérnek végignéznie, hogy a haza földjét naponta honfitársai ezrei hagyják el, hogy az életüket mentsék? S mikor kellett Kövérnek a saját országát védő(!), azaz honvédő háborújához külföldi segítségért könyörögnie?” – Perintfalvi Rita Facebook-bejegyzés
Kövér László: „Itt van egy személyes, pszichés probléma, amivel én a magam részéről nem tudok mit kezdeni.” A magyar házelnök megjegyzése Zelenszkij ukrán vezetőt illetően.
Én csak a kérdések számát tudom szaporítani.
Miért érzi szükségesnek Kövér László, hogy az egyébként is feszült ukrán-magyar viszonyt ostoba megjegyzéseivel tovább rontsa? Miért nem a munkájával foglalkozik a T. Ház elnöke, miért gondolja, hogy bárhol a világon elfogadják az általa diktált „házmestertempót”? Miért érdeke Magyarországnak, hogy a harmadik legmagasabb közjogi méltóságunk egy megtámadott ország első emberét aljas módon, pszichés eredetű személyiségzavarral gyanúsítsa? Eszébe jutott-e Kövérnek, hogy Ukrajnában (pontosabban Kárpátalján) a véres háború után is élnek majd magyar ajkú polgárok, akiken aztán – a helyi nacionalisták – Kövér szavaira hivatkozva fogják megtorolni vélt vagy valós sérelmüket? Kövér kirohanására reagálva, az ukrán külügyminisztérium már hivatalosan is jelentést kért a magyar Házelnök mentális állapotáról, hogy „annak megfelelően tudjanak viszonyulni az Országgyűlés elnökének szavaihoz”. Nem szégyelli ezt Kövér László? És ahhoz mit szól a mindig mogorva bajszos politikusunk, hogy a kijevi elnöki hivatal helyettes vezetője, Andrij Szibiha azt mondta rá célozva, hogy „Sok mondanivalója van annak, aki bűnös. A szamarat a füléről, a bolondot a beszédéről ismered fel. Hosszú beszéd, rövid ész.”? A Fidesz elnöke (O.V.) miért nem „fogja be” már Kövér száját, hiszen a régi cimboraság és a miniszterelnöki poszt erre feljogosítja? Mikor lép színre a másik „konfliktusgenerátor”, Szijjártó Péter? Vajon el tudja-e simítani a külügyminiszter a házelnök által generált diplomáciai botrányt, vagy a hét elején – olajat öntve a tűzre – ismét magához rendeli Ukrajna budapesti nagykövetét? Az ostoba nyilatkozatot szándékosan időzítette Kövér a Nemzeti Összetartozás Napjára, közvetlenül a pünkösd előtti szombatra? Ennyire nem érdekli, hogy a fájdalmas emléknapon és az azt követő vasárnapon/hétfőn (is) polgáraink nyugalomra vágynak? Izgatja egyáltalán Kövér Lászlót, hogy hazánkat miként ítélik meg a nagyvilágban?
És a végére hagytam a Kövér-i ámokfutásra vonatkozó ukrán reagálás legmegrázóbb és legfájdalmasabb mondatait, Oleh Nikolenko, ukrán külügyi szóvivő tollából: „Tágabb értelemben véve sajnos a magyar politikusok kitartóan mocskolják Ukrajnát és mosdatják Oroszország bűnös szennyesét. Nem meglepő ez a pozíció, hiszen történelme során Magyarország többször is a gonosz oldalára állt.”
Hétfőn kora délután beszállt a ringbe Szijjártó Péter is, akinek szavaiban nem csalódtam: „(…) Mindezek alapján Kövér Lászlónak teljesen igaza van, még akkor is, ha ezen az ukránok felháborodnak.”
Több kérdésem ezután nincs, de kérésem azért van: szóljon már valaki Kövérnek és Szijjártónak, hogy „állj, ne tovább”!
