A Vidnyánszky család fájdalmas története
Azok, akik nem a kormányhoz közeli sajtóból tájékozódnak, tudják, hogy Vidnyánszky Attila fia, ifj. Vidnyánszky Attila, a Vígszínház művésze, a színművészeti egyetem ügyében nem az apja oldalán áll. (Finoman, visszafogottan fogalmaztunk.) Sok más ügyben nem áll az apja oldalán, de ezen most tényleg nem fogunk viccelődni, sem pedig örülni annak, hogy idősebb Vidnyánszky Attilának most nehéz. Mert nehéz neki, legalábbis a Bayer show-ban arról beszélt, hogy mennyire fájdalmas számára ez a történet.
„Ez egy nagyon fájdalmas történet, nyilván iszonyú nehéz helyzetben van ő is…Nem nagyon szeretném ezt a kérdést boncolgatni, mert ez egy fájó dolog.” Ezt mondta Vidnyánszky Attila a fiáról a Bayer Show című Hír TV-s műsorban, és ezzel a kijelentéssel maximálisan egyetértünk. Hiszen sokan tapasztalhatták meg azt az épp Orbán Viktornak és a Fidesznek köszönhető helyzetet, hogy ma számtalan olyan magyar család van, ahol nem tudnak jó érzéssel egy asztalhoz ülni a családtagok. Békétlenség uralkodik, szülők nem beszélnek a gyerekeikkel és fordítva, vagy csak kínosan, kerülve minden olyan témát, ami veszekedésre okot adhat. Mert kettészakította őket a gyűlölködés politikája. Mindez egy olyan országban történik, ahol a magát családbarátnak hirdető kormány államtitkárát épp a napokban léptették elő tárca nélküli miniszterré.
Nem kárörvendünk azon, hogy a színművészeti egyetemet hatalmi szóval elfoglaló Vidnyánszky Attilának most nehéz. Az az ember, aki most egy „liberális bagázst” sejt a tiltakozók mögött, majd az Amnesty Internationalt, legutóbb pedig a Lenin fiúkat és Szamuely katonáit, olyan környezetből jött Magyarországra, ahol mindennapos volt, hogy parancsra kellett cselekedni. Olyan helyen szocializálódott, ahol, ha valaki nem állt be a sorba, annak annyi volt.
Ebben a helyzetben idősebb Vidnyánszky azoktól az anyaországban élő magyaroktól kapta a legtöbb segítséget, akiket most Orbán Viktor míves megfogalmazása nyomán, libernyákként emlegetnek Vidnyánszky harcostársai. Azok a magyar kollégák nyújtottak segítséget az induló beregszászi színháznak, akikről most Vidnyánszky úgy gondolja, hogy nem tudná nekik elmagyarázni, mi a haza, a nemzet, a kereszténység, mert úgysem volnának képesek ezeket a fogalmakat befogadni.
Ifj. Vidnyánszky Attila már egy másik, szabadabb környezetben szocializálódott. Olyan emberek között, akik annak idején az édesapjának segítettek Magyarországon szakmailag és egzisztenciálisan megtelepedni.
Idősebb Vidnyánszky Attila ezt azóta sem tudja megbocsájtani nekik.
Úgyhogy, tényleg fájdalmas ezt a történet. Nem csak Vidnyánszkyék, de azok számára is, akik három évtizeddel ezelőtt, abban hittek, hogy valami új kezdődik Magyarországon.
