A szélsőjobb politikusai nem lépnének ki az EU-ból, „csak” a saját képükre formálnák
Geert Wilders, a hollandiai választások szélsőjobboldali győztese az EU-ban akar maradni, de saját elképzelései szerint akarja átalakítani azt – írta rendkívül hosszú cikkében a Foreign Policy, és megállapítását mindenekelőtt Orbán Viktor Svájcban mondott beszédének elemzésével támasztotta alá. A lap szerint, hogy Orbán beszéde prognózisnak tekinthető azzal kapcsolatban, hogy mi a szándéka Wildersnek Európával.
A tekintélyes, kéthavonta megjelenő amerikai magazin emlékeztet arra, hogy Wilders korábban többször is elmondta: ki akarja vinni országát az unióból, pártja programjában szerepel a kilépésről szóló népszavazás. Mostanra azonban Wilders sok más európai szélsőjobb vezetőhöz hasonlóan, megértette a Brexit leckéjét, hogy ugyanis a mai világban az egyedülálló országok marginalizálják, és meggyengítik önmagukat, ezért nem kilépni kell, hanem jobb lenne bent maradni, és belülről átalakítani az uniót. A magazin szerint éppen ezt a forgatókönyvet vázolta fel Orbán.
A lap szerint Európa hanyatlóban van, mert már nincsenek olyan kvalitású politikusai, mint régen, és elvesztette befolyását a világban. A hanyatlás megállításához szerinte vissza kell térni „a klasszikus európai politikához és vezetési kultúrához”, vagyis Brüsszelben nemzeti politikusoknak kell átvenni a vezetést, és nekik „az EU bizottságának elnökét fizetett alkalmazottnak kell tekinteniük, akinek az a dolga, hogy végrehajtsa, amit mi eldöntünk”.
Wilders közeli kapcsolatban áll Orbánnal. Tudja, hogy a hollandok 80 százaléka hasznosnak tartja az uniós tagságot, és jobbközép partnerei közül egyik sem támogatja a kilépést. Wilders kinyilvánította: „Ha az európai szabályozások nem jók, bármikor változtathatunk rajtuk”. Ez a magazin szerint egyáltalán nem úgy hangzik, mintha az illető távozni akarna, hanem éppen ellenkezőleg: bent akar maradni, és meg akarja ragadni a kormányrudat.
Orbán lényegében mutatja neki az utat, amikor több adut is kijátszik Brüsszelben – írta a szerző, részletezte a befagyasztott pénzek ügyét, majd rámutatott: néhány kozmetika változtatástól eltekintvem a miniszterelnök semmit nem tett azoknak a feltételeknek a teljesítéséért, amelyekhez az EU a pénz folyósítását kötötte, de most bosszút áll, és egy sor döntést akadályoz. Még azt is jelezte: igyekezni fog megakadályozni, hogy Ursula von der Leyen jövőre újra az EU Bizottságának elnöke legyen. Megemlítette a szerző a von der Leyent támadó plakátkampányt is.
Orbánhoz hasonlóan, sok szélsőjobboldali vezető arra jutott, hogy a kilépésnek nincs itt az ideje, és ezt a Brexit tanuláságaiból vonták le. Ezt a pálfordulást Európában a legjobban Giorgia Meloni testesíti meg, mert hivatalba lépése pillanatától kezdve olyan mértékben és módon támogatja Európát, ahogyan azt senki nem gondolta volna.
A francia Marine Le Pen, az olasz Matteo Salvini és az osztrák Herbet Kickl a jelek szerint felismerte, hogy – Orbán állításával ellentétben – most is a tagállamok rendelkeznek a legnagyobb hatalommal Brüsszelben, és ha sikerül odahaza választáson győzniük, játszhatnak ezzel a hatalommal, ahogyan Orbán teszi. A tagság olyan eszköz, amely a nemzeti vezetőket nagyobbá teszi, mint amilyenek enélkül.
A szélsőjobboldali vezetők szűk nemzeti érdekeket igyekeznek érvényesíteni az unióban, és ezért gyakran ütköznek, de ezeket a viszályokat mostanában háttérbe szorítja, hogy fontos témáik egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert: a biztonság, a védelem, a migráció és a határvédelem. Gyakori témává vált a szélsőjobboldali pártoknál „Európa hanyatlása”, A szélsőjobb már nem csupán a nemzet nevében szól Európa ellen, hanem elkezdett Európa nevében beszélni. Orbán Svájcban többször kijelentette: Európa képtelen „autonóm és szuverén módon cselekedni”, és eltévedt a világban – aztán Európa megmentőjének szerepében pózolt, mintegy olyan politikai óriások nyomában, mint Konrad Adenauer és Helmut Kohl.
Nem véletlen, hogy Orbán most nem a szélsőjobb, hanem a jobbközép hagyományban mutatja magát. Azt jelzi, hogy eltűnt a jobbközép és a szélsőjobb közötti, évtizedeken át álló határ. Sok országban a jobbközép utánozza, és ezzel a fősodorba emelik a szélsőjobb kurzusát. Közben az Európai Parlamentben szintén jobbra tolódik a konzervatív pártcsalád, amely a II. világháború óta a politikai szélsőséggel szembeni erős bástya volt.
Ilyen helyzetben a szélsőjobboldali politikusoknak, mint Geert Wildersnek minden eddiginél kevesebb oka van a kilépésre.
Amint Orbán mondta Zürichben: „Magyarország nem a fekete bárány, hanem az első fecske... és várjuk a többieket” – idézte a magazin.
