Orbán már megint olimpiáról álmodik

Orbán nem a levegőbe beszélt, hosszan sorolta, milyen nagy világversenyeket rendeztünk már mi, magyarok. Voltak itt vizes vb-k, vízilabda és úszó eb-k, volt vívó és judo-világbajnokság, kézilabda-eb, Giro d'Italia, Európa-liga döntő, s a kormány reményei szerint hamarosan Bajnokok Ligája döntő is lesz. Ha ezt a szép hosszú listát összerakjuk, mondta Orbán, úgy tűnhet, hogy ha nem is egyszerre, de „több darabban" már mi is rendeztünk olimpiát.

Most már tehát csak egy darabban kellene olimpiát rendezni, de idáig a politika rendre közbeszólt. Például az ellenzék, amely megakadályozta, hogy a magyarok megmutathassák a világnak, még annál is többre képesek, mint amit most gondolnak rólunk. Ha az említett nagy világversenyeket meg tudjuk rendezni, akkor egy olimpia sem foghat ki rajtunk.

Visszatérő témája Orbánnak az olimpia, alig van olyan év, hogy ne beszélne róla. 2020 utolsó napján, december 31-én kedvenc napilapjának, a Nemzeti Sportnak nyilatkozva „belső merényletről” beszélt az olimpia kapcsán, szerinte ez hiúsította meg azt az elképzelést, hogy Budapest olimpiát rendezzen. Szerencsére, mondta Orbán, az emberi életkor meghosszabbodott, így van rá remény, hogy még az ő életében lesz olimpia Budapesten. 

Orbán rosszul emlékszik: nem egy „belső merénylet”, hanem Orbán Viktor kormánya vonta vissza az olimpiai jelentkezést. Merthogy egyszer már majdnem kandidált Budapest a 2024-es olimpiai játékok megrendezésére, ám akkor a jelentkezés helyett kis híján népszavazás lett a kérdésről. Aztán – miután a kormány kihátrált a lakosság megkérdezése elől – népszavazás sem lett. 

2017-ben, a Momentum kezdeményezésére – és a többi ellenzéki párt tevékeny közreműködésével –, rövid idő alatt 266151 aláírás gyűlt össze. Nem az olimpia megrendezése ellen, hanem az olimpiáról. Megkérdezték (volna) a fővárosiakat, hogy akarnak-e Budapesten olimpiát. Lehetett (volna) igennel és nemmel is válaszolni. Ám a kormány megijedt a népszavazástól, s – akárcsak a vasárnapi boltzárak ügyében – visszavonulót fújt. 

Már csak azért sem belső merénylet hiúsította meg a jelentkezést, mert – lassan írjuk, hogy Orbán Viktor és a Fidesz is megértse – a budapestiek örülnének annak, ha a magyar sportolók hazai közönség előtt mérkőzhetnének meg másokkal az aranyakért, és nemes küzdelemben győznének. Szeretnék, ha az egész világ látná, hogy mi, magyarok milyen jók és tehetségesek vagyunk. Rendezésben, versenyzésben, mindenben.

Csak előbb még meg kellene oldani néhány problémát. Nem nagy dolgokról van szó, mindössze néhány alapvetésről. Sok pénz kell ezekhez, és még több idő. De mindenekelőtt, elhatározás.

Jó lenne például, ha még az olimpia előtt rendezné a kormány az oktatás helyzetét. Nem úgy, ahogy most akarja, parancsszóra, hanem a XXI. század igényeihez mérve. Mert tényleg a tudás a jövő, és a magyar emberek jövője attól függ, hogy a mai fiatal nemzedék képes lesz-e lépést tartani a világgal, megfelelni az egyre növekvő kihívásoknak.

Aztán, ha már az oktatás rendben van, akkor csak azt kell megoldani, hogy az egészségügy képes legyen megfelelni a feladatának. Hogy a kórházakban legyen elég orvos és ápoló, kötszer, gyógyszer és ágynemű, ne maradjanak el pénz- és szakemberhiány miatt műtétek, s ne csak papíron, vagy a szólamok szintjén rövidüljenek a várólisták.

És a korrupcióval is kellene kezdeni valamit. Nemcsak azért, mert a lopás fékezi a gazdaság teljesítményét. Ez sem mellékes, de van még más is. Például az, hogy Orbánék olimpiai ábrándjairól ne az jusson az emberek eszébe, ami most: hogy a hatalom urai azért akarják az ötkarikás versenyeket Budapestre hozni, hogy Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, valamint a NER többi kedvezményezettje még a mostaninál is gyorsabb ütemben gazdagodjék.