Jó ötlet! Együtt: rugalmas nyugdíjkorhatár
|
2017. december 30. 06:49
2017. dec. 30. 06:49
Az Együtt megfordítja a nyugdíjügyi ígéreteket, és milyen jól teszi!
A választásokig minden héten valamelyik ellenzéki párt programjából emelek ki egy-egy szimpatikus, szerethető, praktikus, innovatív elemet. Nem az általános "demokráciavédést" meg semmitmondó jókívánságokat, hanem konkrét ígéreteket. Olyat, ami alkalmas arra, hogy egy szavazó azt mondja, örülne, ha ez megvalósulna. Oldalt kattintható a már bemutatott jó ötletek sora, ma az Együtt "Európai élet az Együtt Magyarországán" alcímű programját méltatom, az alábbi ötlet okán:
FÉRFIAKNAK ÉS NŐKNEK EGYARÁNT RUGALMAS NYUGDÍJKORHATÁRT VEZETÜNK BE. ARÁNYOSAN, BIZTOSÍTÁS-MATEMATIKAILAG KORREKT MÓDON JUTALMAZZUK AZT, AKI AZ IRÁNYADÓ KORHATÁR FELETT TOVÁBB DOLGOZIK, ÉS CSÖKKENTETT NYUGDÍJ MELLETT A KORÁBBI NYUGDÍJBA VONULÁST IS LEHETŐVÉ TESSZÜK.
Ez egy kiváló ötlet - és reagál végre arra, hogy a mai nyugdíjrendszer legnagyobb problémáit többek között az okozza, hogy a szisztémát, annak belső logikáját a történelmi múltban, teljesen más munkavégzési viszonyok között alakították ki. Ma már tovább élünk, a munkahelyünkön pedig egyre kevésbé végzünk kifejezetten fizikai igénybevételt igénylő feladatokat.
Ebből sok következtetés vonható le, csak a fontosabbakal foglalkozva: aki tud és akar, azt bátorítsuk is a tovább dolgozásra, ne húzzunk erőszakosan cezúrát aktív emberek életébe. Magyarázni sem kell, ugye, hogy minél többen dolgozunk, pláne olyan munkahelyen, ahonnan nem menekülünk nyugdíjba az első adandó alkalommal, annál sikeresebb Magyarország.
Ennek a másik oldala azokról szól, akik úgy érzik, eleget dolgoztak, megelégednek egy alacsonyabb nyugdíjjal is. A munkáltatójuk a helyükre a fizetésükért két fiatalt tud felvenni, az idős kolléga meg még egészségesen és vidáman mehet unokázni, mindenki nyer.
Ennek szomorúbb és pláne megoldandó verziója a nyugdíjkorhatár elérése előtt munkanélkülivé vált polgártársunk ügye - meggyőződésem, hogy százból minimum kilencvenkilenc közülük inkább egy csökkentett nyugdíjat kérne, mintsem elkezdjen hatvanévesen önéletrajzokat meg motivációs leveleket küldözgetni.
De ha csak tíz ilyen van a százból, nekik miért ne adnánk meg ezt az opciót? Miért zavarjuk bele inkább egy olyan fázisba, ahol a siker esélye minimális, a sérülés veszélye óriási? Mindemellett pedig fontos, hogy kiemelten foglalkozunk azokkal, aki itt és most vállalják a maradék egészségkárosító munkakörök betöltését.
Őket premizálni kell ezért, és a korai (esetükben: indokolt időben) történő nyugdíjazásra ugyanolyan kondíciókat biztosítani, mint ami a kényelmes és biztonságos íróasztalnál végzett munkáért csak évekkel később elérhető.
Az Együtt ötlete folyományaként egy rugalmas, 21. századi nyugdíjrendszer jöhetne létre. A vegyiparban vagy épp tengelyen dolgozó magyarok nem roncsként vonulnának nyugdíjba, majd pár év betegeskedés után a temetőbe. Más szakmák nagy öregjei viszont még hetvenévesen sem "visszaszivárgó nyugdíjasként", hanem teljes jogú munkavállalóként állnának mondjuk a katedrán, az állam pedig közterheiket időarányosan csökkentve köszönné meg a helytállásukat.
El kell felejteni azt a szót, hogy nyugdíjkorhatár. Mind mások vagyunk, más munkát végzünk, más a viszonyunk az időmúláshoz. Az államnak itt (is) liberálisan kell eljárnia, a különbségeinket tolerálva. Vége lesz annak a szomorú versenyfutásnak, amit az életük derekán túljutott magyarok vívnak a rigid és értelmetlen határ egyik vagy másik oldalán. Vége lehet annak a politikának is, ahol a nyugdíjkorhatárral osztják ketté a társadalmat, tizenharmadik havi ígéret itt, magánpénztár kifosztása ott, állami kegyosztás, bözsinénizés, infantilizálás (nem belemenve most, de az Együtt programjában szerepel az egyéni nyugdíjszámla bevezetése is).
Én például, ha nem esik egy versenyzongora a fejemre, hetvenévesen még simán fogok cikkeket írni. Ha viszont tényleg zongorák potyognak majd az emeletről, remélem, hogy a velem egyidős tűzoltók és rendőrök már rég nyugdíjban lesznek, és az akkori harmincasokat vezénylik ki elhárítani a zenész-terrorizmust. A rugalmas nyugdíjba vonulás egy jó ötlet az Együtt programjában. Nagyon jó lenne, ha megvalósulna.
Jövő héten egy újabb párt újabb javaslatával jövök.
FÉRFIAKNAK ÉS NŐKNEK EGYARÁNT RUGALMAS NYUGDÍJKORHATÁRT VEZETÜNK BE. ARÁNYOSAN, BIZTOSÍTÁS-MATEMATIKAILAG KORREKT MÓDON JUTALMAZZUK AZT, AKI AZ IRÁNYADÓ KORHATÁR FELETT TOVÁBB DOLGOZIK, ÉS CSÖKKENTETT NYUGDÍJ MELLETT A KORÁBBI NYUGDÍJBA VONULÁST IS LEHETŐVÉ TESSZÜK.
Ez egy kiváló ötlet - és reagál végre arra, hogy a mai nyugdíjrendszer legnagyobb problémáit többek között az okozza, hogy a szisztémát, annak belső logikáját a történelmi múltban, teljesen más munkavégzési viszonyok között alakították ki. Ma már tovább élünk, a munkahelyünkön pedig egyre kevésbé végzünk kifejezetten fizikai igénybevételt igénylő feladatokat.
Ebből sok következtetés vonható le, csak a fontosabbakal foglalkozva: aki tud és akar, azt bátorítsuk is a tovább dolgozásra, ne húzzunk erőszakosan cezúrát aktív emberek életébe. Magyarázni sem kell, ugye, hogy minél többen dolgozunk, pláne olyan munkahelyen, ahonnan nem menekülünk nyugdíjba az első adandó alkalommal, annál sikeresebb Magyarország.
Ennek a másik oldala azokról szól, akik úgy érzik, eleget dolgoztak, megelégednek egy alacsonyabb nyugdíjjal is. A munkáltatójuk a helyükre a fizetésükért két fiatalt tud felvenni, az idős kolléga meg még egészségesen és vidáman mehet unokázni, mindenki nyer.
Ennek szomorúbb és pláne megoldandó verziója a nyugdíjkorhatár elérése előtt munkanélkülivé vált polgártársunk ügye - meggyőződésem, hogy százból minimum kilencvenkilenc közülük inkább egy csökkentett nyugdíjat kérne, mintsem elkezdjen hatvanévesen önéletrajzokat meg motivációs leveleket küldözgetni.
De ha csak tíz ilyen van a százból, nekik miért ne adnánk meg ezt az opciót? Miért zavarjuk bele inkább egy olyan fázisba, ahol a siker esélye minimális, a sérülés veszélye óriási? Mindemellett pedig fontos, hogy kiemelten foglalkozunk azokkal, aki itt és most vállalják a maradék egészségkárosító munkakörök betöltését.
Őket premizálni kell ezért, és a korai (esetükben: indokolt időben) történő nyugdíjazásra ugyanolyan kondíciókat biztosítani, mint ami a kényelmes és biztonságos íróasztalnál végzett munkáért csak évekkel később elérhető.
Az Együtt ötlete folyományaként egy rugalmas, 21. századi nyugdíjrendszer jöhetne létre. A vegyiparban vagy épp tengelyen dolgozó magyarok nem roncsként vonulnának nyugdíjba, majd pár év betegeskedés után a temetőbe. Más szakmák nagy öregjei viszont még hetvenévesen sem "visszaszivárgó nyugdíjasként", hanem teljes jogú munkavállalóként állnának mondjuk a katedrán, az állam pedig közterheiket időarányosan csökkentve köszönné meg a helytállásukat.
El kell felejteni azt a szót, hogy nyugdíjkorhatár. Mind mások vagyunk, más munkát végzünk, más a viszonyunk az időmúláshoz. Az államnak itt (is) liberálisan kell eljárnia, a különbségeinket tolerálva. Vége lesz annak a szomorú versenyfutásnak, amit az életük derekán túljutott magyarok vívnak a rigid és értelmetlen határ egyik vagy másik oldalán. Vége lehet annak a politikának is, ahol a nyugdíjkorhatárral osztják ketté a társadalmat, tizenharmadik havi ígéret itt, magánpénztár kifosztása ott, állami kegyosztás, bözsinénizés, infantilizálás (nem belemenve most, de az Együtt programjában szerepel az egyéni nyugdíjszámla bevezetése is).
Én például, ha nem esik egy versenyzongora a fejemre, hetvenévesen még simán fogok cikkeket írni. Ha viszont tényleg zongorák potyognak majd az emeletről, remélem, hogy a velem egyidős tűzoltók és rendőrök már rég nyugdíjban lesznek, és az akkori harmincasokat vezénylik ki elhárítani a zenész-terrorizmust. A rugalmas nyugdíjba vonulás egy jó ötlet az Együtt programjában. Nagyon jó lenne, ha megvalósulna.
Jövő héten egy újabb párt újabb javaslatával jövök.
