Rés a pajzson, avagy hol a védelem?

Sokakat foglalkoztat Magyarországon, hogy hazánk légterébe a múlt csütörtökön Csengernél belépett egy pilóta nélküli repülőgép (egy 6,2 tonnás drón), és negyven percig haladt a légterünkben. A Honvédelmi Minisztérium állítása szerint a drónt a hazánkba történő belépésétől mindvégig nyomon követték és ellenőrzésük alatt tartották. Ha ez igaz, látniuk kellett, hogy Zágráb irányába halad. Viszont nem lőtték le, mert veszélytelennek gondolták. Most hagyjuk, hogyha látták, a horvátokat miért nem tájékoztatták? (Amúgy a horvát miniszterelnök elfogadhatatlannak nevezte, hogy a NATO és Magyarország nem tájékoztatta időben őket.)

Annál is inkább, mert a Facebookon ennél komorabb bejegyzést is lehetett olvasni. Valaki, aki az atomenergia biztonságos alkalmazásáért dolgozik 30 éve, kikérte magának, hogy azok, akik a légtér felől felelősek ugyanezért, valószínűleg évtizedek óta csak tesznek rá és mindannyiunkra.

„Ez abszolút indokolt bejegyzés” – mondta erre egy nukleáris biztonsággal foglalkozó ismerősöm, amikor erről kérdeztem. Elmondta, a nukleáris biztonságban peremfeltétel az, hogy az ilyen külső eredetű, emberi kockázatokkal szemben mennyire védett az erőmű, és mennyire nem. Amikor erre vonatkozó adatokat kérnek, akkor mindig leintik őket, hogy ez a katonaság dolga. A katonaság dolga ugyanis megvédeni az erőművet a diverzánsoktól, az akcióktól, a repülőgép rázuhanásától, minden ilyesmitől. És akkor most kiderült, hogy egy robbanó berendezéssel ellátott rakéta mindenféle beavatkozás nélkül 40 percet repült Magyarországon keresztül. Ez a rakéta ugyanis akár szándékosan, akár véletlenül, nyugodtan befordulhatott volna a működő paksi erőmű irányába. Vagyis a Paksi Atomerőmű biztonsága esetében gyakorlatilag „adtak a szarnak egy pofont”. Hiábavaló lehet ugyanis azoknak a munkája, akik a világ számára tényleg példamutatóan évről-évre növelik a Paksi Atomerőmű biztonságát, ha eközben mások, akiknek rajtuk kívül még ez lenne a feladatuk, nem csinálnak semmit. Elhanyagolják a védelmet.

Ilyenkor két dolog is felvetődik – tette hozzá. „Az egyik az, hogy mennyire mondhatjuk validnak azokat az elemzéseket, amiket eddig csináltunk. Hiszen, ezek szerint nem indulhatunk ki abból, hogy nem éri a működő Paks1-es erőművet valamiféle diverzáns akció.” Pedig – ahogy már mondta – „eddig az peremfeltétel volt, hogy ezzel ne foglalkozzunk, mert ez a katonaság dolga.”

A másik kérdés, amit ez a „drón átrepülés” felvet, sokkal izgalmasabb: nyilvánvalóan kiderült ugyanis, hogy van egy rés a magyar nukleáris biztonságban. Ez felveti, hogy a hadsereg nem volt (lett volna) képes megvédeni egy lehetséges becsapódástól az erőművet.

„Akkor viszont nem azt kellene ilyenkor tennünk, hogy mind a négy blokkot egy biztonságos, csökkentett – lényegében energiatermelés nélküli – üzemmódban tartjuk egészen addig, amíg meg nem bizonyosodunk arról, hogy ezt a biztonsági rést megszüntették?” – tette fel a kérdést. Szerinte ez egy teljesen logikus következtetés lenne, nyilván iszonyatosan nagy gazdasági hatással. Hiszen gyakorlatilag mind a négy blokkot olyan üzemmódba kellene helyezni, hogy az ország számára nem termelne energiát. Ha viszont azt mondjuk, hogy a nukleáris biztonság az elsődleges, akkor ez teljesen logikus. Úgy vélte, igenis, kapja magát össze a hadsereg, és három napon belül bizonyítsa be, hogy megszüntette ezt a problémát, és, ha ezentúl jön egy ilyen drón, akkor azt meg tudja állítani. Ha ez megtörtént, akkor vissza lehet indulni mind a négy blokkal. Addig viszont kifejezetten kockázatos üzemeltetni a Paks1 négy blokkját, miközben tudjuk, hogy nem vagyunk képesek reagálni az ilyen alacsonyan repülő drónokra.

Azért is nagyon érdekes ez a kérdés, mert van olyan szakemberünk, aki már évekkel ezelőtt foglalkozott a lehetséges drón-támadásokkal az erőműnél. Erről előadást tartott, cikk is jelent meg róla. Tehát nem lehet azt mondani, hogy a problémával senki nem foglalkozott. Ismerősöm úgy véli, viszont ezek szerint a hadsereg sem.

S, hogy mi történhetett volna, ha a drón ráesik Paks1-re? Nagy valószínűséggel nem következett volna be semmiféle nukleáris kibocsátás, de önmagában maga a tény – be sem kellett volna csapódnia – ha a környéken esik le, elég lett volna arra, hogy azonnal le kelljen állítani mind a négy blokkot. Ez pedig önmagában iszonyatos nagy gazdasági hatással járna. Ha leállna mind a négy blokk, energiát azért tudnánk kapni, mivel az európai energiahálózathoz való csatlakozásunk ezt lehetővé tenné, mind a négy paksi blokkot ki tudjuk váltani energiaimporttal, de ennek az ára iszonyatosan nagy.

Ismerősöm azt is mondja, ha ez a drón célzottan – valóban robbanófejjel – olyan területre ment volna, akkor egy ilyen becsapódásnak akár súlyos következményei is lehettek volna. Mert, mint minden erőműnek, a paksinak is vannak erősebb és gyengébb pontjai. A robbanás attól függően okoz kárt, hogy a drón éppen hová csapódik be, és éppen mekkora robbanóanyagot hordoz.

Jelenleg azt nem tudjuk, hogy a robbanóanyag mekkora volt, csak annyit, hogy valamiféle robbanótöltet lehetett rajta, mert a romok között valamit találtak a horvátok. Nyilván ott sem robbant fel, hiszen akkor sokkal nagyobb kárt okozott volna.

Az is lehet, hogy a drón már menet közben elvesztette a robbanóanyagot, hisz a horvátok csak a kioldó berendezést találták meg. Akkor viszont felmerül a kérdés, most hol van ez a bomba. Például már Magyarországon lepottyant valahol, és nem robbant fel?

Ez a drón – úgy írták a források – a hat tonnájához képest elvileg 1000 kiló súlyú, vagy tömegű robbanó berendezést tud vinni. Ezzel elég nagy kárt okozhatott volna. Ha a drón a Paksi Atomerőműbe csapódik, könnyen elképzelhető, hogy akár a reaktorcsarnokba is behatolt volna. Ez azért probléma, mert ugyan a reaktorcsarnokban is iszonyatos mennyiségű beton van, ami védi a reaktort magát, viszont ott van egy csomó olyan anyag és berendezés, amit onnan nem visznek ki, csak a reaktor szétszedéséhez, összeszereléséhez használják, és sugároz. Egy robbanás esetén ezeknek a szétszóródása a környéken mindenképp okozhatott volna ionizáló sugárzás-balesetet. 

Ezt elemezni lehetne, de ilyen elemzések eddig nem születtek. Hiszen a magyar légierőnek ki van adva, hogy ha a Paksi Atomerőművet ismételt felszólítás ellenére bármi megközelíti X kilométeren belül, akkor azt le kell lőni, földre kell kényszeríteni, vagy bármilyen más módszerrel meg kell akadályozni, hogy tovább haladjon. Ehhez képest, ennek a drónnak az áthaladásakor – ha jól tudjuk a híradásokból –, föl sem szálltak a Gripenek. Másnap szálltak föl, amikor két fals riasztás volt. Bár azt sem tudjuk, hogy az valóban fals volt-e.

Az első esetnél, akkor, amikor egy hat tonnás drón maximum egy tonnás töltettel negyven percen keresztül haladt az ország fölött, a Gripenek még csak föl se szálltak. Annak ellenére, hogy elvileg ezek a gépek az ország bármely pontját 12 percen belül elérik. Akkor miért nem riasztották őket?

A baj csak az, hogy ennek a kérdésnek valójában két gazdája van, és amikor valaminek két gazdája van, akkor a jelek szerint nincs egy sem.