Itt az idő ...2.
|
2017. február 26. 09:39
2017. feb. 26. 09:39
"...Hogy újra rend legyen az országban"
- írja a 2010. május 22-én elfogadott kormányprogram 2. fejezetének címe. Ami azt illeti, ennek a tíz oldalnyi szövegnek a nagy részét bármely jövőbeni kormányváltó politikai alakzat a legnyugodtabb lelkiismerettel magáénak tekinthetné, akár már a közeljövőben is. Nézzük például ezt a mondatot: " ...Az elmúlt nyolc év egyetlenegy kormányzati döntése sem maradhat titokban, ezért minden adatot, információt, szerződést nyilvánosságra kell hozni." /44.o./
Gondolom, ugyanilyen eltökéltséggel és kérlelhetetlenséggel fog majd idén Lázár János harcolni a 2014-es paksi szerződések körüli, meglehetősen szövevényes dokumentumok mielőbbi nyilvánosságra hozataláért.
Végül is a magyar gazdaságtörténet legnagyobb volumenű beruházásáról lenne szó, olyan méretű elkötelezettségről, amelynek következményei legalább két generáció életét meghatározzák. Azért éppen rá gondolnék, mert a kormányprogram alapjaként szolgáló választási ígéretek/követelések megfogalmazásakor ezt a fejezetet eredetileg az ő nevével jegyezték. S feltehető, hogy élénken emlékszik még az egykoron általa meghirdetett - egyébiránt teljesen jogosnak mondható - követelések maradéktalan teljesítésének igényére.
Ez a fejezet amúgy számos más, manapság is teljes mértékben elfogadható követelést tartalmazott. A 44. oldalon például az alábbi - manapság is szó szerinti idézésre érdemes - megfogalmazással találkozhatunk: "... A bukott kormánynak el kell számolnia minden egyes közös forintunkkal. A magyar emberek jövője elszámolás nélkül nem lehet sikeres." Csak helyeselni lehet ezt az eltökélt hozzáállást, miként a szöveg folytatását is: "... Sokan érzik úgy, a leváltott kormány egy bűnszervezethez hasonlít, amely fosztogatott és szétesett a korrupciótól. Az elmúlt nyolc évben az állam és a kormányzati szervek maffiaszerű működését hallottuk és tapasztaltuk." Nem, nem kedves Olvasó, szó sincs róla, hogy a Magyar Bálint és társai által - az elmúlt években publikált - kötetekből idéztünk volna. Ez még mindig a 2010-es kormányprogram szövege, az, amelyet a kétharmados parlament nemcsak, hogy elfogadott, hanem a mai napig is a politikai élet alapvető dokumentumának tekint. Legfeljebb azt lehetne némi töprengés nyomán megkérdezni, hogy ez most itt a program. Vagy a kritika?
A tíz pontra osztott fejezet meglepő terjedelemben és részletességgel foglalkozik a rendőrség helyzetével. Ennek behatóbb elemzésétől nemcsak a kompetencia-hiány okán tekintenék el, hanem azért is, mert az itt felsorolt ígéretek/követelések megvalósítása 2010 májusa után nem a szöveget megfogalmazó Lázár János feladata lett, hanem ismét Pintér Sándoré. Pintér Sándor a tőle megszokott és elvárt határozottsággal hirdette meg, hogy két héten belül rendet teremt. Nos, mivel ezt akkor sem gondoltuk a komolyabban vehető és elemzésre méltó kormányzati lépések közé tartozó mozzanatnak, ezúttal sem lovagolnánk a kéthetes terminus érvényességén.
A rendet és biztonságot ígérő/követelő kormányprogram fejezetének záró /10./ pontja a gyorsított bírósági eljárások követelményét fogalmazta meg, s megint csak azt mondhatjuk, hogy nyolc év távlatából szemlélve ez az igény is teljességgel indokoltnak tetszett. Érdemes is szó szerint idézni mindezt: "... Az elmúlt nyolc évben az emberek hite megrendült az igazságszolgáltatásban, mert fájó módon azt tapasztalták, a törvények az elkövetőket védik, az eljárások elhúzódása pedig lehetetlenné teszi az igazságos és méltányos döntések megszületését. Egy-egy évekig húzódó, indokolatlanul lassú nyomozás, majd az elhúzódó bírósági eljárás alkalmas arra, hogy lerombolja az igazságba vetett hitet és megrendítse az emberek bizalmát. Az új parlamentnek kötelessége olyan törvények meghozatala, amelyek gyorsítják a büntető eljárásokat, és olyan lépések megtétele, amelyek megteremtik a gyors bírósági döntések személyi és tárgyi feltételeit." /52.o./
Ne firtassuk ezúttal, hogy vajon ki és mi akadályozta meg az elmúltnyolcév során az új parlamentet eme követelmény teljesítésében. Utólag csak azt nem értem, hogy ha ez ennyire egyértelmű és világos volt, akkor hogyan lehetséges, hogy például a látványosnak szánt és a kirakatperek minden lehetséges kellékével megáldott Hagyó- és Simon-ügyekben miért nem sikerült hosszú évek óta egyetlen érdemi és végleges döntésig sem eljutni. Pedig ők még az ősellenség megjelenítői voltak - és maradtak.
S akkor mire számíthatunk majd a Quaestor, Buda-Cash, Hungaria, Kun-Mediátor, Kiss Szilárd-, Mengyi Roland és tucatnyi egyéb olyan ügyekben, amelyek mindegyike már a Nemzeti Együttműködés áldásos rendszerének terméke?
"Itt az idő, hogy újra Rend legyen az országban", csakhogy e Rendnek olyannak kellett volna lennie, amely egybevág az országlakosok többségének érdekével. A kormányprogram eredeti megfogalmazói - ellenzékben - ezzel nagyon is tisztában voltak, hatalmat gyakorolva azonban olyan rend meghonosításán tüsténkednek, amely az egykoron általuk is vallott értékrenddel szemben valami egészen másféle renddé kezd rögzülni. A kiválasztottak kasztjának önkényévé.
Gondolom, ugyanilyen eltökéltséggel és kérlelhetetlenséggel fog majd idén Lázár János harcolni a 2014-es paksi szerződések körüli, meglehetősen szövevényes dokumentumok mielőbbi nyilvánosságra hozataláért.
Végül is a magyar gazdaságtörténet legnagyobb volumenű beruházásáról lenne szó, olyan méretű elkötelezettségről, amelynek következményei legalább két generáció életét meghatározzák. Azért éppen rá gondolnék, mert a kormányprogram alapjaként szolgáló választási ígéretek/követelések megfogalmazásakor ezt a fejezetet eredetileg az ő nevével jegyezték. S feltehető, hogy élénken emlékszik még az egykoron általa meghirdetett - egyébiránt teljesen jogosnak mondható - követelések maradéktalan teljesítésének igényére.
Ez a fejezet amúgy számos más, manapság is teljes mértékben elfogadható követelést tartalmazott. A 44. oldalon például az alábbi - manapság is szó szerinti idézésre érdemes - megfogalmazással találkozhatunk: "... A bukott kormánynak el kell számolnia minden egyes közös forintunkkal. A magyar emberek jövője elszámolás nélkül nem lehet sikeres." Csak helyeselni lehet ezt az eltökélt hozzáállást, miként a szöveg folytatását is: "... Sokan érzik úgy, a leváltott kormány egy bűnszervezethez hasonlít, amely fosztogatott és szétesett a korrupciótól. Az elmúlt nyolc évben az állam és a kormányzati szervek maffiaszerű működését hallottuk és tapasztaltuk." Nem, nem kedves Olvasó, szó sincs róla, hogy a Magyar Bálint és társai által - az elmúlt években publikált - kötetekből idéztünk volna. Ez még mindig a 2010-es kormányprogram szövege, az, amelyet a kétharmados parlament nemcsak, hogy elfogadott, hanem a mai napig is a politikai élet alapvető dokumentumának tekint. Legfeljebb azt lehetne némi töprengés nyomán megkérdezni, hogy ez most itt a program. Vagy a kritika?
A tíz pontra osztott fejezet meglepő terjedelemben és részletességgel foglalkozik a rendőrség helyzetével. Ennek behatóbb elemzésétől nemcsak a kompetencia-hiány okán tekintenék el, hanem azért is, mert az itt felsorolt ígéretek/követelések megvalósítása 2010 májusa után nem a szöveget megfogalmazó Lázár János feladata lett, hanem ismét Pintér Sándoré. Pintér Sándor a tőle megszokott és elvárt határozottsággal hirdette meg, hogy két héten belül rendet teremt. Nos, mivel ezt akkor sem gondoltuk a komolyabban vehető és elemzésre méltó kormányzati lépések közé tartozó mozzanatnak, ezúttal sem lovagolnánk a kéthetes terminus érvényességén.
A rendet és biztonságot ígérő/követelő kormányprogram fejezetének záró /10./ pontja a gyorsított bírósági eljárások követelményét fogalmazta meg, s megint csak azt mondhatjuk, hogy nyolc év távlatából szemlélve ez az igény is teljességgel indokoltnak tetszett. Érdemes is szó szerint idézni mindezt: "... Az elmúlt nyolc évben az emberek hite megrendült az igazságszolgáltatásban, mert fájó módon azt tapasztalták, a törvények az elkövetőket védik, az eljárások elhúzódása pedig lehetetlenné teszi az igazságos és méltányos döntések megszületését. Egy-egy évekig húzódó, indokolatlanul lassú nyomozás, majd az elhúzódó bírósági eljárás alkalmas arra, hogy lerombolja az igazságba vetett hitet és megrendítse az emberek bizalmát. Az új parlamentnek kötelessége olyan törvények meghozatala, amelyek gyorsítják a büntető eljárásokat, és olyan lépések megtétele, amelyek megteremtik a gyors bírósági döntések személyi és tárgyi feltételeit." /52.o./
Ne firtassuk ezúttal, hogy vajon ki és mi akadályozta meg az elmúltnyolcév során az új parlamentet eme követelmény teljesítésében. Utólag csak azt nem értem, hogy ha ez ennyire egyértelmű és világos volt, akkor hogyan lehetséges, hogy például a látványosnak szánt és a kirakatperek minden lehetséges kellékével megáldott Hagyó- és Simon-ügyekben miért nem sikerült hosszú évek óta egyetlen érdemi és végleges döntésig sem eljutni. Pedig ők még az ősellenség megjelenítői voltak - és maradtak.
S akkor mire számíthatunk majd a Quaestor, Buda-Cash, Hungaria, Kun-Mediátor, Kiss Szilárd-, Mengyi Roland és tucatnyi egyéb olyan ügyekben, amelyek mindegyike már a Nemzeti Együttműködés áldásos rendszerének terméke?
"Itt az idő, hogy újra Rend legyen az országban", csakhogy e Rendnek olyannak kellett volna lennie, amely egybevág az országlakosok többségének érdekével. A kormányprogram eredeti megfogalmazói - ellenzékben - ezzel nagyon is tisztában voltak, hatalmat gyakorolva azonban olyan rend meghonosításán tüsténkednek, amely az egykoron általuk is vallott értékrenddel szemben valami egészen másféle renddé kezd rögzülni. A kiválasztottak kasztjának önkényévé.
