Németh Szilárd nagyra becsüli a pedagógusokat
Németh Szilárd odaállt egy iskolai tábla elé, és mint egy felelni kihívott kisdiák, gyöngybetűkkel felírta rá a szöveget: Isten éltesse a magyar pedagógusokat! Még tulipánt is rajzolt a mondat mellé, az is nagyon jól sikerült. Persze, nem véletlen, hogy nagyra becsüli a pedagógusokat, ő maga is tanárként kezdte, ha dicséri őket, kicsit még ma is hazabeszél.
Parragh László, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is tiszteli a tanárokat. Nem bántásból alázta meg őket, nem lekezelésnek szánta, amikor azt mondta, hogy „délután 4 órakor hazamehetnek a munkából, plusz ott van nekik a nyári szünet”. Parragh úr így fejezte ki tiszteletét a tanári hivatás iránt, mint mondta, valamikor ő is tanítani szeretett volna, de a sors másképp akarta, így aztán csak a maga bumfordi módján tudta kimutatni nagyrabecsülését.
A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
Németh Szilárd, aki immár nem honvédelmi államtitkár, csupán a rezsiharcért felel, és a Fidesz egyik alelnöke, Parraghnál árnyaltabban képes kifejezni magát. Tudja, hogyha azt írná a táblára, hogy a pedagógusok 4 órakor hazamehetnek és ott van nekik a nyári szünet, azt sokan félreértenék. Elküldenék őt az anyjába, és talán még Orbán Viktort is nem éppen hízelgő összefüggésben emlegetnék. Ezért aztán nem ezt osztotta meg a Facebookon, hanem azt, hogy Isten éltesse a magyar pedagógusokat.
Ha csak Isten nem. Mert másra, teszem azt, a kormányra, jelen állás szerint nem számíthatnak. Megmondták nekik, hogy bár jogos a követelésük, de az ország csak addig nyújtózkodhat, ameddig a takarója ér. Orbán Viktor fizetését is csak most emelhették a duplájára, pedig már korábban is lett volna rá igény.
Az egyszeri cigányprímás is azzal szerelte le a fizetség miatt elégedetlen zenekari tagot, aki szerint neki több járna, hogy „járni jár, de nem jut”.
Egy másik klasszikus, akit az emlékezet Buci Gyuriként tart számon, pedig azt mondta a háborgó munkásoknak, hogy nem a zsömle kicsi, hanem a pofátok nagy.
Tehát, Isten éltesse a magyar pedagógusokat, és ne azon sopánkodjanak, hogy – Novák Katalin államfő egykori míves megfogalmazásával élve – röhejes jövedelemből kell megélniük.
