Alkoholos májbetegség

Az alkoholos májbetegség a 40–50 éves férfiak körében a leggyakoribb, de mindkét nemet érinthe­ti, és bármely életkorban kialakulhat. A nők biológiai adottságaiknál fogva érzékenyeb­bek az alkohol károsító hatásai iránt, ezért náluk már korábban és kisebb mennyiségű alkohol hatására is létrejöhet a betegség.

Az alkohol okozta ártalmak gyakorlatilag minden szervet és szövetet érinthetnek, de különösképpen a májat. Ennek oka, hogy a máj egyik fő feladata kiszűrni a káros anyagokat a vérből, így a szervezetbe ke­rülő toxinok hatása elsődlegesen a májszö­veten érvényesül. Bár a máj viszonylag nagy mértékben képes megújulni, regenerálód­ni, minden alkalommal, amikor alkohol szű­rődik át a májon, májsejtek pusztulnak el.

Emellett a máj részt vesz az emész­tésben, a vércukor- és koleszterinszint szabályozásában, a vér alakos elemeinek képzésében, illetve a fertőzésekkel szem­beni védelemben – így alkoholos májbe­tegségben ezek az élettani működések is zavart szenvednek.

Az alkoholos májbetegség súlyossági fokozatai

Az alkoholos májbetegségen belül alapvető­en három súlyossági fokozatot különíthetünk el, melyek némiképp át is fedhetik egymást.

Alkoholos zsírmáj. Alkohol hatására akár néhány nap alatt is létrejöhet a máj zsíros el­fajulása, mely az alkoholos májbetegség első, legenyhébb stádiumának tekinthető. Ebben a stádiumban a betegség még ritkán okoz tüneteket, ám a májfunkciós értékek kóros volta már figyelmeztethet arra, hogy az alko­holfogyasztás veszélyes szintre emelkedett. Az alkoholfogyasztás teljes abbahagyása ilyenkor még rendezheti az állapotot.

Alkoholos májgyulladás (hepatitisz). Az alkoholos hepatitisz a máj nem fertő­zéses eredetű gyulladása hosszabb ide­ig, nagyobb mennyiségben fogyasztott alkohol hatására, de extrém mennyiségű szeszes ital rövid időn belüli elfogyasztása („rohamivás”) is előidézheti.

A teljes absz­tinencia még ebben a stádiumban is ered­ményes lehet az állapot normalizálásában, további italozás hatására azonban már vis­szafordíthatatlan károsodások következnek be, melyek az életet is veszélyeztethetik.

Cirrózis vagy májzsugor. Cirrózisban a máj állománya jelentősen hegesedik, ami súlyosan károsítja a máj működését. Ebben a stádiumban rendszerint már vannak ész­revehető jelei a májbetegségnek, de előfor­dulhat, hogy a beteg még ekkor is lényegé­ben tünetmentes.

Az egyértelműen kóros májfunkciós laboratóriumi értékek azonban figyelmeztetnek a súlyos, többnyire már visszafordíthatatlan májkárosodásra.

A sta­tisztikák azt mutatják, hogy azokban az ese­tekben, amikor a beteg a cirrózis kialakulását követően sem hagy fel az alkoholfogyasztás­sal, az 5 éves túlélés valószínűsége az 50%-ot sem éri el.

Az alkoholos májbetegség tünetei

A korai jelek sokszor enyhék, nem jellegze­tesek, így előfordulhat, hogy a beteg nincs is tudatában a betegségének, vagy a tünetek tévesen más betegség gyanúját kelthetik.

Korai tünet lehet a hasi fájdalom, a hányinger és/vagy hányás, a hasmenés, az étvágytalanság és az általános gyenge­ségérzés, fáradékonyság. A betegség előre­haladásával a tünetek is nyilvánvalóbbak és jellegzetesebbek lehetnek, így pl. felléphet:

• sárgaság (mely először a szemgolyó sárgás elszíneződésében mutatkozik meg, majd a bőr is sárgás árnyalatot ölt);
• vizenyősödés, különösen az alsó végtagokban;
• folyadék felszaporodása a hasüreg­ben (aszcitesz vagy „hasvíz”);
• bőrviszketés;
• jelentős testsúlycsökkenés, miköz­ben a has továbbra is nagy, elődomborodó marad;
• általános izomgyengeség;
• jelentős vérzés akár már kis sérülések, horzsolások hatására;
• vérhányás, amikor a hányadékban jelentős mennyiségű friss piros vér van je­len (a gyomorszáj körül kialakuló értágulat megrepedése következtében).

Késői következményként előfordulhat vese- és májelégtelenség, illetve tudatza­var, tudatvesztés, kóma (a szervezetben felhalmozódó epefesték központi ideg­rendszeri károsító hatása következtében). A cirrózisos májszövetből gyakran indul ki májrák már a drámai anyagcserezavarok kialakulása előtt.