Az oligarcháknak eszükbe sem jut, hogy segítsenek a beteg kisfiún
Mostanában képzeletben gyakran megveregetem a saját vállamat, valahányszor eszembe jut, mit is mondtam az első Orbán-kormány hatalomra jutása idején. Bevallom – elkötelezett baloldaliként –, nagyon nem kedveltem az Antal-kabinetet. Ám a váltás után rájöttem, Orbánékhoz képest, Antalék úriemberek voltak. És a véleményemnek csak egy (bár nem kis) része volt, hogy a Fidesz pillanatok alatt beszántotta életem legkedvesebb munkahelyét, a Kurir szerkesztőségét. Akkoriban gyakran kellett orvoshoz járnom, mert az előtte mindig alacsony vérnyomásom az egekbe szökött. Ez eltartott egy ideig, aztán visszaállt az alacsony vérnyomás. Alig tudtam meggyőzni a háziorvost, hogy nem kell már vérnyomáscsökkentő.
Ilyen az ember. Ha megszokja a rosszat, már könnyebben elviseli. De azért, ha valami a rossznál is rosszabb, fölmegy a pumpa. Legutóbb ez akkor következett be nálam, amikor a nemzet konzultáció kérdéseit „volt szerencsém” olvasni.
Aztán tegnap, az ATV Híradóját nézve, ismét. Egy 11 hónapos kisfiúról volt szó, aki genetikai rendellenességgel született. A baj a kicsi 2 éves koráig gyógyítható – lenne, ha a beavatkozás nem kerülne „csekély” 700 millió forintba, mert a költséget a tb „természetesen” nem állja. Az édesanya abban reménykedik, hogy – miután már két ízben megtették – a jóérzésű, emberséges civilek ismét segíteni fognak. – Ha egymillióan fejenként 700 forintot adományoznak, meglesz a pénz, és az én kisfiam is élheti az egészséges gyerekek életét – mondta reménykedve.
Ezt remélem én is, de bevallom, piszkosul felkaptam a vizet! Nem elég, hogy ez a kormány ki akarja ölni minden polgárából a segítőkészséget, az együttérzést, a szolidaritást, tagjainak van képük azt hirdetni, hogy az Orbán-kabinet családbarát, meg hogy a gyermekek a számukra a legfontosabbak. Ha így lenne, akkor – miután a társadalombiztosításnak állítólag erre nem telik –, a kormány az adónkból fedezhetné, vagy (Jézusom, elszállt agyam!) Mészáros Lőrinc mellényzsebből fedezhetné a kisfiú ép, egészséges gyermekké válásának költségeit.
Ez a kormány egy dologhoz nagyon ért – habár a mondandójuk mögöttese nem fedi a valóságot. Senkit sem hagynak az út szélén – dehogynem! Mindenkit, aki nem úgy gondolkodik mint ők. Meg természetesen a „plebset”. Verik a mellüket, hogy ők milyen igazi magyarok, csak éppen a saját anyanyelvüket sem ismerik. A családbarát kormány államtitkárából már minisztert csináltak, ám attól még minden marad a régiben: az oligarcháknak eszükbe sem jut, hogy segítsenek a beteg kisfiún. Csak a hétköznapi polgárokban bízhatunk, akiknek amúgy az adójából gazdagodnak az Orbán-kedvencek. Azt remélem, hogy a kisemberek emberek maradtak…