Felkészületlenül érte az orosz hadvezetést a kurszki támadás
Az ukránok sikeres betörése orosz területre újabb jele annak, milyen tehetetlen lehet a központi irányítású orosz hadvezetés, amely gyakran nincs tisztában a harctéri realitásokkal és nem ad önállóságot a helyi vezetésnek.
Alekszander Lapin vezérezredes, a Kurszk tartományban elhelyezett erők tavasszal kinevezett parancsnoka tisztének átvétele után hamarosan feloszlatta azt a tanácsot, amelyben a hadsereg és a terület védelmi erői hangolták össze munkájukat az ukrán határral szomszédos területek védelmére. Lapin szerint, akiről az ukrán támadás óta nem hallani, nem volt ott szükség nagyobb haderőre, határőrségre és általában komolyabb felkészülésre. Ehhez képest az ukránoknak jelentős területet sikerült nagyobb harcok nélkül elfoglalniuk, foglyokat ejteniük és ütköző-övezetet kialakítaniuk.
A Wall Street Journalnak feltehetően amerikai és brit hírszerzési forrásokból származó értesülései szerint az orosz invázió óta kezdettől az ott a gond, hogy a közvetlenül Moszkvából, Putyintól eredő irányítás nincs tisztában a mindenkori harctéri helyzettel. Miután a haditerveket mindig „fenn” dolgozzák ki, azok kudarca esetén ez a rendszer rendkívüli mértékben akadályozza, hogy gyorsan és hatásosan reagáljanak a helyszínen váratlan fordulatokra, s hogy önállóan átvegyék a kezdeményezést. Ezzel volt az is magyarázható, ahogyan az oroszok az invázió kezdetén Kijev ellen vonultak. Hírszerzésük azt jelentette a seregnek, hogy nem kell ellenállásra számítaniuk. Erre az orosz csapatok olyan zárt konvojokban vonultak föl Kijev elfoglalására, mintha díszszemlére készülnének, így viszonylag könnyen lehetett támadásukat elhárítani.
Hasonló téves helyzetfelismerés lehetett a legutóbbi sikeres ukrán támadás mögött. Az orosz védelmi minisztérium mindeddig nem mondott semmit arról, hogy valójában mi történhetett a kurszki területen és hogyan hatolhattak be oda az ukránok. Néhány órával az ukrán támadás megindítása után Valerij Geraszimov orosz vezérkari főnök csak annyit közölt, hogy Lapin erői és a határőrség „dolgoznak azon, hogy megsemmisítsék az ellenséget az orosz-ukrán határhoz közeli területeken...”
A helyzetet ismerő orosz források szerint Lapin parancsnoksága jelentette ugyan, hogy az ukránok erősítik csapataikat a határ túloldalán, de ezt figyelmen kívül hagyták. Már korábban is használták ugyanis mindkét oldalon a lélektani hadviselésnek azt a módszerét, hogy csapatok mozgásával bizonytalanná tegyék az ellenfelet, aki így ok nélkül készül fel egy támadásra.
Lapin parancsnoksága elmulasztotta, hogy aknamezőket létesítsen a határövezetben, holott az elaknásítás tavaly sikeresen állította meg a nagyobb ukrán offenzívát a keleti frontokon. Amikor az ukránok átlépték a határt, a „senki földjén” gyakorlatilag nem találtak ellenállásra. A támadók elektronikus hadviseléssel megbénították az oroszok hírközlését, így történhetett, hogy a gyengén felfegyverzett orosz csapatokat nem vonták vissza és azok a támadók mögött maradtak.
Volt ugyan helyenként ellenállás, de orosz katonák százai – köztük nemrég besorozott újoncok – megadták magukat. A frissen kiképzett és gyengén felfegyverzett 18-19 éves fiatalokat eredetileg nem is lett volna szabad a frontra küldeni. A védelemben kudarcot vallott 144. gépesített lövészezrednek mintegy 120 harci járművel, köztük harckocsikkal és páncélozott csapatszállító autókkal kellett volna rendelkeznie, de az alakulatnak mindössze 10-20 járműve volt. A kialakult helyzetben az oroszok végül csak arra kényszerültek, hogy a keleti frontokról irányítsanak át erősítést a kurszki területre – amint ez az ukránok eredeti célja is volt. Az amerikai védelmi minisztérium szóvivője szerint a hadművelet világosan megmutatta az ukrán hadviselés kreativitását és harctéri készségeit.
