Orbán nyert, nyer, nyerni fog
Megint győzött a miniszterelnök, ezúttal Brüsszelt fektette kétvállra, levitte a birkózószőnyegre, kardélre hányta. Minden úgy lett, ahogyan ő akarta. Legalábbis, ezt harsogja a Fidesz médiája, éjjel, nappal, minden hullámhosszon. Mari néni Békésborzadályon és Józsi bácsi Rémrettentőn elismerően csettint, mert bemondta a rádió, meg a tévében is mutatták, hogy már megint győztünk.
Az ellenzék szerint Orbán megalázó verséget szenvedett, belement mindenbe, és csak igen keveset kapott cserébe. De hát kit érdekelnek ezek a balliberálisok, amikor mindenki tudja, hogy Brüsszel mestertervét hajtják végre, Soros zsoldjában állnak és Gyurcsány kottájából játszanak. Egyszerű ez, mint a faék, iskola sem kell hozzá, hogy belássuk.
Megszerezte Orbán a pénzt a magyaroknak, és ahhoz, hogy meg is érkezzen a lóvé, már csak 27 feltételt kell teljesíteni. De ebben az esetben már szinte majdnem biztos, hogyha nem jön közbe semmi, akkor nagy valószínűséggel valamikor meg is kapjuk. Nem mindet, mert valamennyit visszatartanak, de sokkal kevesebbet zároltak annál, mint amennyit eredetileg akartak. Többet kapunk annál, mintha kevesebbet adnának.
Úgyhogy ez totális győzelem. Nem kellett érte feladni semmit, megmaradt a büszkeségünk, továbbra is szilaj, szabadságszerető nép vagyunk, Európa és a kereszténység védelmezői. És rettegjen mindenki, aki megpróbál velünk ujjat húzni, mert úgy megtanítjuk kesztyűbe dudálni, hogy a fal adja neki a másikat. Tényleg csak néhány kisebb engedményt adtunk, néhány apró kompromisszumba voltunk kénytelenek belemenni. Elfogadtuk, amiről korábban hallani sem akartunk, vagyis, hogy az Európai Unió közös hitelfelvételből támogassa Ukrajnát az orosz agresszorok elleni háborúban. És abba is belementünk, hogy legyen európai minimumadó. Erről Mari néninek nem kell tudnia, meg Józsi bácsit sem szomorítjuk ilyennel. Mert nagyon elbizonytalanodnának és még azt gondolhatnák, hogy nem nyertünk, hanem vesztettünk.
Pedig ha jobban figyelnének, észrevehették volna, hogy mi akkor is győzünk, amikor nem. Legyőztük a Világbankot, kiebrudaltuk a nekünk nem tetsző oligarchákat, megfékeztük a migránsokat, megharcoltunk a Coviddal, most meg a brüsszeli szankciójosok ellen is győzelemre állunk.
A mérkőzés addig tart, amíg nem nyerünk. Orbán Viktor mondta ezt, nem az ujjából szopta, tapasztalatból említette. Már kevesen emlékeznek Pünkösti Árpád zseniális könyvére, melynek címe: Szeplőtelen fogantatás. A Fidesz születésének körülményeiről szól ez a nagyon tanulságos, elemző könyv. Sok más mellett az is benne van, hogy a fiatal Orbán hogyan futballozott. Ez azért is fontos, mert a futball – legalábbis, ha nem pénzért, hanem kedvtelésből játsszák – maga az élet. Mindenki olyan az életben is, ahogy a pályán viselkedik. (Együttműködő, csapatjátékos, vagy stílustalan, durva személyiség.) Ebben a könyvben a szerző leír egy szemtanútól hallott történetet: Orbánék kollégista társaikkal együtt Áderék ellen futballoztak. Órák óta ment már a játék, Orbán csapata vesztésre állt. Mindenki fáradt volt, unták is az egészet, abbahagyták volna, de nem lehetett. Orbán erősködött, hogy még, játsszunk tovább, mondta. És játszottak, egészen addig, míg végül Orbán csapata győzött.
Most sincs másként, azzal a különbséggel, hogy ezúttal nem néhány fiatalember bőrére megy a játék. Magyarország a tét, ez a Fidesztől ölelt, egykor élhetőnek számító ország. A mi szerszámunkkal veri a csalánt a miniszterelnök, a nevünkben hadakozik azokkal, akik nemrégiben még drukkoltak nekünk és a barátaink voltak.
Orbán a tökéletlen katona. Háborúban szakszolgálatra megfelel, békében alkalmatlan. Békében bizonytalan, mert a harc az ő igazi terepe. A Covid tombolásának tetőpontján sem a gyógyításra koncentrált, hanem a vírus ellen harcolt. Levittük a birkózószőnyegre, monda, kardélre hánytuk. Most, hogy hosszú huzavona után megállapodás születhet az uniótól kapható pénzek sorsáról, vagyis, kiderült, hogy még nincs minden veszve – igaz, nyerve sem – arról beszél, hogy megint győztünk. És Orbán valóban győzött, mert a politikában nem mindig a végeredmény számít, hanem az, hogy a Vezér hívei, valamint a tudatlanságban tartott, megvezetett milliók, mit gondolnak erről.
Ők azt gondolják, tisztelet a kivételnek, amivel a propaganda eteti őket. A propaganda pedig azt mondja, hogy a brüsszeli bürokraták meghajoltak Orbán akarata előtt, a miniszterelnök megint győztesen került ki a csatából.
Jó dolog győzni, ennél csak normálisan élni volna jobb. Nem lehetne, hogy egyszer már végre ne győzzünk senki ellen?
