Az SZFE ügye nem jobb- vagy baloldali ügy
Akkor sem az, ha a kormánynak nincs ereje és belátási képessége a saját rossz és szakmaiatlan döntését visszavonni. Egyszerűen képtelen erre, mert már megkövesedett, mint a guanó.
A történelemben nem ismeretlen, hogy a különböző rezsimek kisgömböc módjára akarták felfalni, vagy a saját képükre formálni a kultúrát, a művészetet.
Igen gyakran egészen kiváló művészek is asszisztáltak ezeknek a rezsimeknek a borzalmas, másokat kirekesztő eszméihez. Vagy a hallgatásukkal, vagy az aktív szerepvállalásukkal.
Miért tették? Mindegyikük másért. Pozícióért, pénzért, több tapsért, sikerért, megalkuvásból, félelemből vagy meggyőződésből. Sosem volt jó vége, csak a tragédiák lettek valóságosak.
Nem tudjuk, és nem is fogjuk tudni soha pontosan, hogy a fasiszta vagy a kommunista diktatúráknak hány áldozatuk volt, és közöttük hányan voltak színészek, zenészek, költők, írók, alkotók.
Persze abba is bele tud halni a lélek, ha erőszakkal elveszik tőle azt, amire a tehetsége predesztinálta.
Épeszű emberek 30 éve még azt gondolhatták egy kegyelmi pillanat erejéig hazánkban, hogy előre haladunk, és nem a múlt hibáit követjük el újra. De ez tényleg csak egy pillanat volt.
Talán csupán hittük azt, amiről nem volt sosem bizonyosságunk, hogy lehet egyszer igaz.
Nézzük ezt a félelmetes jelenmozit – mi is benne vagyunk -–, és úgy pereg az életünk, hogy az aktuális pártos kockafejek támogatnak vagy tiltanak, aszerint, hogy statisztálunk-e nekik vagy sem.
Ennek azonban nincs sok köze a színházhoz, hacsak annyiban nem, hogy hitvány politikai szereplők akarnak főszerepet játszani olyasmiben, amihez nincs közük. Tükrük sincs, hogy lássák magukat, micsoda ócska ripacsok.
Ma Magyarországon és szerte a világban rengetegen tiltakoznak az ellen, amit a kormány az SZFE diákjaival, tanáraival művel. Vannak köztük világhírű színészek, rendezők, operatőrök, írók, zenészek, és sok-sok hétköznapi ember.
Indiferens, hogy ki közülük a jobb és ki a bal, mert mindannyian ugyanazért küzdenek.
Fassbinder remek filmjében, a Lili Marleenben mondja a címszereplő: „Én egyszerűen csak énekelni szeretnék!"
De ezt, a most magyar valóságában is csak addig tehetné szabadon, amíg a kormánynak dalol.