Rétvári államtitkár árnyékra vetődött
Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára összerúgta a port az algériai nagykövetséggel, miután egy nyilatkozatában azt állította, hogy „egy spanyolországi gyilkosság elkövetője algériai migráns.” Az algériai nagykövetség az MTI-hez eljuttatott jegyzékben azt nehezményezte, hogy Rétvári szerint algériai migránsokat vádolnak azzal, hogy megkéseltek és lefejeztek egy spanyol állampolgárt Valenciában. Szerintük az államtitkár a közösségi médiában terjedő meg nem erősített információkat és hazugságokat terjeszt, a valenciai rendőrség szerint ugyanis „a brutális gyilkosság feltételezett elkövetője egy büntetett előéletű spanyol állampolgár és nem algériai.” Eddig a hír, és cikkünk írásáig nem érkezett jelzés, hogy Rétvári államtitkár tisztázta volna a helyzetet.
Pedig, lett volna rá igény. Például úgy, hogy bebizonyítja: nincs igazuk az algériaiaknak és a gyilkoság elkövetője valóban egy algériai migráns. Vagy, amennyiben ezt nem tudja bizonyítani, például azért, mert nem ez az igazság, akkor bocsánatot kér a felelőtlen vádaskodásért. Az is életszerű volna, ha ebben az esetben bejelentené a lemondását, mert Magyarország érdekei ellen cselekedett, mégpedig azáltal, hogy számos ellenségünk mellé újabbakat is szerzett. Rétvári és a magyar kormány azonban hallgat a kínos incidensről, úgy tesznek, mintha mi sem történt volna.
Rétvári államtitkár különös figurája a magyar közéletnek. Számos érdekes megállapítás fűződik a nevéhez, nem ez a mostani az első eset, amikor – ahogy mifelénk, Magyarországon mondják – árnyékra vetődött. 2023 augusztusában arról beszélt az MTI-nek, hogy „a baloldali pártok és a szakszervezetek lassan másfél éve folyamatosan igyekeznek minél több fiatalt lebeszélni arról, hogy a pedagóguspályát válasszák, az óvodákban, iskolákban dolgozókat pedig a pálya elhagyására biztatják.” Ám – ismét Rétvárit idézzük – „hiába a baloldali hergelés, a pedagóguspálya továbbra is az egyik legnépszerűbb.”
Vagyis Rétvári olvasatában a pedagógusok boldogan és elégedetten élték az életüket, nem voltak gondjaik, örültek annak, amit a gondoskodó államtól kaptak. Az anyagi viszonyaikra sem panaszkodhattak, fényesen megéltek az államtitkárinál jóval kevesebb fizetésből. Nem is volt velük semmi baj, egészen addig, míg a baloldali pártok össze nem dugták a fejüket és úgy nem döntöttek, hogy hergelni fogják a tanárokat.
Azt mondták nekik, hogy nem olyan jó a helyzetük, mint ahogyan érzik, tessék magukat rosszul érezni, számkivetettnek. Addig győzködték a tanárokat, hogy kevés a pénzük, a munkahelyi körülményeik kritikán aluliak, míg sok tanár végül azt vette észre, hogy az utcán tüntet és tiltakozik. Még olyanok is akadtak közöttük, akik felmondtak a munkahelyükön, magániskolákba mentek tanítani, mások meg otthagyták a pályát, biciklis futárnak álltak, árufeltöltőnek valamelyik multinál, volt olyan is, aki külföldön kezdett új életet.
Rétvári akkor is hasonló kvalitásokat csillogtatott, amikor Vadai Ágnes egy igen egyszerűnek tűnő kérdést tett fel neki. A képviselőnő arra szeretett volna választ kapni, hogy ki a felelős a pandémia idején beszerzett 17 ezer darab lélegeztetőgép értékesítési kudarcáért, vagyis, hogy a Covid járvány alatt megvásárolt lélegeztetőgépek közül egyetlen darabot sem sikerült értékesíteni. Ez volt tehát a kérdés, ami annyira egyszerű, hogy még egy államtitkár is képes lehet rá normálisan válaszolni. Például úgy, hogy megnevezi a felelőst, aki miatt több milliárd forintos kár érte a magyar embereket. Rétvári azonban más utat választott és igen sajátos hangvételű levélben válaszolt Vadai Ágnes kérdésére. „A kormány mindent megtesz az állampolgárok egészségnek megóvásáért, éppen ezért a koronavírus-járvány elleni védekezéshez szükséges eszközök beszerzésére kiemelt figyelmet fordított... A baloldal politikai stratégiája ezzel szemben az volt, hogy a járvány elhúzódjon, több legyen a beteg.”
Nem az volt a kérdés, hogy a kormány megtesz-e mindent az állampolgárok egészségének megóvásáért. (Egyébként nem tesz meg mindent, sok kórházban műtétek maradtak el a klímaberendezések meghibásodása, vagy éppen hiánya miatt, s van olyan egészségügyi intézmény, amelyben a még most is tartó nagy nyári rekkenő idején 38 fokos hőmérsékletet mértek a kórtermekben.)
Az sem volt piskóta, amikor az algériai kormánnyal most szembekerült Rétvári a keresztények üldöztetéséről értekezett az Országgyűlésben. Az államtitkár akkor emelte fel szavát a keresztények üldözése ellen, amikor kiderült, hogy Semjén Zsolt, a KDNP elnöke első körben a teológián megvédett doktorija miatt vált üldözötté. Dolgozatának mintegy negyven százalékát ugyanis idegen forrásból merítette, ráadásul úgy, hogy e forrásokat nem, vagy pontatlanul jelölte meg, mindemellett még német nyelvű irodalomból is merített, ami azért is figyelemre méltó, mert ezen a nyelven állítólag egyáltalán nem beszél.
Hosszan sorolhatnánk Rétvári államtitkár politikai botladozásait, amelyek mostanra az algériai nagykövetséggel történt csetepatéban csúcsosodtak ki. Hogy ebben a nemtelen vitában kinek van igaza, nem tisztünk eldönteni, az viszont megnyugtató lenne, ha Rétvári valamelyik főnöke is megszólalna az ügyben. Érdemben persze, nem Soros Györgyöt, a háborúpártinak nevezett ellenzéket, a brüsszeli bürokratákat ócsárolva.
