Rongyos „jogállami” köntösbe bújtatott maffiaállami terrorizmus
Hiszen megszoktuk már: emlékezhetünk személyre szabott törvényekre”, éjszaka benyújtott „jogi” fércművekre, amelyeket a „parlament” ripsz-ropsz jóváhagyott. De jogszerűen folytatott érdekvédelmi tevékenység ilyen durva megtorlása azért mégiscsak viszonylagos újdonság.
Érdekes: a finnek és a svédek NATO-csatlakozása ügyében hirtelen „önállóságra kelt” Fidesz-frakcióban most senki sem önállóskodott: készségesen fogadták el a MOK megfegyelmezését szolgáló módosítást. És még ez is...
Pedig a körülmények teljesen egyértelművé teszik a jogászos bitangkodás célját. Az is figyelemre méltó, hogy nem azoknak kell nyilatkozniuk, akik ki akarnak lépni, hanem azoknak, akik maradni szeretnének.
„Természetes”, hogy a Fidesz ezúttal is köpött saját ígéretére: szó sem volt semmiféle, még a maffiától megszokott „egyeztetésről” sem. Az EU-ról meg a pártállam nyilván Gárdonyi törökjei módjára gondolkodik: gyaurnak adott ígéret nem számít…
Vannak, akik arra emlékeztetnek, hogy a Gyurcsány-kormány is hozott hasonló intézkedést. Minden egyéb, különben lényeges ténytől eltekintve, csak egyetlen dolgot említek: azt az intézkedést hosszabb parlamenti vita, és módosítók elfogadása után hozták meg. Fontos különbség!
A pártállamhoz nem tartozó, partvonalon kívülről figyelő embernek ma még annyi joga van, hogy kimondja: jogállami köntösbe bújtatott maffiaállami terrorizmus példáját láthatjuk. Terrorizmus, hiszen jogszerűen tevékenykedő szervezetnek és tagságának megfélemlítéséről, és legócskább bosszúállásról van szó. Igazán figyelemre méltó az alattomos szándék.
A problémákat megoldani, vagy akárcsak – vélhetően arra irányuló szándék híján – kezelni képtelen pártállami uralom célba vette a PDSZ-t is, mondván: tiltakozásuk, tiltakozásra buzdításuk sérti diákjaik jogait. Gondolom, a diákok majd válaszolnak erre a rágalomra is. Akik semmibe veszik a diákok legalapvetőbb érdekeit, éppen a „kormányban” ülnek.
Mindkét ügy, ahogy annyi minden más, például az akkumulátorgyárak kérdése azt mutatja, hogy a pártállam mindent a maga hatalmi szempontjai szerint értékel; a valóság figyelembe vétele helyett tetszőleges álvalóságokat konstruál magának és ilyen-olyan híveinek.
Itt van például az az őrjöngés is, amit a „gyermekvédelem" ügyében kezdtek újra, minden korábbinál egyértelműbb aljassággal. Maga a miniszterelnök lépett föl „harciasan" – szeret nem létező vagy gyenge ellenséggel „harcolni" – a „genderideológia" és a vele összemosott pedofília ellen. A felújított hecckampány szemléletesen bizonyítja, hogy a pártállam saját híveit mennyire hülyének nézi.
A folyamatos fideszes hecckampányok, terelések azt mutatják, hogy lehetetlen velük értelmesen kommunikálni: nincs hozzá közös valóságélmény, nincs közös nyelv.
És nincs közös haza – régóta.
