Október 6: összefonódó múlt és jelen
Aradon 171 évvel ezelőtt ezen a napon végezték ki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 13 honvédtábornokát, Pesten pedig gróf Batthyány Lajost, az első magyar felelős kormány miniszterelnökét. Az örök elrettentésnek szánt kivégzésekkel Aradot a magyarság egyik legfontosabb kegyhelyévé, a mártírhalált halt tábornokokat pedig nemzedékek sorának példaképeivé tették. Ebben a híréhes és rohanó világban nekünk is kötelességünk megemlékezni róluk, ahogy majd a mi utódainknak is az lesz! Mert a múlt és a jelen összefonódik, hogy végül megteremtse a jövőt. Ám, ha a jövő nem ismeri meg a múltat, az idő szétomlik és az út, amin elindulunk, a semmibe vezet.
Amikor vértanúink utolsó mondatait olvassuk, gondoljunk rájuk olyan tisztelettel, ahogy ők gondoltak hazájukra és a jövőre.
Aulich Lajos (1793–1849) honvéd tábornok
„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.”
Damjanich János (1804–1849) honvéd tábornok
„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.”
Dessewffy Arisztid (1802–1849) gróf, honvéd tábornok
„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok… Így parancsolja ezt hazám szolgálata.”
Kiss Ernő (1799–1849) honvéd altábornagy
„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.”
Knézich Károly (1808–1849) honvéd tábornok
„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.”
Lahner György (1795–1849) honvéd tábornok
„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.”
Lázár Vilmos (1815–1849) honvéd ezredes
„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.”
Leiningen-Westerburg Károly (1819–1849) gróf, honvéd tábornok
„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.”
Nagysándor József (1803–1849) honvéd tábornok
„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.”
Poeltenberg Ernő (1808–1849) lovag, honvéd tábornok
„Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.”
Schweidel József (1796–1849) honvéd tábornok
„A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.”
Török Ignác (1795–1849) honvéd tábornok
„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.”
Vécsey Károly (1803-1849) gróf, honvéd tábornok
„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.”
