Ha nem az állami rendszer része, a korrupció „ősi mesterség”

Tavaly decemberben robbant a bomba, amikor az Európai Parlament egyik alelnökét és néhány munkatársát letartóztatták korrupció és pénzmosás gyanújával. Az alelnök, Eva Kaili görög szociáldemokrata politikus, több milliós kenőpénzt kapott Katartól és Marokkótól azért, hogy azok érdekeit képviselje az európai törvényhozásban. A főbűnös ügyvédei segítségével most arra törekszik, hogy aláássa a büntető eljárást és megpróbál jogi kiskapukon át menekülni.

Az ügyvédek hirtelen azzal álltak elő, hogy az egész eljárás szabálytalan, mert a nyomozó hatóságnak annak megindítása előtt kellett volna kérelmezniük a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését. Való igaz, Eva Kailit csak azután fosztották meg parlamenti mentelmi jogától, hogy tetten érték. A belga titkosszolgálat azonban már hónapokkal korábban bizalmas nyomozást indított az ügyben, megfigyelték és lehallgatták a gyanúsítottakat. Végül az így összegyűjtött bizonyítékok vezettek ahhoz a több tucat helyszínt érintő rajtaütéshez, amelyeknél millió eurónyi kenőpénzt foglaltak le. A botrány központi szereplői is akkor kerültek rács mögé. A mentelmi jog megsértése miatt Kaili ügyvédei most azt követelik, hogy az így megszerzett bizonyítékokat a bíróság tekintse semmisnek, ezáltal pedig a büntetőeljárást is szüntessék meg. Ezzel a gyanúsítottak – még ha a bizonyítékok alapján bűnösnek is bizonyulnának – megúszhatják a büntetést, és a Katargate-ügynek gyakorlatilag semmilyen következménye nem lenne.

Ligeti Miklóst, a Transparency International magyarországi jogi vezetőjét arról kérdeztük, valóban lehetséges-e a már lassan egy éve folyó eljárás hirtelen megakasztása? Kellemetlen fordulat – vélte a szakértő –, de azt mutatja, hogy a védelem nem az elkövetést vonja kétségbe, hiszen a pénz átvételét nem tudja cáfolni, ami egyértelműen alátámasztja a korrupciót. „Tehát az eljárást kell aláásni, jogi eszközökkel, hogy hiába a bűnös magatartás, azt ne lehessen szabályosan rábizonyítani a terheltre. Sajnálatos velejárója az ekkora ügyeknek, amikor a bizonyítékok nem hevernek az utcán. A leleplezést hosszas nyomozáselőkészítés, gyűjtőmunka előzi meg, a legtöbb esetben csak titkosszolgálati eszközök alkalmazásával, burkolt titkos megfigyeléssel, lehallgatással lehet eredményt elérni, például csapdát állítani. A parlamenti képviselő mentelmi joga arra szolgál, hogy alaptalanul ne lehessen vegzálni, hogy az állami, kormányzati beavatkozásokkal szemben védelmet nyújtson az érintettnek. Persze nem tudhatjuk, a belga hatóságok hibáztak-e vagy nem, de a védelemnek az a dolga, hogy minden eszközt megragadjon védence érdekében. Kailit nyilván lehallgatták, megfigyelték a kommunikációját a tudomása nélkül, és ezt csak bírói engedéllyel tehette volna meg a belga ügyészség, nyomozó hatóság. Tudni kell azonban, hogy itt is van egy nem is annyira szűk mezsgye, amelyet, ha tiszteletben tartanak, akkor a mentelmi jog élvezőjét, jogosultját is szabályosan lehallgathatják a hatóságok, és a bizonyítékokat összegyűjthetik tőle” – tájékoztatott a lépés jogi hátteréről Ligeti. 

Mint mondta, elképzelhető, hogy ha valóban szabálytalan volt a bizonyítékszerzés, vagy a nyomozók olyat tettek, amivel a mentelmi jogot megsértették, akkor azokat a bizonyítékokat ki kell venni az eljárásból és a hatóságokon múlik, hogyan tovább. „Bízom azonban abban, hogy egy ilyen kiemelt súlyú, prominens személyiségeket érintő vesztegetési ügyben a belga hatóságok tudták a dolgukat. Hiszen, ha a magyar hatóságok az igazságszolgáltatásba vetett közbizalmat megrengető korrupciós ügyet, a Völner-Schadl ügyet megfelelően tudták kezelni és eddig semmilyen sikeres védői akcióról nem tudni a bizonyítékgyűjtések szabályosságának támadása terén, akkor a belga hatóságok is képesek ezzel megbirkózni” – mondta a Transparency jogi igazgatója. 

Ligeti felhívta a figyelmet az ügy érdekességére: miért a belga hatóságok járnak el, és nem az Európai Ügyészség? „A jog itt is bonyolult, ugyanis az Európai Ügyészségnek éppen ilyen esetre nincs hatásköre. Hatásköre az EU-s tisztségviselőkre kiterjed, de az EP-képviselőre nem. 

Azok a pénzek pedig, amik itt mozognak, nem EU-s források, hanem katari vesztegetési pénzek, legalábbis a gyanú szerint. Tehát nem arról van szó, hogy Eva Kaili megcsapolta az EU-s kasszát. A belga hatóságok azért indították az eljárást, mert az ő területükön történt az ügy. De ennek amúgy semmilyen belga vonatkozása nincsen: egy EP-képviselőt egy nem uniós állam megveszteget annak érdekében, hogy EU-s ügyeket befolyásoljon. Sem az elkövető, sem az elkövetés célszemélye nem belga, és nem belgiumi döntésének befolyásolása a cél. Nevezhetjük szívességi nyomozásnak, mint amikor egy biztosító átveszi egy másiktól az ügyintézést.”

A Katargate felhívta a figyelmet az Európai Unió gyengeségeire. Sürgető, hogy az EU saját intézményein belül mielőbb felülvizsgálja a korrupcióellenes jogszabályokat. Ezzel példát mutathatnának a tagállami kormányoknak, például a magyarnak, amelynek szintén bőven lenne még teendője a korrupció elleni küzdelemben – gondoljunk csak a közbeszerzéseken hosszú évekig rendszeresen óriásit kaszáló kormányközeli vállalkozókra és oligarchákra – fejtette ki Ligeti. 

Uniós szinten az EU hitelessége a tét – ha az uniós vezetők nem kezelik megfelelően a Katargate-t, azzal újabb támadási felületet adnak az EU-ellenes erőknek, és a szakadék szélére taszíthatják az egész közösséget. „Az Európai Parlamentnek is lenne mit tennie, például a lobbi tevékenység szabályozásának rendbe tételében vagy tisztességes vagyonnyilatkozati rendszer létrehozásában. A Transparency évek óta szorgalmazza ezeknek a problémáknak a megoldását.” 

Ligeti szerint egyébként az, amit Eva Kaili terhére rónak, kisszerű hatalmi visszaélést megvalósító korrupció, abban semmi rendszerszintű nincs. A görög politikust a gyanú szerint megpróbálták arab zsoldba állítani, befolyását, lobbierejét tette pénzzé. Nem hasonlítható ahhoz, amikor döntéshozók törvényeket hajlítanak meg, hatóságok munkáját változtatják félrenézéssé azért, hogy a haverok gazdagodhassanak. Ehhez képest az Eva Kaili terhére rótt tevékenység a korrupció terén az „ősi mesterség” tipikus megnyilvánulása, semmi új nincs benne.