Magyarország, 2050-ig titkosítva
Ha minden igaz, 2050-ben megtudhatjuk, mi az igazság a Pegasus kémszoftver ügyében: hogy a már ismert oknyomozó újságírókon kívül, kiknek a telefonját törték fel az izraeli kémszoftver segítségével és kiknek a megbízásából. Sáros-e az Orbán-kormány ebben a mocskos botrányban, vagy sem, terheli-e felelősség Magyarország miniszterelnökét , belügyminiszterét, vagy a titkosszolgálatok vezetőit. Ne tessék legyinteni, hogy akkor már kit fog érdekelni ez az egész história: én például abban évben még csak 99 éves leszek, és már be is írtam a naptáramba, hogy el ne felejtsek 2050-ben érdeklődni a részletek iránt.
Ez utóbbi, kissé szürrealisztikus mondattal mindössze azt kívántam érzékeltetni, hogy ami történik, az nemcsak vállalhatatlan, de az értelem oldaláról is nehezen megközelíthető. Törvénytelennek azért nem mondanám, mert Magyarországon semmi sem történik törvénytelenül, a Fidesz törvényalkotó parlamentje ugyanis gondoskodott arról, hogy a legnagyobb gazemberségek is törvényesek legyenek.
Ha valaki nem emlékezne rá: júliusban érte el hazánkat a kémszoftverek ügye, ekkor derült ki, hogy az Izraeltől vásárolt Pegasus nevű kémszoftver segítségével újságírók, politikusok és ügyvédek telefonjait törték fel, hogy onnan adatokat szerezzenek meg. Az izraeliek ezt a szofvert eredetileg a terrorizmus elleni harcra fejlesztették ki, jobb országokban arra is használták, ám vannak olyan, nem túlságosan demokratikus helyek – egy ideje hazánk is ezek közé tartozik –, amelyek nem terroristák, hanem a kormány politikai ellenfeleinek (értsd: az ellenzék) megfigyelésére és megfélemlítésére használják ezt a szoftvert.
Új fejlemény, hogy most, második próbálkozásra – szemben az elsőre összehívott testületi üléssel, ahol nem tették tiszteletüket – a parlament nemzetbiztonsági bizottságának kormánypárti képviselői is elmentek az ülésre. Sőt, ezúttal maga a belügyminiszter és az Igazságügyi Minisztérium illetékes államtitkára is megjelent a bizottsági ülésen. Más kérdés, hogy az általuk mondottakban nem volt sok köszönet.
Pontosabban: ezt sem tudhatjuk biztosan, mert az ülésen elhangzottakat a kormány kérésére – amelyet a bizottság kormánypárti többsége akceptált – 2050-ig titkosították. Vagyis, még harminc évig nem tudhatjuk meg, hogy volt-e kormányzati „kérés” a megfigyelésekkel és a telefonok feltörésével kapcsolatban, s ha igen, milyen indokok alapján. A válaszokat persze sejtjük, és pártállástól függően, mindenkinek megvan a véleménye az esetről, ám ez a mostani titkosítás úgy, ahogy van, vállalhatatlan, felháborító és undorító.
Nem az egyedüli persze ez a mostani gyalázat, amelyhez Áder János államfőnek szokás szerint egyetlen szava sem volt: a Budapest-Belgrád vasútvonal üzleti részét is évtizedekre titkosították, vagyis, leghamarabb ugyancsak 2050 körül tudhatjuk meg, Magyarországnak milyen érdeke származott abból, hogy ismeretlen kamatozású hitelt vegyen fel a Kínai Népköztársaságtól, ráadásul több százmilliárd forint értékben. Nekünk, magyar állampolgároknak nincs közünk hozzá, nem kötik az orrunkra a részleteket. Nekünk, ebben és sok más ügyben, csak kötelezettségeink vannak: amikor eljön az ideje, rendesen, határidőre, fizetnünk kell a törlesztő-részleteket. Orbán Viktor és társai ekkor már sehol sem lesznek, a mi gyerekeink és unokáink közül is csak azoknak nyomja majd a vállát a visszafizetés terhe, akiknek nem volt olyan szerencséjük, hogy egy, a miénkénél kiszámíthatóbb és élhetőbb országba meneküljenek.
