Nem a pénz motiválja a végrehajtókat, hanem a munka szépsége
Dr. Jeney Orsolya nevét idáig nem ismerte a nagyközönség, most is csak azok hallhattak róla, akikhez eljutnak a Völner-ügy fejleményei. Mely ügyet akár Schadl-ügynek is nevezhetnénk, hiszen a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökeként feltehetőleg ő ennek, a kormány számára kínos történetnek a motorja, működtetője. Persze Jeney Orsolya sem piskóta, nevezett hölgy 2015-ben még az Igazságügyi Minisztériumban munkálkodott vezető beosztásban, s akkor dolgozta ki azt a rendszert, amely esetenként akár 100 millió forintos profithoz juttatta a végrehajtókat. Ennek a rendszernek utóbb ő maga is kedvezményezettje és haszonélvezője lett.
Jeney Orsolya 2017-ben ugyanis búcsút mondott a kormányzati munkának és saját végrehajtói irodát alapított. Ennek az irodának a székhelye – a 444 által megszerzett nyomozati anyagok tanúsága szerint – Schadl György irodaházába van bejegyezve. A váltás jól sikerült, Jeney Orsolya cége szépen szárnyalt és nemcsak jelentős árbevételt, hanem pofás profitot is hozott tulajdonosának. 2019-ben 100 millió forint feletti forgalomra 33 millió, 2020-ban már 44 millió forint nyereség jutott.
Gondolhatnánk, hogy hősünket a pénz motiválta, az így megszerezhető jövedelem hajtotta, új és még újabb célok felé. Ám ez nem így van. A Telex 2018-ban interjút készített Jeney Orsolyával, aki akkor a következőket mondta: „elsősorban nem anyagi megfontolásból lettem végrehajtó. Pénzt máshol is lehet keresni, sosem képzeltem azt, hogy végrehajtóként munkába állva, beköszönt a Kánaán.”
Tehát, rossz az, aki rosszra gondol, és arra a téves következtetésre jut, hogy a tömérdek pénz miatt lesz valaki végrehajtó. Most már tudjuk, hogy mi az igazság: a végrehajtókat nem a pénz, hanem a munka szépsége vonzza a pályára. A kilátástalan helyzetben lévő, utcára került családok látványa, a síró kisgyerekek, az udvaron felsorakozott rendőrök és a kíváncsiskodó szomszédok hada adja ennek a munkának a sava-borsát, nem utolsósorban gyönyörűségét. Ezek az emelkedett pillanatok azok, amelyekért érdemes volt sokat tanulni, vizsgázni az egyetemen, vállalni az ezzel járó megannyi vesződséget, lemondást. Azon sem csodálkoznánk, ha kiderülne, hogy miközben a legtöbb gyerek katona szeretne lenni, rendőr, vagy tűzoltó, Jeney Orsolya és végrehajtó kollégái rendre azt válaszolták a felnőttek – amúgy meglehetősen bugyuta – kérdésére, hogyha megnőnek, végrehajtók lesznek. Sőt, még az sem kizárt, hogy vannak közöttük olyanok, akiknek már az óvodában kilakoltatás volt a jelük. Vagyis, tudatosan készültek a pályára, s mindent elolvastak a témáról, amihez csak hozzáférhettek.
Így kerek ez a történet. Jeney Orsolya csupán egyben tévedett: a Kánaán ugyanis beköszöntött. Igaz, álnéven, merthogy nem Kánaánnak, hanem NER-nek hívják.
