Ha Szájerben lenne egy csöpp tisztesség...

Szájeren röhög az egész világ. Személye gúny és megvetés tárgyát képezi. A közvélemény szemében ugyanis egyike volt azoknak az ultranacionalista, homofób és kirekesztő politikusoknak, akik csorbították a melegek jogait, és verbálisan is az ellenük való uszításért felelősek.

Szájer, mint kiderült, mindeközben kettős életet élt. Nappal a „hagyományos házasság", azaz a nő és férfi kapcsolatán nyugvó életközösséget, és a keresztény értékeket szajkózta, éjjel pedig akár egy hordányi férfivel is képes volt orgiázni.

Fel kell tenni a kérdést, hogy egyedül Szájer a felelős-e azért, ami történt?

Nyilván az egyéni döntéseiért nagy mértékben felelős, de nem felelős azért, hogy milyen a nemi identitása, és hogy a saját neméhez vonzódik-e vagy sem.

A nagy kérdés az az, hogy a 21. században miért kényszerül valaki erre a magyar társadalomban. Mi az, amiért nem csupán rejtőzködő életmódot folytat, de beáll azok közé, akik a legdurvább eszközökkel sértik az LMBTQ mozgalom tagjait, és az alaptörvényben is deklarálják, hogy Magyarországon ezek az emberek másodrendű állampolgárok?

Szájer jól tudja mi a különbség a jog és az erkölcs között. Jól tudja azt is, hogy a politikai következményeken túl, egy olyan terhet kell cipelnie mostantól, amit úgy hívnak, hogy lelkiismeret.

A nevetség tárgyát képező Szájert, és a többi hozzá hasonló hazudozó, álszent és erkölcstelen jogalkotót – akik a jogállam sírját megásták –, annyira elvakította a hatalom, hogy csak azzal nem számoltak, hogy annak az igazságtalan és kirekesztő rendszernek, amit teremtettek, saját maguk is ugyanolyan áldozatai lehetnek, mint bárki más.

Nincs olyan gyalázat, ami ne derülne ki. Nem is kell hozzá sem orgia, sem eresz.

A történelem mocsarában újra és újra dagonyáznak a gyűlölködők, hogy aztán még mélyebbre süllyedjenek. Mindegy, hogy szájereknek, demetereknek hívják-e őket.