Értünk dőzsöl Rogán felesége, nem ellenünk!
A csütörtöki Kormányinfón megkérdezték Gulyás Gergelytől, hogy nem tartja-e túlzásnak Rogán Antal feleségének 20-30 millió forintos ruháit és táskáit. A kérdés aktualitását az adta, hogy Hadházy Ákos jó egy héttel ezelőtt fotókon mutatta be, hogy Rogán Barbara egy gyémánttal kirakott krokodilbőr táskával parádézik. Hadházy utóbb pontosított, mert kiderült, hogy a miniszter felesége nem 30 milliós, hanem 120 milliós táskával villogott – ehhez jött még nagyjából 80 millió forint értékűre becsült ékszer. Gulyás a Kormányinfón azt mondta: megkérdezte erről minisztertársát, aki szerint nem a felesége tulajdonában vannak a méregdrága ruhák, ékszerek és a krokodilbőrből készült szütyő.
Arra azonban Gulyás már nem válaszolt, vajon Rogánné bérelte, netán lízingelte a drága holmikat, viszont azt tanácsolta, kérdezzék meg magát Rogán Antalt. Így is történt, ám arra, hogy miként kerültek Rogán harmadik feleségéhez, Rogán Barbarához a puccparádéra alkalmas luxuscikkek, a miniszter helyett a Kormányzati Tájékoztatási Központ reagált. A sajtó figyelmébe a hivatal egy közleményét ajánlotta, amelyben azt írták, hogy „beindult a ki tud nagyobbat hazudni verseny az ellenzéknél. Először Magyar Péter vizionált zebrát és pánikszobát. Ma Hadházy Ákos hazudott egy jó nagyot. Hazugságokkal toboroz aktivistákat a Budapestet megbénító Pride hídfoglalásra. Hol a vége uraim? Még egy év van hátra a választásokig!”
Vagyis nem arról van szó, hogy Rogán Antal felesége a legtöbb ember számára elérhetetlen és elképzelhetetlen luxusban él, hanem arról, hogy „Magyar Péter hazugságokkal toboroz aktivistákat a Budapestet megbénító Pride hídfoglalásra... Még egy év van hátra a választásokig!”
Szokásunk szerint lefordítjuk magyarra, hogy mit üzen ezzel Rogán miniszter a Kormányzati Tájékoztatási Központon keresztül a nyilvánosságnak: szabad fordításban azt, amit annak idején Simicska Lajos válaszolt a Kaya Ibrahim és Joszip Tot lopott útleveleivel vásárolt, bedőlt tartozásokat maguk mögött hagyó Fidesz-közeli cégekkel kapcsolatban, miszerint mindenkinek jogában áll hülyének lenni.
Mindezt nem nagyon lehet másképp értelmezni, minthogy Rogánné luxuscuccainak költségét mi, magyar adófizetők álljuk. Mi biztosítjuk Rogánéknak – és más NER-közeli oligarcháknak – a fényűzést. Mi ugyanis nagyvonalúak vagyunk és örülünk annak, ha másoknak jó. Úgy vagyunk vele, mint az ötvenes évek dolgozói, akik a korabeli bon mot szerint kedvenc italukat, a konyakot választott képviselőik útján fogyasztották.
Ezért vásároltunk már korábban ezt-azt az adónkból, Mészáros Lőrincnek például jachtot az Adrián. Nem volt olcsó, össze kellett húzni magunkat, mire kiperkáltuk, de megérte, mert látszott Mészároson, hogy örül. Először persze aggódtunk, hogy tetszeni fog-e neki, ilyenre vágyott-e valóban, ám az eredménnyel meg lehettünk elégedve. Földeket is vettünk neki, előbb sok hektárt, majd még annál is többet, mert tudtuk, hogy semmi sem gyönyörködteti jobban, mint a változatosság. Meg akarta köszönni nekünk, de nem engedtük. Hagyjad Lölő, mondtuk neki, ha legközelebb megint lesz valamink, viheted azt is.
Orbánnak kisvasutat vettünk Felcsúton, stadiont a háza végébe. Lett volna más helye is a pénznek, de azt mégsem hagyhattuk, hogy a nemzetmegvezető frusztrált legyen. A frusztrált emberek ugyanis kiszámíthatatlanok, idegesek, elviselhetetlenek és veszélyesek, mindemellett még szotyolát is köpködnek. Ezt mindenáron el kívántuk kerülni, nem vettük volna a lelkünkre, hogy rosszkedvében olyat tegyen Magyarországgal, amit utóbb maga is megbán. Más rászorulóknak is vásároltunk már mindenfélét, Kósa Lajost például egy Rolling Stones koncertre fizettük be. Hosszú és fáradságos utazás várt rá, Új-Zélandig kellett repülnie, de szerencsére vállalta az ezzel járó macerát. Szijjártó Péter házat kapott tőlünk Dunakeszin. Kissé össze kellett húznunk magunkat emiatt, mert a külügyminiszter kulipintyója már tizenöt évvel ezelőtt is 167milliót kóstált, ráadásul nem csupán nagy lett a ház, de hivalkodó is.
Nem tehetünk róla, ilyenek vagyunk: a mások boldogsága nekünk, magyar embereknek minden másnál fontosabb. Örülünk, hogy legalább nekik megvan, ami nekünk nincs, egyedül azt sajnáljuk, hogy nem adhattunk nekik többet az adónkból. Ezért, ha lehet, a jövőben még a mostaninál is többet fogunk gürcölni, hogy nemzetünk legjobbjai még a mostaninál is többet tudjanak elvenni tőlünk!
