Jó ötlet! LMP: társadalmi beilleszkedési jövedelem
|
2017. december 24. 05:01
2017. dec. 24. 05:01
A Lehet Más a Politika a szociálpolitikában is újat hozna. Más, okos megoldást.
A választásokig minden héten valamelyik ellenzéki párt programjából emelek ki egy-egy szimpatikus, szerethető, praktikus, innovatív elemet. Nem az általános "demokráciavédést" meg semmitmondó jókívánságokat, hanem konkrét ígéreteket. Olyat, ami alkalmas arra, hogy egy szavazó azt mondja, örülne, ha ez megvalósulna. Oldalt kattintható a már bemutatott jó ötletek sora, ma az LMP választási programjából emelek ki egy jó ötletet, ami így hangzik:
AZ AKTÍV KORÚ ÁLLÁSKERESŐK JELENLEGI SEGÉLYEZÉSI RENDSZERÉT A TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSI JÖVEDELEM VÁLTJA FEL. EZT OLYAN SZOLGÁLTATÁSOK IGÉNYBEVÉTELÉHEZ KÖTJÜK, AMELYEK VALÓBAN JAVÍTANAK A KEDVEZMÉNYEZETT FOGLALKOZTATHATÓSÁGÁN.
A rendszerváltás óta hivatalban volt kormányok jellemzően kétféle hibát követtek el a szociálpolitika kialakítása során: vagy megelégedtek egy passzív, a segítség tétlen elfogadására ösztönzött réteg támogatásával, vagy pedig egy kifejezetten megtorló, igazságtalan rendszert építettek ki, ahol a társadalmi mobilitás esélyét kizárva, az alapvető létfenntartás feltételeit megalázó és perspektíva nélküli feltételekhez kötötték. Egyszerűbben szólva: az se jó, ha "csak úgy" segélyezünk, és pláne nem jó, ha még a szemétszedő-ároktisztító közmunkáért is ölik egymást az emberek.
Az LMP (a háttéranyag szerint ötvenezer forintról induló) társadalmi beilleszkedési jövedelme (majd beszéljük meg külön, hogy ez elég szenzitív elnevezés-e) nem feltétel nélküli. Együttműködési kötelezettséggel jár. Nem szemétszedés meg Hegedűs-féle mini-háztáji "kilokalória", hanem képzés, az elmaradt képzési szintek pótlása, az egészségügyi rehabilitáció, a mentálhigiénés támogatás, idegen nyelvi képzés. Nem az a cél, hogy megaláztatáshoz kössük a segélyt, hanem hogy egy idő után ne segélyezni kelljen az illetőt, hanem piaci munkája legyen. A közmunkaprogram résztvevőit nem vezetik vissza a valódi munka világába, itt erre megnyílna az esély.
És igen, fontos az együttműködési kötelezettség. Nem azért, mert ezzel akarom "büntetni" a segítségre szorulót. Egyrészt azért fontos, mert része a rehabilitációnak - a munkaerőpiacra nem lehet amolyan "kényszergyógykezelésként" visszavezetni valakit. Csak akkor sikeres ez a munka, ha akar tanulni, ha akar dolgozni, ha akar előbbre jutni. Nélküle nem megy. Másfelől pedig korlátosak az erőforrások: fordítsuk ezt a pénzt és erőforrást elsőként azokra, akik akarják a változást. Végül pedig a jó példa és a motivációs erő is akkor erős, ha az aktív részvételt preferálom.
Az LMP víziója egy "olyan igazságos társadalom, ahol a felemelkedés útja mindenki előtt nyitva áll, és aki hátrányos helyzetbe került, jogot formálhat az állam intézményes támogatására". Ezt okosan szolgálhatja a társadalmi beilleszkedési jövedelem. Akinek ma nincs munkája, aki olyan helyzetben van, hogy nem tud munkát vállalni, azt erre képessé teheti, most először végre azt jutalmazva, ha valaki él a lehetőséggel (a valódi lehetőséggel, nem a kapirgálós, öncélú megaláztatással), és igyekszik vissza a munkaerőpiacra.
Hajléktalan embertől a rezsiszámlákat pakolgató, tartósan munkanélküli családfőig, az iskolából tizenévesen, egy alig-papírral kidobott fiatal felnőttől a nyugdíjhoz fiatal, a versenyhez aktuális státuszában idős ötvenesig segítsünk mindenkinek, egészségügyi, oktatási és egyéb eszközökkel, és erősítsük meg, tartsuk fent az elhatározását, tegyük helyre a megélhetését mindeközben ezzel a juttatással. A társadalmi beilleszkedési jövedelem egy jó ötlet az LMP-től, jó lenne, ha megvalósulna.
Jövő héten egy újabb párt újabb javaslatával jövök.
AZ AKTÍV KORÚ ÁLLÁSKERESŐK JELENLEGI SEGÉLYEZÉSI RENDSZERÉT A TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSI JÖVEDELEM VÁLTJA FEL. EZT OLYAN SZOLGÁLTATÁSOK IGÉNYBEVÉTELÉHEZ KÖTJÜK, AMELYEK VALÓBAN JAVÍTANAK A KEDVEZMÉNYEZETT FOGLALKOZTATHATÓSÁGÁN.
A rendszerváltás óta hivatalban volt kormányok jellemzően kétféle hibát követtek el a szociálpolitika kialakítása során: vagy megelégedtek egy passzív, a segítség tétlen elfogadására ösztönzött réteg támogatásával, vagy pedig egy kifejezetten megtorló, igazságtalan rendszert építettek ki, ahol a társadalmi mobilitás esélyét kizárva, az alapvető létfenntartás feltételeit megalázó és perspektíva nélküli feltételekhez kötötték. Egyszerűbben szólva: az se jó, ha "csak úgy" segélyezünk, és pláne nem jó, ha még a szemétszedő-ároktisztító közmunkáért is ölik egymást az emberek.
Az LMP (a háttéranyag szerint ötvenezer forintról induló) társadalmi beilleszkedési jövedelme (majd beszéljük meg külön, hogy ez elég szenzitív elnevezés-e) nem feltétel nélküli. Együttműködési kötelezettséggel jár. Nem szemétszedés meg Hegedűs-féle mini-háztáji "kilokalória", hanem képzés, az elmaradt képzési szintek pótlása, az egészségügyi rehabilitáció, a mentálhigiénés támogatás, idegen nyelvi képzés. Nem az a cél, hogy megaláztatáshoz kössük a segélyt, hanem hogy egy idő után ne segélyezni kelljen az illetőt, hanem piaci munkája legyen. A közmunkaprogram résztvevőit nem vezetik vissza a valódi munka világába, itt erre megnyílna az esély.
És igen, fontos az együttműködési kötelezettség. Nem azért, mert ezzel akarom "büntetni" a segítségre szorulót. Egyrészt azért fontos, mert része a rehabilitációnak - a munkaerőpiacra nem lehet amolyan "kényszergyógykezelésként" visszavezetni valakit. Csak akkor sikeres ez a munka, ha akar tanulni, ha akar dolgozni, ha akar előbbre jutni. Nélküle nem megy. Másfelől pedig korlátosak az erőforrások: fordítsuk ezt a pénzt és erőforrást elsőként azokra, akik akarják a változást. Végül pedig a jó példa és a motivációs erő is akkor erős, ha az aktív részvételt preferálom.
Az LMP víziója egy "olyan igazságos társadalom, ahol a felemelkedés útja mindenki előtt nyitva áll, és aki hátrányos helyzetbe került, jogot formálhat az állam intézményes támogatására". Ezt okosan szolgálhatja a társadalmi beilleszkedési jövedelem. Akinek ma nincs munkája, aki olyan helyzetben van, hogy nem tud munkát vállalni, azt erre képessé teheti, most először végre azt jutalmazva, ha valaki él a lehetőséggel (a valódi lehetőséggel, nem a kapirgálós, öncélú megaláztatással), és igyekszik vissza a munkaerőpiacra.
Hajléktalan embertől a rezsiszámlákat pakolgató, tartósan munkanélküli családfőig, az iskolából tizenévesen, egy alig-papírral kidobott fiatal felnőttől a nyugdíjhoz fiatal, a versenyhez aktuális státuszában idős ötvenesig segítsünk mindenkinek, egészségügyi, oktatási és egyéb eszközökkel, és erősítsük meg, tartsuk fent az elhatározását, tegyük helyre a megélhetését mindeközben ezzel a juttatással. A társadalmi beilleszkedési jövedelem egy jó ötlet az LMP-től, jó lenne, ha megvalósulna.
Jövő héten egy újabb párt újabb javaslatával jövök.
