Nagy Feró imádja Orbán fenekét
Láthattuk a híradókban, amint sorra érkeztek a Fideszhez közeli illusztrisok a kötcsei piknikre. Politikusok elsősorban, volt és jelenlegi vezetők, de jöttek színészek, valamint más hírességek és persze a sajtó is nagy erőkkel képviseltette magát. Annak ellenére, hogy utóbbiak sok sikerélményre nem számíthattak. Megtűrt páriák ők Kötcsén, esélyük sincs, különösen, ha nem a kormányhoz közeli médiabirodalmat erősítik.
Amint az várható volt és megszokott, a sajtómunkások rendre elutasító válaszokat kaptak a kérdezettektől. Volt, akitől még azt sem, sok politikus egyszerűen csak átnézett rajtuk. Tárgynak tekintette az őt kérdezőt, olyan objektumnak, akit ki kell kerülni, mert – egyelőre – eltaposni mégsem illik. Néhány évvel ezelőtt még azt is lenyelte a sajtó, hogy Jeszenszky Zsolt lemezlovas közölte egy újságíróval, akkor válaszol a kérdésére, ha az illető legyőzi őt fekvőtámaszban. (Az újságíró alulmaradt, Jeszenszky nem válaszolt.)
Az idén nem volt fekvőtámasz, akadt helyette más. Parragh László, a katát kinyíró iparkamarai vezető, miközben több tízmilliós autóból szállt ki, közölte, hogy nincsenek megszorítások. Schmitt Pál, egykori államfő arra a kérdésre, hogy mi a véleménye az energiaválságról, visszakérdezéssel „válaszolt”: miért, ön azt szeretné, hogy legyenek? Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő, aki néhány hónappal ezelőtt még azzal gúnyolódott a TikTokon, hogy az ellenzék szerint spórolni kellene az energiával, most úgy parkoltatta le a hivatali autóját, hogy kérdezni se lehessen tőle. Bayer Zsolt egy tüntetőnek azt válaszolta, hogy „Anyád”. Az egykori lázadóból hatalompártivá öregedett, immár Kossuth-díjas Nagy Feró nemes egyszerűséggel közhírré, világgá kürtölte, hogy „imádja Orbán seggét”. Rákay Philip pedig arra a kérdésre, hogy 18 fok lesz az iskolákban, úgy reagált, hogy annak idején a Pilvaxban még hidegebb volt.
Az igazi probléma nem az, hogy ezek a magukat polgárinak, konzervatívnak és kereszténynek mondó potentátok ennyire tahók. Nagyobb gond, hogy a sajtó tudomásul veszi ezt a lenézést, elfogadja a pökhendi, arrogáns stílust. Az újságírók sürögnek és forognak, egymást megelőzve próbálnak félmondatnyi információhoz, vagy annak látszó szöveghez hozzájutni.
Persze, hírverseny van, minden kattintás aranyat ér, ám a sajtómunkások hosszú távon jobban járnának, ha hagynák a fenébe az egészet. Ha lenne bennük tartás, és tudnák, hogy eredendően miről szól ez a szakma, akkor addig nem mennének el a kötcsei piknikre, valamint a hatalmi elithez köthető egyéb dzsemborikra, ameddig ezek a magukat uraknak nevező személyek bocsánatot nem kérnek tőlük.
Ez volna egy szakmailag és morálisan megfelelő magatartás a sajtó részéről és mindenképpen produktívabb annál, mint ami most van. Persze, ilyenről szó sem lehet, hiszen köztudott, hogy a magyar büszke, szabadságszerető nép. Ha egy úri lócsiszárral találkozik, aki beveri sárral, nem pöröl: félreáll és letörli.
