Most pedig képzeljük el, hogy csináltunk harminc fekvőtámaszt!
A Belügyminisztérium cáfolta azt a sajtóhírt, miszerint azt javasolta, hogy azokban az iskolákban, ahol a tornatermek szűkössége vagy hiánya miatt nem lehet szakszerűen megtartani az összes testnevelésórát, ott elméletben oktassák a fiatalokat. Tanítsanak például nekik sporttörténetet. Ugyancsak a közeli napok híre, hogy a kormány döntése alapján 55 év fölötti katonákat képeznének át tanárrá. A helyzet nem új: a Klebelsberg Központ vezetője néhány éve arról beszélt a Magyar Nemzetnek, hogy nem kell minden iskolába kémiatanár. A háborgókat az akkor még létező emberi erőforrások minisztériuma, az Emmi megnyugtatta: azt válaszolta az ATV Híradójának a kérdésére, hogy „a tanárhiány kérdésköre minden nyáron a baloldali média slágertémái közé tartozik.”
Pedig, nem ördögtől való, hogy a tornatermek esetében is haladni kell a korral. Vagyis, hogy amikor az iskolai testnevelés nehézségeit említjük, akkor nem a kormányzat tehetetlenségéről, hanem a háborúpárti baloldal nyári slágertémájáról beszélünk. Egyébként meg tényleg nem kell mindenhová tornaterem. Sőt, ha jobban belegondolunk, testnevelés sem kell – akit érdekel, olvassa el az interneten, ott minden megtalálható. Igaz és hamis dolgok vegyesen, de egy leszerelt hivatásos katona képes megkülönböztetni a kettőt egymástól.
Ötszáz évvel ezelőtt például nemcsak tornaterem, hanem tanár is sokkal kevesebb volt az iskolákban, mint ma. És ha nem változik semmi, akkor tíz év múlva még a mostaninál is kevesebben lesznek. Persze, ez nem baj, mert nem csak kémiatanárból nem kell annyi, hogy Dunát lehessen velük rekeszteni, de a többi tantárgyat is lehet a megszokottól eltérően tanítani. Jelenleg ugyanis pazarlás van, sok iskolában, eléggé el nem ítélhető módon, még mindig egyetemen tanult pedagógusok oktatják a diákokat, fizikából, matematikából, irodalomból, történelemből és minden másból. Ami azért is fölösleges, mert racionálisabban is meg lehet oldani ezt a kérdést.
Minden iskolában akad a szülők között legalább egy olyan orvos, aki ért a biológiához. Nem most tanulta, az igaz, de hát a biológia nem változik, az embereknek most is ugyanannyi fejük, szájuk és hátuk van, mint, teszem azt, húsz évvel ezelőtt. És a szemünk száma sem változott, a gyomrunk is ugyanolyan. Szabóné anyuka, aki belgyógyász, biztosan be tudna segíteni a gyerekeknek.
És irodalomból sem gond, ha nem a diákok megszokott tanára oktatja őket a versek és úgy általában a könyvek szeretetére. Gond egy szál se, itt van például a Tibike anyukája, aki ugyan könyvelő egy nagyvállalatnál, de egy szülői értekezleten elkotyogta, hogy mennyire szereti a modern és a klasszikus irodalmat, szabadidejében sokat olvas. Ne hagyjuk parlagon heverni Tibike anyukáját, tessék őt felkérni, hogy ossza meg élményeit a gyerekekkel! Kálmánka nagyija pedig matekból nagyon jó. Igaz, ő egyszerű háztartásbeli, de ha bemegy egy boltba, még a pénztár előtt, mielőtt fizetne, fejből megmondja, hogy mennyibe kerül, amiket vásárolt. Ő például összeadásban tudna segíteni a gyerekeknek, Robika nevelőapukája a kivonásban, Vivienke unokahúga pedig, aki ritmikus gimnasztikában országos helyezett, állítólag a gyökvonásban számít szaktekintélynek.
Nem ragoznánk, mert ez itt nem nyelvtanóra, csupán azt szerettük volna mondani, hogy tessék találékonynak lenni! Nem kell mindig az állam segítségére várni, tessék saját ötletekkel megtölteni az oktatás mindennapjait. S mielőtt elfelejtenénk: nemcsak tornaterem, hanem diák sem kell minden iskolába. Ez ugyan bevett szokás, elsősorban a hanyatló nyugaton, de ugyanolyan rossz beidegződés, mint a jólét. Mi ebben is többek vagyunk, egy iskolában bőven elegendő egy igazgató, aki le tudja diktálni a titkárnőjének, hogy ép testben ép lélek. S ha kellően képzett, még azt is tudni fogja, hogy kitől ered ez a sokat citált idézet. (Azok számára, akik nem iskolaigazgatók, és emiatt nincs titkárnőjük: Iuvenalis római költő írta egyik szatírájában.)
Ha a diri jól diktál, és a titkárnő pontosan jegyzi a szavait, akkor a kormány tudni fogja, hogy a magyar iskolákban minden a legnagyobb rendben van. Ha pedig ez megvan, képzeljük el, hogy csináltunk harminc fekvőtámaszt, felmásztunk a rúdra és futottunk négy kört!
