"Itt az idő, hogy megmentsük az egészségügyet!"
|
2017. március 5. 09:57
2017. márc. 5. 09:57
- írja a 2010-es kormányprogram ötvenharmadik oldalának ezen ágazattal foglalkozó fejezetcíme. Ami azt illeti, a következő nyolc oldalon felsorakoztatott hiánylista, panaszáradat és vádirat valóban indokolttá tette a drámai felütést. A javaslatok, a Fidesz kormányzati ígéretei pedig olyanok, mintha egy Sándor Mária-vezette tüntetés követeléseinek vezérmotívumai lennének.
"A szocialista -szabaddemokrata kormányok az ágazat finanszírozását az aktuális gazdasági helyzethez igazították. A ""maradékelv"" érvényesült a költségvetés tervezésekor is, így a beteg emberek érdekei másodlagosak voltak." - írják a program 56.oldalán, s ebből teljesen logikusan vezethető le az a fajta végeredmény, aminek következtében az ágazat egészében a kilátástalanság, a lepusztulás, az elszegényedés és a reménytelenség vált uralkodó közhangulattá.
"Az ágazatot jelenleg a beszállítók hitelei, valamint az orvosok és a nővérek hivatástudata tartja életben." - fogalmazza meg a fejezetet bevezető, általános összegzés végső következtetése. /53.o./ A kilenc alpontra tagolt elemzés meglehetősen pontos, igen kritikus és őszinte körképet fest az új évezred magyar egészségügyi rendszerének tarthatatlan állapotairól. Ami - egy másik, nem megengedhetetlen olvasatban - azt is jelenti, hogy a kormányzati felelősség átvételére készülő Fidesz-elitnek meglepően alapos ismereti voltak az ágazatban uralkodó tragikus helyzetről.
A maradékelv, az állandósuló forráshiány, az ágazatból történő folyamatos elmenekülés, a kórházak eladósodása, a lepusztult infrastruktúra mind-mind a több évtizede halmozódó, egyre kritikusabbá váló mulasztások/halasztások/tévedések halmazaként teremtett elviselhetetlen helyzetet az egészségügy egészében.
Mindennek tehát tudatában volt a kormányváltásra készülő csoport, s a program pozitív (ígéretekre épülő) részét ennek megfelelő nagyságrendű változások/változtatások ígérete lengi be. Mit ígért a Fidesz-kormány az egészségügy rendbetétele érdekében? Mindenekelőtt kiszámíthatóságot, olyan szabályozást, amelynek következtében "az egészségügy finanszírozása a jelenleginél egyszerűbb, kiszámítható, évekre előre tervezhető legyen." (57.o.) S, hogy még konkrétabb legyen mindez, ebben a bekezdésben egyértelműen megfogalmazódott az az ígéret is, hogy a GDP-n belül már a következő kormányzati ciklusban emelni kell az egészségügy részesedését. A sürgősségi ellátás pedig kiemelt feladat lesz, "biztosítani kell, hogy a mentőautók az ország valamennyi pontját 15 percen belül elérjék..." (56.o.)
A fejezet 8. pontjában még az is olvasható, hogy "...több orvosra és több nővérre van szükség. El kell érni, hogy a külföldre távozó orvosaink és szakdolgozóink hazatérjenek, a külföldre készülők pedig hazánkban maradjanak." (6o.o.) Mindehhez természetesen alapvető szemléletváltozásra lenne szükség, s joggal deklarálja a fejezet vége azt az igényt, miszerint "Az egészségügyet a magyar gazdaság egyik húzóerejeként kell meghatároznunk". (61.o.)
xxxxxxxxxxxxxx------------------xxxxxxxxxxxxx
Az írás e pontján logikus fejleményként kellene áttekintenünk az egészségügy mai helyzetét, s legalább magunktól megkérdezni: hét év után mi valósult meg mindabból, amit a Fidesz magának, választóinak, s az országnak programként ígért. Olcsó dolog lenne arra hivatkozni, ami bármely magyar állampolgár mindennapi tapasztalata, ha kapcsolatba kerül az egészségügyi hálózattal. Bárhol, bármikor. (E sorok írója családi, személyes érintettség révénaz elmúlt hét évben az országban legalább tizenöt kórház állapotáról "szerezhetett" személyes tapasztalatokat.) Úgy vélem, rábízhatom a mérleg elkészítését minden egyes olvasóra, mert a lakosság 99%-a amúgy sem bazári beszédekből tájékozódik, ha az egészségügy helyzetéről van szó.
Nekem leginkább az a tanulság kerül a szemem elé, hogy mennyivel tisztábban lát minden politikai erő olyankor, amikor ellenzékből kénytelen a kritikai elemző magatartást is felhasználni. S mennyire nem képes ennek művelésére, ha hatalomra kerül. Az egészségügy pedig sem a hatalmi, sem pedig az ellenzéki látószöggel nem tud mit kezdeni. Más világ.
Kéri László, Bp. 2017. március 5.
"Az ágazatot jelenleg a beszállítók hitelei, valamint az orvosok és a nővérek hivatástudata tartja életben." - fogalmazza meg a fejezetet bevezető, általános összegzés végső következtetése. /53.o./ A kilenc alpontra tagolt elemzés meglehetősen pontos, igen kritikus és őszinte körképet fest az új évezred magyar egészségügyi rendszerének tarthatatlan állapotairól. Ami - egy másik, nem megengedhetetlen olvasatban - azt is jelenti, hogy a kormányzati felelősség átvételére készülő Fidesz-elitnek meglepően alapos ismereti voltak az ágazatban uralkodó tragikus helyzetről.
A maradékelv, az állandósuló forráshiány, az ágazatból történő folyamatos elmenekülés, a kórházak eladósodása, a lepusztult infrastruktúra mind-mind a több évtizede halmozódó, egyre kritikusabbá váló mulasztások/halasztások/tévedések halmazaként teremtett elviselhetetlen helyzetet az egészségügy egészében.
Mindennek tehát tudatában volt a kormányváltásra készülő csoport, s a program pozitív (ígéretekre épülő) részét ennek megfelelő nagyságrendű változások/változtatások ígérete lengi be. Mit ígért a Fidesz-kormány az egészségügy rendbetétele érdekében? Mindenekelőtt kiszámíthatóságot, olyan szabályozást, amelynek következtében "az egészségügy finanszírozása a jelenleginél egyszerűbb, kiszámítható, évekre előre tervezhető legyen." (57.o.) S, hogy még konkrétabb legyen mindez, ebben a bekezdésben egyértelműen megfogalmazódott az az ígéret is, hogy a GDP-n belül már a következő kormányzati ciklusban emelni kell az egészségügy részesedését. A sürgősségi ellátás pedig kiemelt feladat lesz, "biztosítani kell, hogy a mentőautók az ország valamennyi pontját 15 percen belül elérjék..." (56.o.)
A fejezet 8. pontjában még az is olvasható, hogy "...több orvosra és több nővérre van szükség. El kell érni, hogy a külföldre távozó orvosaink és szakdolgozóink hazatérjenek, a külföldre készülők pedig hazánkban maradjanak." (6o.o.) Mindehhez természetesen alapvető szemléletváltozásra lenne szükség, s joggal deklarálja a fejezet vége azt az igényt, miszerint "Az egészségügyet a magyar gazdaság egyik húzóerejeként kell meghatároznunk". (61.o.)
xxxxxxxxxxxxxx------------------xxxxxxxxxxxxx
Az írás e pontján logikus fejleményként kellene áttekintenünk az egészségügy mai helyzetét, s legalább magunktól megkérdezni: hét év után mi valósult meg mindabból, amit a Fidesz magának, választóinak, s az országnak programként ígért. Olcsó dolog lenne arra hivatkozni, ami bármely magyar állampolgár mindennapi tapasztalata, ha kapcsolatba kerül az egészségügyi hálózattal. Bárhol, bármikor. (E sorok írója családi, személyes érintettség révénaz elmúlt hét évben az országban legalább tizenöt kórház állapotáról "szerezhetett" személyes tapasztalatokat.) Úgy vélem, rábízhatom a mérleg elkészítését minden egyes olvasóra, mert a lakosság 99%-a amúgy sem bazári beszédekből tájékozódik, ha az egészségügy helyzetéről van szó.
Nekem leginkább az a tanulság kerül a szemem elé, hogy mennyivel tisztábban lát minden politikai erő olyankor, amikor ellenzékből kénytelen a kritikai elemző magatartást is felhasználni. S mennyire nem képes ennek művelésére, ha hatalomra kerül. Az egészségügy pedig sem a hatalmi, sem pedig az ellenzéki látószöggel nem tud mit kezdeni. Más világ.
Kéri László, Bp. 2017. március 5.
