Migránsok: fortélyos félelmet szít a kormány
„Hihetetlen összefogás! Több, mint 10 autó és 20-25 ember, aki este 11-kor is jött és segített a keresésében. Sajnos az illetőket nem találtuk meg, de nem adjuk fel! Hálásan köszönöm mindenki önzetlen segítségét! Ugyanitt önkénteseket keresek, akik vállalnának éjszakai megfigyelést Csemő központjában és külterületen is egyaránt.” Szűcs Judit, a Dél-Pest vármegyei Csemő polgármestere írta ezeket a lelkesült sorokat a település önkormányzatának Facebook oldalán. Nem egy elveszett kisgyereket vagy egy veszélyes bűnözőt kerestek nagy erőkkel a helyiek, hanem olyan migránsokat, akik – legalábbis akkor és ott – nem léteztek.
Az először a Hírklikk által közölt csemői migránshajszának voltak előzményei. 2015-ben, a migránsválság csúcspontján ismerhettük meg Irene néni történetét, aki – ma már látható – magányos partizán volt az autókkal és még ki tudja milyen eszközökkel felszerelt csemői migránsvadászokhoz képest. Irene néni a déli határszakaszon teljesített önkéntes szolgálatot, nem járt érte fizetség, tán még a költségeit is maga állta. Régen besúgónak, netán házmesternek mondták volna a hivatalos okiratokban a Friedrich Irene néven szereplő honfitársunkat, aki teljes harci díszben, lelkesen mesélte a Mokka riporterének, miként telik egy napja. Hogyan kutatja fel a migránsokat, köztük gyerekeket, s adja őket a hivatalosságok kezére. Megpróbáltuk magunk elé képzelni az akkor hetven éves idős asszonyt, amint távcsővel és mobiltelefonnal felszerelkezve, létrára mászva kémleli a migránsokkal teli horizontot, bozótban kúszik, nyomot keres, mint egy indián.
Mindez vicces volna, ha nem lenne véresen komoly. Különösen, hogy voltak és vannak más történetek is, amikor a kormány propagandája által felheccelt lakosság migránsokat lát minden bokorban. 2017 őszén például még csak egy napja voltak itt a Sri Lanka-i diákok, de már is feljelentették őket a perbáliak. Az egyetemisták az AIESEC közvetítésével végeztek önkéntes munkát a perbáli lakóotthonban, fogyatékkal élő gyerekeknek segítettek.
Két hónappal később, Kömlőn a halottak napja alkalmából a temetőbe érkező magyarok (!) ellen riadóztatták a rendőrséget – ők azért lettek gyanúsak a helyiek szemében, mert nem a településen laktak. Cegléden magyarországi továbbképzésen lévő szaúdi rendőrökre hívták ki a hatóságot, 2019-ben pedig akár komikusnak is mondható történet kerekedett Nagymágocson. Ott a közmunkások és a földmérők annyira megijedtek egymástól, hogy mindkét csoport fejvesztve menekült, mert migránsnak nézte a másik társaságot.
Nevetnénk ezeken a történeteken, ha mindez nem volna szánalmasan szomorú és végtelenül lehangoló. Látlelet a magyarországi közállapotokról. Mert hogyan lehetne másképpen minősíteni, hogy hatott a kormány propagandája. A magyar adófizetők pénzéből elköltött milliárdokból gyűlölködő óriásplakátok, újság- és televíziós hirdetések születtek. Már a csapból is az folyik, hogy Soros – legújabban: Brüsszel – migránsokkal árasztaná el Magyarországot.
Alapvetésként fogadjuk el, hogy engedély nélkül senki sem léphet be Magyarország területére. Sem a zöld határon, sem sehol máshol. Ennek biztosítása azonban nem az önkéntes határvadászok, hanem a rendvédelmi szervek – határőrség, rendőrség, katonaság – feladata. A kormány propagandája az elmúlt években milliárdokat költött arra, hogy összemossa a menekülteket a terroristákkal, és az elvetett mag szárba szökött: az emberek félnek az ismeretlentől, a közmédiának nevezett sajtó pedig nem nyugtatja, hanem frusztrálja és hergeli őket. Tegnap Perbál, Kömlő és Nagymágocs, ma Csemő – a sajnálatos sort szinte vég nélkül lehetne folytatni.
