A tudományos élet szabadsága: Még csak a lerombolás harmadánál tartunk

„Az elmúlt egy évben a Magyar Tudományos Akadémia rendszerének a szétrombolásával teljes mértékben megszűnt a tudományos kutatás szabadsága és a tudományos intézmények autonómiája Magyarországon” – ez Tamás Gáspár Miklós határozott véleménye. A filozófus, politikus, közíró szerint „mindez a CEU-val kezdődött, az MTA-val folytatódott, s már aktívan kezdik kiterjeszteni az egyetemekre is, de a folyamatnak messze nincs még vége, még csak mintegy a harmadánál tarthatunk”. Magyarországon ma már az értelmiségnek, a kutatóknak, az alkotóknak, a gondolkodóknak a szabadsága megszűnőben van. A tudomány, a kutatás szabadságát nem lehet különválasztani az egyéb szabadságjogoktól – figyelmeztetett, hozzátéve: ezek összefüggnek egymással.

„A sajtószabadság, a művészeti és irodalmi élet szabadsága és a tudományos szabadság nem választható el egymástól” – szögezte le, kiegészítve azzal, hogy „a tudományos kutatás feltétele a nyilvánosság szabadsága, az, hogy  bárki szabadon véleményt nyilváníthasson, s azt a tudományos közösség szabadon bírálhassa – ez a Felvilágosodás alaptétele”. A gondolatsort folytatva kifejtette, hogy az Orbán-rezsim nagymértékben megszüntette a sajtószabadságot, kézbe vette az irodalom és a művészet irányítását, a könyvkiadást, most fogja a Filmalap átalakítása megkoronázni ezt a folyamatot, s tette ezt pénzzel és erőszakkal. „Ez azt jelenti, hogy Magyarországon ma már az értelmiségnek, a kutatóknak, az alkotóknak, a gondolkodóknak a szabadsága megszűnőben van”.

Mint mondja, a CEU-val kezdődött és az MT-val folytató folyamat során most az egyetemek vannak soron. Kiindulási pontként említette a Corvinus alapítványi egyetemmé alakítását, azt, hogy állami pénzen magánegyetemet hoztak belőle létre, kivonva a felsőoktatási intézményt a törvényes szabadság oltalma alól, ráadásul az adófizetők pénzén (hiszen a MOL nem magánvállalat). „Ez pedig azt jelenti, hogy megszűnik az egyetemen a tanárok közalkalmazotti státusza, azaz szabadon elbocsáthatóvá válnak az oktatók, kutatók, mint egy magáncégnél...”  TGM szerint hasonló intézkedések várhatók másutt is, „különféle eszközökkel végrehajtott hasonló intézkedések”.

Tamás Gáspár Miklós – ahogy általában is – ebben is sötét képet fest a dolgok állásáról: „Magyarországon a szabadság teljes megszűntetése gyakorlatilag majdnem befejezett dolog” – szögezte ugyanis le. Ehhez a következőt fűzte hozzá: „Mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hogy keresse meg az Interneten és/vagy a sajtóban azokat az értelmiségieket, akik három-négy  éve még hangosan bírálták a kormányt. Hol vannak ők ma?” Szerinte akik még meg-megszólalnak, azok bizonyos értelemben érinthetetlenek, s nem a rendszert, mint olyat bírálják, hanem egyes részterületeket. Neveket azonban nem kívánt megnevezni.

Szerinte semmit nem lehet tenni, s alaposan lehűtötte azoknak a kedélyét, akik külföldről, az Európai Uniótól várnák a nyomást a rezsimre. „Az Európai Unió és a német kormány éppen most bizonyította be, hogy Orbán mellett áll. Lemondtak a demokráciáról Kelet-Európában” – szögezte ugyanis le, utalva arra, hogy Ursula von der Leyen bizottsági elnök Trócsányi Lászlót jelölte a bővítésért és szomszédsági politikáért felelős biztosnak. „Engem azonban semmi meglepetés nem ért emiatt” – tette hozzá.

Szerinte „nem látszik, nincs az az erő – pillanatnyilag legalábbis –, amely visszafordítaná az ellenkező irányba haladó folyamatokat. Akik a demokrácia hívei, azok is láthatóan feladták, nem is indokolatlanul, hiszen látszik, hogy a jobboldal mindenütt győz” – mutatott rá. Egyben felhívta a figyelmet arra, hogy „Orbán rendkívül világosan beszél és cselekeszik – azon a napon, amikor kinevezték Trócsányit, rögtön utána fogadta az osztrák fasiszták vezetőjét, Norbert Hofert, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) elnökét. Ez világossá teszi a preferenciáját, demonstrálja, hogy nem enged, nem közeledik a konzervatívokhoz”. Ugyanakkor úgy véli, hogy mindez nem jelent semmit, merthogy nem is várnak tőlünk semmit sem.

Ezzel együtt „sem szabad feladni, de a pusztán erkölcsi kötelesség teljesítését nem szabad összetéveszteni semmi politikai reménnyel” - figyelmeztet. Arról is beszélt, hogy öt év, tíz év múlva talán lehet változás, talán nem tűrik ezt a végtelenségig az emberek, „de szembe kell nézni a ténnyel, hogy a szokásos szabadságjogok gyakorlatilag megszűntek, elméletileg még az is elképzelhető, hogy meg fognak szűnni, hiszen tovább szorítják a csavart Orbánék”. Jelenleg még az Interneten van szabad véleménykifejtés – de az kizárólag a fiatal középosztályt éri le, amelyt úgysem tud megnyerni magának a kormány, ez sem jelentéktelen, de csak mintegy félmillió embert jelent, akik egyébként  egyre kétségbeesettebbek és egyre bolondabbak.

A tudományos élet szabadságával kapcsolatos megállapítások, bírálatok, javaslatok a Sargentini Jelentésben

•  CEU-ügy
  • Problematikus, hogy komoly indok nélkül szigorították a már itt működő egyetemekre vonatkozó szabályokat , szűk határidővel, súlyos jogi következményekkel.
  • Nem áll fenn elégséges indok a gondolat, a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a tudományos élet szabadságának olyan mértékű korlátozására, mint amekkorát a felsőoktatási törvénymódosítás jelent
  • Az Európai Bizottság tavaly decemberben úgy döntött, hogy keresetet indít Magyarország ellen az Európai Unió Bíróságán amiatt, hogy a felsőoktatási törvény módosítása aránytalan mértékben korlátozza az uniós és az EU-n kívüli egyetemek működését.

A nevezett 12 pont, és az eddig megjelent cikkek:

1. Az alkotmányos és a választási rendszer működése
2. Az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai
3. A korrupció és az összeférhetetlenség
4. A magánélet védelme és az adatvédelem
5. A véleménynyilvánítás szabadsága
6. A tudományos élet szabadsága
7. A vallásszabadság
8. Az egyesülési szabadság (azaz civilek)
9. Az egyenlő bánásmódhoz való jog
10. A kisebbségekhez tartozók – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem
11. A migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai
12. Gazdasági és szociális jogok