A hibás magyar oktatáspolitika az oka a romló PISA-eredményeinknek

Hosszú távú tendenciák

Az oktatáskutató szerint a hosszú távú tendenciákra érdemes figyelni, azokban is a szignifikáns mértékű változásokra. Magyarország valóban az OECD átlagpontszámaitól statisztikailag nem megkülönböztethető eredményeket ért el mindhárom (matematika, szövegértés, természettudományos ismeretek) tesztben. Ehhez képest annak nincs különösebb jelentősége, hogy a legfejlettebb országok átlaga alatt vagy felett teljesítettünk. 

Nyolc olyan OECD ország van, amelynek matematika eredménye nem különbözik a miénktől szignifikáns mértékben, köztük olyan országok, mint az Egyesült Államok, Németország, Franciaország, Spanyolország vagy Norvégia. 37 OECD ország átlagpontszámait nézve a 24. legnagyobb a mienk, vagyis naivan azt mondhatnánk, hogy a 24. helyen végeztünk, de „valóságosan” ez a helyezés lehet a 20-28. helyek akármelyike. 473 pontos átlagot értek el a magyar 15 évesek, de kb. egyharmad annak a valószínűsége, hogy a „valóságos”, a mérési hibától mentes eredmény 471,5 pontnál kisebb, vagy 475,5 pontnál nagyobb. Mindezek a tesztekkel való mérések sajátosságai, a hibák lényegében kiküszöbölhetetlenek, legalábbis ma nem ismerünk rá semmilyen racionális módszert – állapítja meg.

Nahalka István szerint inkább a nagymértékű változásokra kell figyelnünk. 

Hazánkat tekintve 2009-et, 2012-t követően lehettünk tanúi egy ilyen változásnak. Matematikából 2003-ban 490 pont, 2006-ban 491 pont, 2009-ben 490 pont volt az átlagunk, ám 2012-re bekövetkezett a jelentősebb csökkenés, 477 pontot értünk el (s az utána következő három mérésben 477 (2015), 481 (2018), 473 (2022) pontot). Ugyanilyen folyamat játszódott le szövegértésből is (a hét adat: 480 (2000), 482 (2003), 482 (2006), 494 (2009), 488 (2012), 470 (2015), 476 (2018), 470 (2022) pont). Természettudományból nagyon hasonlók az adatok, talán annyi különbséggel, hogy az utolsó három mérés mintha emelkedő tendenciát mutatna (de egyébként az adatok: 504 (2006), 503 (2009), 494 (2012), 477 (2015), 481 (2018), 488 (2022) pont). 

Látható, hogy 2009-ben még mindhárom tesztben a csúcson vagy annak közelében voltunk, de 2012-re és különösen 2015-re lényeges csökkenés következett be. Ez a változás szignifikáns, miközben a 2009. évi és a megelőző adatok között, valamint a 2015-ös és azt követő átlagok között nincsenek jelentős különbségek. Nincsenek erre kutatási eredmények, és biztos, hogy a jelenség nem vezethető vissza egyetlen okra, de nagyon erős lehet az a hipotézis, hogy a visszaesésben meghatározó szerepük volt a 2010 utáni oktatáspolitikai döntéseknek. 

Covid-hatás 

Az oktatáskutató úgy véli, az eredményekben nagyon fontos számításba venni a Covid hatását. A PISA mérésről szóló OECD jelentés az országok többségében bekövetkezett eredményromlás egyik okának tekinti a pandémiát, azt, hogy az oktatási rendszerek nem tudták semlegesíteni az iskolabezárások negatív következményeit. A szakértők nagy része a pandémia hatásainak kezelésében mutatkozó, országok közötti eltéréseket jelentősnek tartotta, sok empirikus vizsgálat is alátámasztotta ezt a számunkra nem kedvező értékítéletet. Az az álláspont alakult ki a szakma nagy részében, hogy Magyarország a fejlettebb országokhoz viszonyítva általában rosszabbul kezelte a Covid járvány okozta oktatási problémákat. Sokan számítottak arra, hogy a problémák miatt a PISA eredményeink is gyengébbek lesznek számos más ország eredményénél. Nem így történt. A félt jelentős csökkenés Magyarországon nem következett be. 

Mi lehet a nemzetközi romlás oka? 

A PISA mérés szakemberei felhívják a figyelmet arra, hogy erős érvek sorolhatók fel amellett, hogy a Covid járvány nem lehetett az egyedüli oka a sok országban bekövetkezett pontszám-csökkenésnek. Egyrészt sok országban – és ezzel mi is így voltunk – már 2012-ben elkezdődött a romlási folyamat, amikor még híre sem volt a járványnak. Másrészt a természettudományi tesztben nemzetközileg sem és hazánkban sem következett be visszaesés 2018 és 2022 között.

A PISA-eredményekben az OECD országokban 15 ponttal csökkent a matematika átlageredmény, nálunk csak 8 ponttal. Szövegértésből 10 ponttal csökkent az OECD átlag, a miénk csak 3-mal (a 2018. évi mérés eredményeivel történt az összehasonlítás). A PISA jelentés is úgy foglal állást, hogy a csökkenésnek nem a Covid járvány volt az egyedüli oka. De akkor mi? 

Szingapúr és Finnország példája 

Nahalka István a nemzetközi szintű romlást figyelembe véve, két olyan okot is megemlít, ami lehetséges, és további vizsgálatot is igényel. Úgy véli, egy ország átlagos teszteredményét természetesen befolyásolják a bevándorlók csoportjába tartozó tanulók is. Ez a hatás egyes országokban kisebb jelentőségű, mert kis arányt képviselnek a 15 évesek populációjában a bevándorlók, más országokban jóval nagyobb mértékben hathatnak az eredményeik akkor, ha lényegesen eltérnek a nem bevándorló tanulók eredményeitől. Két szélsőséges példát is említ: Szingapúrt és Finnországot. 

Szingapúrban a bevándorlók jobban teljesítettek 

 A PISA-jelentésből megtudhatjuk, hogy a szingapúri felmért gyerekek 28,6 százaléka bevándorló, ezen belül a résztvevők 11,1 százaléka második generációs, 17,5 százaléka első generációs bevándorló. Szingapúr érte el a legmagasabb átlagot matematikából, 575 pontot, de nagyon érdekes, hogy a nem bevándorlók 568, a bevándorlók 598 pontot produkáltak átlagosan (az első generációs bevándorlók 608, a második generációsok 598 pontot). Szingapúrban tehát mindkét bevándorló csoport jobb eredményt ért el, mint a nem bevándorlók, vagyis emelték az ország amúgy sem alacsony átlagát. Magyarországon hasonló a helyzet, de kisebbek a különbségek, illetve az első generációs bevándorlók egy kicsivel rosszabb eredményt értek el, mint a nem bevándorlók, a második generációsok azonban jobbat. De nálunk a tanulóknak csak 2,2 százaléka volt bevándorló.

Van jó néhány ország, ahol a bevándorlók eredményei rosszabbak a nem bevándorlókénál, és ráadásul egyáltalán nem mondható kicsinek az arányszámuk. Ilyen például Németország, Belgium, Svájc, Ausztria, Dánia, Finnország. A 2015-ös nagy bevándorlási hullám már a 2018. évi PISA eredményeket is befolyásolta, 2022-re azonban már ez a hatás jóval nagyobbá válhatott. A bevándorlás tekinthető tehát az egyik fontosnak látszó oknak – az eredmények sok országban való csökkenését figyelve.

Finnország: amivel a PISA nem tud mit kezdeni

Finnország eredményeinek jelentős csökkenése azonban nagy valószínűséggel nem magyarázható még a Covid és a bevándorlás együttesével sem. A következő lehetséges ok talán Finnországban jelenhetett meg a legerőteljesebben, de a folyamat maga a PISA-felmérés általános értékelése szempontjából is fontosnak tűnik. 

Komolyan kell vennünk azt a hipotézist, hogy egyes országok iskolarendszereiben – tudatosan vagy a fejlődés „melléktermékeként” – a PISA-felmérés céljai fontosak maradtak ugyan, de felzárkózott melléjük számos, e mérés által nem kezelhető tudás, amelyeket viszont a fejlettebb iskolarendszerekben mindenképpen fejleszteni szeretnének. A PISA sorrendek élén való maradás – lehet – túl nagy áldozatot kíván az iskolarendszerektől, amelyet egyre kisebb valószínűséggel vállalnak azok, amelyekben folyamatos és magas színvonalú az innováció. Így Finnország eredménye a kezdeti igen magas pontszámokhoz képest rendkívüli mértékben csökkent, matematikából több mint 30 ponttal, szövegértésből is jóval hátrébb került a sorrendben, s csak természettudományból nem kirívó a romlás. Lehet, hogy már megint a finneknek van igazuk –  teszi fel a kérdést Nahalka István.

A lista eleje és vége

Az oktatáskutató szerint bár a sorrendekben elfoglalt helyekkel kapcsolatban óvatosan kell eljárnunk, a listák elején és a végén való elhelyezkedés példái mégiscsak komolyan veendők. Amióta PISA van, azóta produkál gyalázatos eredményeket a magyar iskolarendszer az esélyegyenlőtlenségekkel és az iskolai szelekcióval kapcsolatban. Így volt ez a 2022-es mérés esetében is. Csak azért nem beszélhetünk romlásról, mert a legtöbb mutató esetében „már nincs hová romlani”, sokszor az összes felmért ország (81) között is a legrosszabb eredményeket értük el. A leginkább ez annak a százalékos mutatónak az értékén látszik, amely azt fejezi ki, hogy milyen mértékig határozza meg a tanulók szociális helyzete az ország teszteredményét. E tekintetben Magyarország, Románia és Szlovákia található az utolsó három helyen, egymástól statisztikailag nem megkülönböztethető, 25 százalék fölötti eredményekkel, és minden más, szám szerint 78 ország szignifikánsan kisebb mértékű összefüggést mutat, mint mi.

A 36 adattal rendelkező OECD országot tekintve a 27-32. helyek valamelyikén vagyunk a matematikából reziliens tanulók aránya tekintetében. Reziliens egy tanuló, ha a szociális helyzete szerint az alsó negyedhez, a teszteredményét tekintve viszont a felső negyedhez tartozik. Magyarországon tehát kevés olyan tanuló van, aki jó eredményeket ér el, de hátrányos helyzetű a szocioökonómiai státusa alapján. Ez az adat is az esélyegyenlőtlenségek magas szintjét mutatja. Nálunk kifejezetten nagy a különbség a szociális hátterük szerint a felső és az alsó negyedbe tartozó tanulók átlageredményei között. A harmadik legnagyobb értéket produkáltuk (szomszédainktól való eltérésünk szignifikáns). E tekintetben az előző mérésekhez képest romlott az eredményünk.

Az is közismert, hogy Magyarország rendelkezik a PISA-mérésben résztvevő országok között a leginkább szelektív iskolarendszerrel. E téren sem történt semmilyen változás az előző mérésekhez képest. Nem is történhetett, hiszen semmilyen átalakulás nem változtatta meg az iskolarendszert: Magyarországon továbbra is igaz, hogy a különböző korábbi tanulási eredményeket felmutató tanulók jellemzően 14 éves korukban jelentős mértékben eltérő iskolatípusokba (gimnáziumok, technikumok, szakképző iskolák stb.) kerülnek, a PISA-mérés pedig a 15 évesek körében zajlik.

Nahalka István szerint érdemes egy szót szólni a lista elejéről is. Az európai országok közül egyedül Észtország van az élmezőnyben, évek óta őrizve vezető pozícióját. Bár az észt csoda nálunk kevésbé ismert, mint a finn, a változás az oktatásban és az eredményekben Észtországban talán a finnél is jelentősebb. (a PISA 2022-es adatai szerint a 15 éves észtek abszolút a legjobbak az európai kortársaik között, és a világ első nyolc legjobbja között vannak. (Az élbolyban Észtországon kívül csak ázsiai országokat (Szingapúr, Makaó (Kína), Tajpej (Tajvan), Hongkong (Kína), Japán és Korea – találunk – a szerk.) 

Ha a fentieket összefoglaljuk, elmondhatjuk, hogy a legutóbbi négy PISA-mérés során egetverő változások a magyar gyerekek teljesítményében nem következtek be, a teljesítményt tekintve továbbra is az OECD átlaga körüli, egyes esetekben szignifikánsan az alatti az eredményünk, illetve továbbra is katasztrofálisak az iskolai esélyegyenlőtlenséggel és a szelekcióval kapcsolatos mérőszámaink. Az OECD sok országában bekövetkezett további eredményromlás okai viszont alapos elemzést igényelnek, a pandémia hatásán kívül számba kell venni a bevándorlók eredményeinek az esetek nagy részében az átlag csökkenését eredményező hatását, de nagy valószínűséggel a magas színvonalú pedagógiai kultúrával rendelkező országokban a PISA-eredmények fontosságának átértékelődését is. Magyarországon sem a bevándorlás, sem a pedagógiai célok átértékelése nem játszott szerepet (a Covid pedig már csak az időt tekintve sem lehetett eredeti ok) az eredmények 2012-t követő jelentős csökkenésében. Sokkal inkább a hibás oktatáspolitikára vezethetők vissza a kedvezőtlen hazai változások.