Németh Szilárd kiakadt, amiért Orbán nem viheti Brüsszelbe a migránsokat

Hogy a néhai, immár több mint 30 éve halott komikus, Benny Hill hogy került a képbe, az maradjon a Fidesz kulináris kalandokra mindig vevő alelnökének édes titka. A kifakadás többi része azonban valamelyest érthető. A történet előzménye, hogy Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára pénteken bejelentette, amennyiben az Európai Unió illegális bevándorlók beengedésére kényszeríti Magyarországot, akkor a magyar kormány felajánlja nekik, hogy ingyen Brüsszelbe szállítja őket.

A nemes felajánlás nem aratott osztatlan sikert Brüsszelben, sőt, helyesebb úgy fogalmazni, hogy heves elutasítást váltott ki. A belga főváros polgármestere provokációnak nevezte Rétvári bejelentését és arra szólította fel országának miniszterelnökét és belügyminiszterét, hogy amennyiben a magyarok beváltanák a fenyegetésüket, a migránsokat szállító járműveket a határnál tartóztassák fel. Hadja Lahbib belga külügyminiszter egyenesen provokációnak nevezte Rétvári bejelentését.

Ezekre a reakciókra reagálva mondta Németh Szilárd, hogy „valahogy úgy érzi az ember, hogy nem is az a baj, amit képviselünk, hanem egyáltalán az a baj, hogy vagyunk.” Ha érthető is a Fidesz alelnökének csalódottsága, azt kell mondanunk, hogy nincs igaza. Az EU-nak ugyanis – szemben Németh állításával – nem azzal van baja, hogy vagyunk, hanem azzal, hogy olyanok vagyunk, amilyennek messze földről látszunk. Nem mindenki persze, de a magyar állampolgárokat jelenleg képviselő kormány már régóta nem együttműködik, hanem harcol Brüsszellel, Orbán Viktor szinte minden brüsszeli kiruccanása előtt megjegyzi, hogy nagy küzdelem várható.

Orbánt és a Fideszt már régóta csak az tartja az Európai Unióban, hogy a – más tekintetben egyébként megvezethető – magyar emberek minden kormányzati agymosás ellenére, még mindig az ország uniós tagsága mellett vannak. Orbán már évekkel ezelőtt kimondta, hogy mi nyugaton idegenek vagyunk, keleten van az otthonunk, ám a magyarok többsége ezt másképp gondolja. Orbán részéről ezért az unióból történő kilépés lebegtetése politikai öngyilkossággal érne fel, különösen most, hogy a miniszterelnök a Fidesz kötcsei dzsemboriján arról beszélt, hogy megváltozott a belpolitikai erőtér. Amin azt kell érteni, hogy bár 2026-ban valószínűnek nem mondható, de reális közelségbe került a Fidesz választási veresége. Ilyen körülmények között az emberek akarata ellen tenni nem volna logikus, ezért Orbán már egy ideje azt hajtogatja, hogy mi nem elhagyni akarjuk az Európai Uniót, hanem megreformálni. (Értsd: a saját képünkre formálni.) Orbán reménye, vagyis, hogy a június 9-i EP-választás után megváltoznak az uniós erőviszonyok, nem jött be. Bár a jobboldal és a szélsőjobb a várakozásoknak megfelelően erősödött, áttörés nem következett be: az európai közösséget ugyanazok a „brüsszeli bürokraták” vezetik, akik jószerivel már szóba sem állnak Orbánnal és a Fidesszel. (Ennek leglátványosabb jele, hogy gyakran bojkottálják a magyar uniós elnökség által összehívott miniszteri találkozókat.)

Ha Orbánnak a saját elképzelése szerint sikerülne megreformálnia az Európai Uniót, az nem volna jó Magyarországnak. Ebben az esetben ugyanis az EU épp olyan elzárkózó és kirekesztő lenne, mint amilyenné Orbán és a Fidesz a mai Magyarországot tette. Hiányozna belőle a szolidaritás, és ebből kifolyólag nagyon megnézné, mire ad pénzt. Nem szórná számolatlanul, ahogyan tette ezt korábban, és – igaz, jóval visszafogottabban – teszi még most is. Arról nem szólva, hogy ugyanolyan elutasító lenne a lemaradókkal, mint amilyenek mi vagyunk az üldözöttekkel, valamint minden rendű és rangú elesettel. 

Ezt nem látja Németh Szilárd, amikor azt mondja, hogy Brüsszelnek azzal van baja, hogy vagyunk. Nem is kell neki látnia, a Fideszben őt nem azért tartják, hogy megértse és feltárja az összefüggéseket: rá azt a szerepet osztották, hogy azokat is megszólítsa, akik kizárólag a rövid, egyszerű szlogenekből értenek.