A hallgatag horgász után egy házmester lehet a következő államfő
Jövőre lejár Áder János második államelnöki ciklusa, s a környezetért permanensen aggódó államfő ha akarná, sem jelöltethetné magát újra. De nem is akarja, mert már elsőre sem akart államfő lenni, másodszorra pedig még annyira sem.
Ádernek 2012-ben a plágiumbotrányba belebukott Schmitt Pál helyett kellett beugrania. Orbán hívta haza Brüsszelből, pedig ő nemigen akart hazajönni. Jó volt neki a halódó nyugaton, bejött az élet a brüsszeli bürokraták között, a családja is szeretett ott élni, mondják, szépen beilleszkedtek az ottani létezésbe. De hát a haza szolgálata mindennél előbbre való, vagyis, a párt szolgálata, ami a Fidesz esetében Orbán Viktorban szokott testet ölteni.
Orbán tehát hazahívta Ádert, aki lányos zavarában azt ígérte a magyaroknak, hogy nem olyan államfő lesz, mint elődje, a Nemzet Gojóstolla (sic!), aki gondolkodás nélkül mindent aláírt, mert az volt a kényszerképzete, hogy ő nem fék, hanem motor. „Száz jó törvényt közül százat aláírok, száz rossz közül százat visszaküldök” – ígérte akkor Áder, és tényleg nem ő tehet arról, hogy csupa olyan törvényt toltak aláírásra az orra alá, amelyeken nem talált kivetnivalót.
Jövőre kitelik Áder ideje, a második öt év, és ha csak Orbán át nem íratja övéivel a gránitszilárdságú, eddig mindössze kilencszer módosított Alaptörvényt, akkor Áder jövőre már nem lehet államfő. S bár az ellenzék azt javasolja, hogy a következő államelnököt már az új, a választások után felálló parlament válassza meg, ennek igen kevés az esélye.
Jelen állás szerint tehát Kövér László látszik befutónak, mert a kiválasztás legfőbb szempontja, hogy benne bízik Orbán. Igaz, Áderhez hasonlóan, Kövér sem nagyon töri magát, hogy államfő lehessen. Pedig, a krumplihámozásnál ez is jobb szakma, az anyagiakra sem lehet panasz. A helyzetet árnyalja, hogy 2016-ban, amikor egyszer már felvetődött, hogy a vonakodó Áder helyett Kövér legyen 2017-től a nemzet első közjogi méltósága, a bajszos házelnök nem különösebben lelkesedett az ötletért.
Feltehetőleg ő az egyetlen a Fideszben, aki megengedheti magának, hogy ne lelkesedjen Orbán minden ötletéért. Régi barátság fűzi egymáshoz ezt a két embert, s rendszerint az a felállás, hogy Kövér a rossz, Orbán a jó rendőr. Kövért ráadásul a Fidesz élő lelkiismeretének is nevezik. Azt mondják a hozzá közelállók (állítólag vannak ilyenek), hogy időnként, amikor már nagyon tele van a hócipője a sok lopással és hazudozással, kifakad a miniszterelnöknek. Aki ezen alkalmakkor komoly és gondterhelt arccal hallgatja a régi barátot, majd minden megy tovább, mintha mi sem történt volna.
Most azonban történnie kell majd valaminek, mert Ádernek jövőre mennie kell. Várja őt a jól megérdemelt pihenés, várja a halak, a csalik és a kapások világa, a végtelen csendek valamelyik vízparton. Megint a Fideszért kell áldozatot hoznia Kövérnek, aki bizonyára kényelmetlenül érzi majd magát leendő szerepkörében. Az ő igaz arca ugyanis a szigorú, szilaj tekintet, és akkor érzi jól magát, ha megbüntetheti a renitenseket. Egy államfőnek viszont megengedőnek és mosolygósnak kell lennie – ez eddig Áderen kívül majdnem mindegyiknek sikerült. Nem kizárt persze, hogy Orbán – Kövér kedvéért – módosíttatja az Alaptörvényt az övéivel, s az államfő első számú feladata a jövőben nem az lesz, hogy őrködjön a nemzet egységén, hanem az, hogy aki csúnyát mond Orbánra a Parlamentben, azt megbüntesse.
