Orbán gondokat okoz kommunikációs csapatának
Magyarország fantasztikus eredményeket ért el a rasszizmus és az antiszemitizmus elleni küzdelemben és „ebben a mi kormányunk különösen is élen járt" – mondta bécsi tárgyalásai után Orbán Viktor miniszterelnök. És volt még egy fontos mondata, amellyel tusványosi beszédének sokat vitatott részeit igyekezett „helyretenni”, de az viszont csak némi késéssel jelent meg a Magyar Távirati Iroda tudósításában.
Orbán Viktornak és az őt körülvevő kommunikációs csapatnak az a hatalmas pechje, hogy már nem ugyanazokat az időket éljük, mint ahonnan a propaganda mintáit vették. A pártállam évtizedeiben – amíg a nyolcvanas évek második felében el nem indult a megállíthatatlannak bizonyult erjedés – a közönség azt kapta, amit a sajtóirányítás, az egykori agit-prop. osztály jónak látott. Nem voltak – kicsit sem – ellenzéki újságok, még természetesen nem léteztek a különféle portálok, egyetlen állami rádióból és televízióból lehetett tájékozódni. Volt tehát rend, fegyelem, érvényesültek a központi irányelvek.
Joggal irigyli mindezt a jelenlegi hatalom. Azok az emberek, akik annak idején – többek között – azért küzdöttek, hogy legyen szabad, független sajtó. És akik uralomra jutva, rájöttek, hogy lehetett azért sok előnye is annak a régi rendszernek. Már legalábbis olyankor, amikor a népet az orránál fogva akarják vezetni. Ezért aztán elfoglalták a kommunikáció fontos pontjait. Mindenekelőtt az egykor közszolgálatinak számító médiát, jónéhány rádiót és tévét, a vidéki lapokat, sok portált. Csakhogy azt is észre kellett venniük, hogy a központi akarat napjainkban már nem lehet mindenható. Az újságírók mindenütt ott lábatlankodnak, s hiába próbálkoznak megfékezni őket különféle rendszabályokkal – például a Parlamentben –, azért sok mindent már nem lehet eltitkolni.
Néha persze elfelejtik, hogy napjainkban fölösleges elhallgatással kísérletezni. Erre volt szemléletes példa, amikor a nyugatnak szánt tájékoztatókból a hét elején valahogy „kifelejtették” Orbán Viktor tusványosi beszédének néhány, nagy vihart kavaró megállapítását. Mintha egy olyan szónoklat fordításából, amelyet több tévé is egyenes adásban közvetített, ki lehetne hagyni utóbb vitásnak, vagy kényesnek gondolt részeket.
Majdnem ugyanez történt a miniszterelnök bécsi látogatásának egyik „kulcsmondatával” is. Az osztrák kancellárral együtt tartott sajtóértekezleten ugyanis Orbán Viktor többek között kijelentette: „előfordul, hogy néha félreérthetően fogalmazok”. Természetesen ezzel a tusványosi elemzést próbálta megmagyarázni. A bálványosi szabadegyetemen elhangzottakra Karl Nehammer is utalt, amikor arról beszélt, hogy Ausztria elutasítja a rasszizmus mindenféle formáját és annak bármiféle relativizálását is. Erre muszáj volt reagálni és Orbán Viktor meg is tette. Lényegében ezt szolgálta az a mondata, hogy a politikában biológiai alapú megközelítés nem lehetséges, ami lehetséges, az a kulturális alapú megközelítés.
Azon persze ismét lehet vitázni, hogy elfogadható-e, ha egy ország vezetője – enyhén szólva is – félreérthető kijelentéseket tesz, majd több nap múlva Bécsben igyekszik megmagyarázni, hogy miképpen is kellene mindezt érteni. És vajon minden rendben van-e, ha közli, hogy – sajnos – néha félreérthetően fogalmaz. Egy ilyen súlyú ügyben – ami nyilván nem véletlenül került bele a tusványosi beszédbe – elegendő-e, ha azzal próbálja csitítani a vihart, hogy ja, nem is úgy gondolta, ahogyan mondta. Ez a kínos eset rokona annak a korábbi állásfoglalásának, hogy ne arra figyeljenek, amit mond, hanem arra, amit csinál.
E kitérő után, pedig vissza a kommunikációhoz, amelyet bizony napjaikban hátráltat, hogy híreket nem nagyon lehet titokban tartani. A Magyar Távirati Iroda – amely része az elfoglalt közmédiának – természetesen beszámolt a bécsi sajtóértekezletről. Az első – rövidhírnek nevezett – változatban természetesen szerepeltek az antiszemitizmussal és a rasszizmussal kapcsolatos mondatok, hiszen valóban ezek voltak a miniszterelnök mondandójának leglényegesebb részei. De a kulcsmondata, az, hogy néha félreérthetően fogalmaz, már kimaradt belőle. Aztán a némiképp részletesebb szövegben már helyet kapott ez is. Azt persze nem lehet tudni, hogy közben rájöttek-e, ha a különféle portálok már órák óta ezzel „adják el” a bécsi út hírét, akkor ők sem hallgathatják el, vagy más miatt egészítették ki a tudósítást.
A lényeg az, hogy ez a kommunikációs szerencsétlenkedés nem vet jó fényt a jelenlegi sajtóirányításra, amely a régi mintákat igyekszik másolni. Bár nem valószínű, hogy ez egy pillanatig is zavarja ezt a csapatot.
