Pálinkatestvériség
Először azt hittem, mindenki megbolondult. De lehet, hogy csak én. Mindenesetre többször is elolvastam a Gyula tv hírét: „Összeöntötték a Nemzeti Összetartozás Pálinkáját".
Aztán kiderült, hogy egy szép hagyományról van szó. A 21. gyulai pálinkafesztivált ugyan most nem lehetett megrendezni, „de a hagyományokhoz híven, idén is elkészült a Nemzeti Összetartozás Pálinkája. A felajánlott anyaországon belüli pálinkákat és határon túli párlatokat egy nyílt hordóban házasították a Városháza kertjében.
„Az összeöntött pálinkát a polgármester (tudják, aki feljelentette rémhírterjesztésért a begyében lévő rokkantnyugdíjast), és a kormánymegbízott jelenlétében megszentelte egy esperes is, hogy biztos legyen a dolog. Végül is, mit kell annyira csodálkozni. Gondoljunk csak a vérszerződésre, ott a vért öntötték össze egy kupában. Itt meg a pálinkát. Ezt is, azt is meg lehetett inni.
Egy vérből vagyunk te meg én. Mostantól egy pálinkából. Pálinkatestvériség. Az aranyszájú kormánymegbízott meg is mondta: „ragaszkodunk a hagyományainkhoz, az értékeinkhez". Az meg csak jó lehet.
Azért picit aggódom. Mi van, ha valahol kitalálják a Nemzeti Összetartozás Főzelékét? Előre szólok: ha összeöntik az általam kedvelt tökfőzeléket a kelkáposztával, amit viszont utálok, nem kóstolom meg. Akkor sem, ha székelykáposztával javítják föl, akár határon túli, akár nem.
Akkor jöjjön inkább a pálinka!