Jeszenszky Géza: alaptalan vitákat szabadságharcnak nevezni – tragikomikus a szememben

HírKlikk 2021. augusztus 15. 11:30 2021. aug. 15. 11:30

Miniszterként kétszer jártam Norvégiában és jó benyomásaim voltak a norvégokról. Amikor pedig norvégiai nagykövet lettem, ezek csak erősödtek. Azért is, mert a norvégok kedvesek, korrupciómentesek, józanok és gazdagok, de nem elég, hogy gazdagok, hanem nagyon racionálisan bánnak a pénzzel. A hatalmas olajjövedelmeket nem herdálták el, nagy részét félreteszik egy hatalmas pénzalapba a jövő generációk számára – jelentette ki Jeszenszky Géza, volt külügyminiszter, aki 2014-ig norvégiai nagykövet volt.

A norvég politikusok nemcsak rendkívül korrektek, hanem szívélyesek, és ami fontos: szenvedélymentes a politika – tette hozzá. „2014-ben, amikor a magyar kormány – szerintem jogtalanul és értelmetlenül – konfliktust kezdett a norvég kormánnyal, már akkor is rámutattam, hogy Norvégiában jobbközép kormány van. Norvégia politikailag nem az európai baloldalhoz tartozik, nem is a liberális középhez, hanem a jobbközéphez, tehát minden ok meglett volna, hogy Magyarország a lehető legjobb viszonyban legyen Norvégiával.”

„Hogy miért nem tudott megegyezni a magyar kormány a Norvég Alap felhasználásáról, erre semmiféle racionális válasz nem adható.”

Jeszenszky Géza a Norvég Alap támogatásáról a KlikkTv Mélyvízben című műsorában azt mondta, „kidobunk az ablakon 77 milliárdot azért, hogy ennek egy kis töredékét, 4 milliárd forintot kitevő civil alapot ne egy semleges, hozzáértő szervezet menedzselje, szervezze, irányítsa és ellenőrizze. A kormány látható módon, ahhoz ragaszkodott, hogy egy teljesen a kormánytól függő, a kormány intencióit követő testület vegye át, de tulajdonképpen nincs is ilyen, amely megfelelő tapasztalattal rendelkezett volna.”

Rámutatott, „a kormány hihetetlen kicsinyes alapon elvetette ezt a nagyon jelentős pénzalapot, ráadásul nem lehet elvitatni, hogy ez a civil alap látható módon, csupa jó ügyet támogatott volna: esélyegyenlőség, társadalmi felzárkózás, szegények – köztük a roma társadalom – helyzetének javítása, emberi jogok. A vita ott lehetett volna, hogy melyek azok a civil szervezetek, amelyek részesülnek ebből, megfelelő ellenőrzés mellett. Ezek nem elherdálható pénzek, hanem szigorúan ellenőrzött felhasználásra kerültek volna, ha megvalósulnak.”

Jeszenszky Géza felhívta a figyelmet arra, hogy az összeg nagyobbik részére – a tudományos és műszaki fejlődés, egészségügy, kultúra, egészségvédelem – csupa fontos, hasznos ügyben lehetett volna pályázni.

„Merem állítani, hogy a norvégok nem egy szervezethez, nem az Ökotárshoz ragaszkodtak, hanem, hogy egy kormánytól független és hozzáértő, az ilyen pályázatok lebonyolításában tapasztalattal rendelkező szervezet legyen. Ha lett volna más, erre alkalmas szervezet, akkor a norvégoknak semmi kifogásuk nem lett volna.”

„Hozzá kell tenni, hogy az előző két ciklusban, amikor ezek a támogatások folyósításra kerültek, akkor az Ökotárs végezte ezt a munkát és 2014-ben nekem a norvégok azt mondták, hogy nagyon elégedettek voltak a működésével. Ráadásul, amikor a magyar kormány mindenféle vizsgálatot, vegzatúrát vezetett be és a norvég kormány ennek hatására maga is megvizsgálta, a vége az lett mindkét oldalon, hogy nem tudták elmarasztalni az Ökotársat.”

Mosolyogni való lehetne Jeszenszky Géza szerint a helyzet, ha nem ilyen komoly dologról lenne szó és nem ilyen jelentős pénzösszeg forogna kockán. „Volt egy megállapodás, amit a magyar kormány nem tartott be és most követeli, hogy az a pénz jár neki, enyhén szólva nevetséges.”

Hogy amennyiben kormányváltás történne, akkor újra lehet-e kezdeni a tárgyalásokat, erre a norvég kormány az illetékes válaszolni – tette hozzá. „Én feltételezem, a norvégok jóindulatát ismerve, erre lehetőséget találnának. A norvég külügyminiszter azt nyilatkozta, hogy Norvégia keresni fogja a lehetőséget, hogy a magyar civil társadalmat valamilyen más módon támogassa. Ez nem egy határozott ígéret, de nyitva hagyja a kaput.”

Feltételezem, ha a norvég pénzügyi előírások lehetővé teszik, akkor például a budapesti norvég nagykövetség ezt megszervezné, oda lehetne pályázni. Jó pár évvel ezelőtt a svájci nagykövetségnél is így jártak el – emlékeztetett a volt külügyminiszter.

„Magyarországnak, egy viszonylag kis államnak, barátokra van szüksége. Az elveimmel teljesen ellentétes az, hogy gyakorlatilag a legtöbb uniós tagállammal összevesztünk vagy legalábbis sértegetjük rendszeresen, cserébe diktátorokkal barátkozunk. Ez nem ellensúlyozhatja azt, hogy a demokratikus világgal, a jószándékú kormányokkal, az elvben hasonló politikai felfogású kormányokkal összeveszünk. Ennek racionálisan nemhogy alapja nincs, hanem egyértelműen káros.”

„Alaptalan vitákat szabadságharcnak nevezni, vagy azt mondani, hogy Brüsszel az új Moszkva, ez tragikomikus a szememben.”

Forrás: Hírklikk