Milyen lenne a Fidesz Európája?

„Az integráció nemzeti szabadságunk kiteljesedésének eszköze” – indokolják, hogy miért kell törölni a Szerződésekből (nagy kezdőbetűvel írva, Szerződéseken általában az Európai Unióról szóló Szerződést és az Európai Unió Működéséről szóló szerződést értjük, valójában ide tartozik az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó Szerződés is) az „egyre szorosabb egység” célkitűzését. Amellett, hogy ez a célkitűzés csak egy elvi nyilatkozat, amely ráadásul különböző nyelveken nem is annyira egyértelmű (az unió jogi dokumentumainak minden nyelvi változata egyformán hatályos, ami maga is a nemzeti önállóság szimbóluma, és okozott már apróbb bonyodalmakat), törlése azt jelentené, hogy vissza lehetne lépni az elért szintről. Hogy ezt hogyan képzelik el, nem tudható. A jelenlegi együttműködési szint egyszerű befagyasztása az újabb és újabb kihívásokat tekintve, eléggé paradox helyzeteket eredményezne. Ha pedig – miután minden újabb hatáskör átadása az uniónak egyhangú döntést igényel – azt képzelik, hogy ha egy tagállamnak egy együttműködési forma nem tetszik, azt máris vissza kellene vonni, akkor meg is ásták az EU sírját.

A nemzeti szabadság kiteljesedése a közösséggel szemben szintén súlyos kérdéseket vet fel. Az integráció ugyanis szükségszerűen a szabadság korlátozását jelenti. Ha csak azt fogadjuk el az integrációból, amivel szabadságunk nem csak nagyobb lesz, hanem még ki is teljesedik, akkor akár hozzá se fogjunk, reménytelen.

Európa keresztény gyökereinek és a keresztény erkölcsnek a megjelenése a szerződésekben formálisnak tűnik, de erősen problematikus – igaz, ha az Európai Alkotmány tervezetét megfogalmazó Konvent munkája nem fullad kudarcba a francia és holland népszavazás eredménye miatt, akkor meglenne a hivatkozás többek között Európa vallási örökségére. Keresztény erkölcs viszont nem csak egy van (félő, hogy honatyáink a keresztényt a katolikus értelmében használták), a protestáns erkölcs jelentősen eltér a katolikustól, a többiről nem is beszélve. Árulkodó az is, hogy a Fidesz kommunikációjában eddig a keresztény-zsidó örökség szerepelt. Kényszerzubbonynak tűnik a keresztény erkölcs emlegetése.

Már többen felvetették, hogy a keresztény gyökerek és erkölcs felemlegetése nem fér össze az Európai Bizottság politikai és ideológiai semlegességével, amely a következő javaslat (vagy mondjunk inkább követelést?). Az Európai Bizottság politikai testület, politikailag nem lehet semleges, hanem az európai politikának a Tanács által meghatározott irányát kell képviselje. Az ideológiai semlegességet meg magukat konzervatívnak képzelő törvényhozóink se gondolhatják komolyan, mondjuk például a kommunizmus irányában. A Bizottság tagjait a kormányok delegálják, saját politikai irányultságuknak megfelelő személyeket kijelölve, tehát a testület politikailag nem semleges, hanem sokszínű, kifejezi a tagállamok politikai sokszínűségét, és az országok többségében kormányon lévő politikai iránynak van benne többsége. Ugyanakkor a szerződések most is rögzítik, hogy nem a delegáló kormányt képviselik, hanem szakterületüknek megfelelően, az unió érdekeit képviselve járnak el. Lehet, hogy ez csípi a határozat mögött állók szemét – próbálják is befolyásolni, hogy a magyar biztos a bővítési folyamatot Orbán elképzeléseinek megfelelően irányítsa. Valahogy a Bíróság, a Számvevőszék és más intézmények politikai semlegessége nem kerül szóba (figyelembe véve, hogy a Bíróság elmeszelte a jogállamisági mechanizmust megtámadó magyar-lengyel kezdeményezést, utóbbi kihagyása csak véletlen lehet).

A következő pont megint nyitott kapukat dönget, és igazából a megfogalmazása érdekes. Az EU hatásköreit ugyanis most is rögzítik a Szerződések, mint ahogy azt is, hogy minden uniós intézkedésnek meg kell felelnie a szubszidiaritás követelményeinek, vagyis csak akkor szabályozhatók kérdések európai szinten, ha az hatékonyabb a tagállami szintű szabályozásnál. Az azonban, hogy a tagállamok saját hatásköreiket gyakorolják az uniós intézményeken keresztül, megfosztja ezeket az intézményeket minden önállóságuktól (erről az jut eszembe, hogy a konyak a munkásosztály itala, amelyet a munkások kijelölt képviselőjük útján fogyasztanak). Ha viszont ezt a listát nagyon részletessé akarnák tenni, azzal megakadályoznák, az nem fér össze a gyorsan változó világgal.

Ezután viszont kijelölt képviselőink néhány pluszfeladatot rónak „Európa arctalan, senki által nem választott bürokratáira”, talán nem véletlenül lehetetlen feladatokat. Az európai hadsereg létrehozását (ezzel szembemenve a nemzeti szuverenitással), a demográfiai kihívás kezelését és a családok támogatását. Ez utóbbi beavatkozást jelentene a magyar kormány által szintén szent tehénként kezelt szociális- és adópolitikába, amelyben jelenleg az unió hatáskörei finoman szólva is erősen korlátozottak. Kiterjesztésük olyan alrendszerekbe tenne lehetővé beavatkozást, amelyeknek a koherenciáját fenekestül felforgatná egy ilyen beavatkozás.

Utána jön a Fidesz két másik vesszőparipája: garantálni minden nép jogát arra, hogy eldöntse, kivel akar együtt élni hazájában, és a további uniós adósságfelvétel (a fogalom kicsit zavaros, hitelt szokás felvenni, adósságot csinál az ember vagy a szervezet) tilalma. Az uniós hitelfelvétel most is erősen korlátozott, egészen kivételes eset a mostani hitelfelvétel a járvány utáni Helyreállítási és Ellenálló-képességi Eszköz forrásaként. Az eszköz anyagi eszközeinek megszerzéséért komoly küzdelmet folytat kormányunk, így következetlenség a hitelfelvétel miatt panaszkodni – arról van szó, hogy haragszanak, mert nem esett ölükbe ez a pénz vagy egyszerűen szűkíteni akarják a közösség mozgásterét, nem tudni. Az első pedig egyszerűen ideológia – természetesen úgy gondolják, hogy ők döntik el, a magyar nép kivel akarjon együtt élni. Ugyancsak Orbán és köre propagandáját szolgálja az „őshonos” – mit is jelent ez? – nemzeti kisebbségek védelme és a Nyugat-Balkán országainak európai perspektívájának erősítése. Utóbbi egyszeri ügy, nincs helye a Szerződésekben, kivéve természetesen, ha örökös perspektívát akarunk adni, de soha nem akarjuk beengedni őket. Sajnos a Fidesz és vezére elsősorban Szerbiát támogatja, és olyan országokat szívesen kihagyna, amelyeket számukra politikailag kevésbé hasznosnak tartanak.

A „nemzetek Európája” koncepció igazi kifejezése azonban a közbül beillesztett két pont (amely tulajdonképpen három): az Európai Parlament képviselőinek delegálása a nemzeti (helyesen: tagállami) parlamentek által és felhatalmazni a tagállami parlamenteket a nem kívánt jogalkotás megakadályozására, valamint a kormányok és parlamentek jogszabály-kezdeményezési joga. Az első kettő teljes megvalósítása az intézményi egyensúly felborításával járna. A tagállami parlamentek számára jelenleg biztosított jog az uniós jogalkotás területén a legtöbb, ami anélkül lehetséges lenne, hogy teljesen kiüresítenék az európai intézmények jogait. Ráadásul olyan testület, amelyet a tagállamok delegálnak, több is van: mint fent említettük, a Bizottság, valamint a Tanács. Ismerve a Fidesz demokráciafelfogását és parlamenti kijelölési gyakorlatát, egyértelmű, hogy az Európai Parlamentbe elképzelésük szerint csak kormánypárti képviselők kerülnének be Magyarországról. Ezáltal tehát nem lenne olyan európai testület, ahol a nem kormánypárti magyarok is képviseletet kapnának. Ettől kezdve, az Európai Parlament vagy úgy működne, mint a Tanács, vagyis a kormányok között dőlnének el a dolgok, vagy pedig számukra is előírnák, mint a Bizottság tagjainak – az persze kétséges, hogy a hithű fideszesek ezt mennyire tartanák be –, hogy nem delegálóikat, hanem az EU érdekeit kell szem előtt tartaniuk, vagyis a Bizottsághoz hasonlóak lennének, csak nagyobb létszámmal. Jellemző egyébként, hogy a határozat megfogalmazói és megszavazói számára a képviselők közvetlen választása nem eléggé demokratikus.

A nem kívánt jogalkotás megakadályozása megint csak béna kacsává tenné az Európai Parlamentet. Ez szerintem csak egy oldalvágás az Orbán-kormány által nagyon nem kedvelt intézmény felé. A tagokat egyrészt úgyis a tagállami parlamentek delegálják, másrészt a kormányoknak amúgy is sok kérdésben vétójoguk van. Pont azért van ezzel szemben uniós szinten a jogszabály-kezdeményezés és –létrehozás, hogy a különböző tagállami érdekek ne rángassák ide-oda a közösséget. A jogszabály-kezdeményezés joga – amelynek kiterjesztését az Európai Parlamentre Von der Leyen egyébként megígérte – a Bizottság privilégiuma, és a három fő intézmény egyensúlyát hivatott biztosítani. Kiterjesztése kimondottan tagállami szervezetekre, illetve szervekre inkább kozmetikai változásnak tűnik, illetve egy újabb fricska a Bizottságnak. Azt meg rossz is elgondolni, hogy a Fidesz jogszabályainak színvonalán készülnének a jogszabály-javaslatok.

Milyen lenne tehát Európa? Katonáskodna, a tagállamok nevében és kezdeményezésére döntene abban, amit Orbán helyesnek gondol, sok-sok európai gyereket generálna és támogatná a székelyeket és a nagycsaládosokat. Aki pedig kilógna a sorból, azt a magyar kormányfő hatáskörelvonással büntethetné.

Szabó S. László (Brüsszel)