A prágai és a brüsszeli hős

Dr. Dávid Ferenc       2020. december 2. 16:23 2020. dec. 2. 16:23

Már kevesen emlékeznek Deutsch Tamás 2019. március 6-án tett nyilatkozatára, amikor így vélekedett Martin Weberrel – az Európai Néppárt német frakcióvezetőjével – kapcsolatban „azért ez nem egy babazsúr, ahol kicsit meghúztad a copfomat és ez fáj nekem. Ennél jóval komolyabb ember Manfred Weber”, majd fölényeskedve így folytatta: „megmalmozzák Manfred Webert. Úgy ítéli meg, hogy a magyarországi és egyébként európai politikai riválisai által megfogalmazott politikai állítások felelnek meg az igazságnak. Higgyen a szemének.”

Weber úr hitt a szemének és idén ősszel – ki tudja hányadszor – üzent a magyar miniszterelnöknek. Egyértelműen és világosan fogalmazott: „ha azt állítod, hogy az igazságszolgáltatás független és a média szabad, akkor nincs semmi félnivalód. Kérlek, add a beleegyezésedet a megállapodásokhoz!” Erre – pechünkre – Deutsch doktor azonnal reflektált: 

„A Gestapo és az ÁVH is ugyanezt mondta: akinek nincs takargatnivalója, annak nincs félnivalója. De nagyon is jól emlékszünk arra, hogy a valóságban önkényes politikai döntések alapján bárkit, bármikor, bármiért meg lehetett büntetni. (...)Számomra lassan úgy tűnik, az az egyetlen szerencsénk, hogy az Európai Néppárt brüsszeli székházának pincéjében nincsenek fogdák, mert ellenkező esetben már rég ott találhattuk volna magunkat.”

A Magyar Nemzet (MN) címet viselő nyomdatermékben olvastam az előző mondatokat. Annak a D. Tamásnak a száját hagyták el ezek az ostoba és sértő kifejezések,

  • akinek 13 év kellett ahhoz, hogy – miniszterelnöki noszogatásra és segítséggel – diplomát szerezzen;

  • aki „klasszikus” munkahelyet (közszféra, versenyszféra) még nem látott, és amikor tévedésből sportminiszter lett, akkor abból sem volt sok köszönet;

  • aki imád olyan társadalmi tisztségeket betölteni, ahol biztosan nincs meló, de van lehetőség fontoskodni, utazni és díszelegni;

  • aki hazánkat képviseli (pontosabban járatja le) az EU Parlamentben, hiszen a kormányzó párt főmuftijaként beszél butaságokat a plenáris üléseken;

  • akinek legmaradandóbb diplomáciai megnyilvánulása eddig az volt, hogy „Ki a fasz az a Thomas Melia? Minek kell naponta adnunk a szarnak egy pofont?” (Melia úr egykor amerikai külügyi helyettes államtitkár volt);

  • aki szabadidejében – Trumphoz hasonlóan – meggondolatlanul és ordenáré módon twitterezget, és

  • aki folyamatosan nyalja a gazdi kezét az újabb húsos csontok reményében.

De most betelt a pohár. Aláírásgyűjtés indult az Európai Néppárt parlamenti frakciójában Deutsch Tamás kizárásáért, miután a Fidesz magyar képviselője a Gestapo és az ÁVO gondolatrendszeréhez hasonlította Manfred Weber néppárti frakcióvezető egy kijelentését. Fel sem merült Deutschban, hogy egy német (bajor) politikus számára nincs érzékenyebb és fájóbb pont, mint az egykori náci titkosrendőrséggel való összehasonlítás, ami ráadásul teljesen alaptalan. A Deutsch nevű politikai nímand az eltávolítását szorgalmazók kezdeményezésére a december 2-i MN-ben így reagált: „Harminc évvel ezelőtt a kommunisták Prágában bezártak, most pedig Brüsszelben egyesek kizárnának.” 

Ez a szöveg eddig még nem szerepelt Deutsch Tamás repertoárjában. A függetlenség és a szabadság bajnoka most mártír szerepben tetszeleg. Népi hősként a brüsszeli bosszú áldozata. Nem érti/nem érzi, hogy a szájhősök és életművészek korszaka lassan lejár, és rá, illetve a hozzá hasonló közéleti jampecokra sem itthon, sem pedig Brüsszelben nincs szükség. Néhány híve előtt még előadhatja rongyos ingben és hosszú hajjal az „Örök Forradalmár” című megkopott darabot, de erre már igen kevesen tapsikolnak, azok is csak kényszerből és érdekből. Nincs már messze az az idő, amikor saját pártjának tagjai itthon is aláírásgyűjtést kezdeményeznek eltávolítása érdekében. Brüsszelben már nem számolnak vele, idehaza még egy ideig hagyják futni.

Szájer és Deutsch már megbukott, Demeter még kapaszkodik.

Ki a következő?