Kína reform helyett az elnyomástól remél megoldást
Kína saját dugába dől, mert a gazdasági modellje fenntarthatatlan, ám a reform túl kockázatos a Kommunista Párt számára – fejtette ki Walter Russel Mead, a New York-i Bard College politológia professzora. Azért nem mindegy, hogy mi lesz az országgal, mert a világ sorsát a 21. században az Indiai-Csendes-óceáni térség határozza meg.
A KKP ekkora gonddal a 80-as évek, a Teng Hsziao-ping-féle reformok óta nem került szembe. De sajnos úgy fest, hogy megoldásként a nagyobb elnyomást választja, illetve fokozza a feszültséget a környező államokkal, valamint nemzetközi kereskedelmi partnereivel.
Ám nem szánja rá magát a szerkezeti átalakítás nehéz feladatára, pedig a bajokat csakis saját magának köszönheti. Az egy gyerek-politika demográfiai válságot eredményezett. Visszaütött azután a lakásbuborék. Ugyanakkor kialakult a tehetős vállalkozók rétege, illetve a képzett és feltörekvő középosztály, amelyet azonban a hatalomnak el kell nyomnia, ha fenn kíván maradni.
A Wall Street Journal rámutat: a gazdaság nagymértékben függ külföldi nyersanyagoktól és energiától, valamint a világpiaci értékesítési lehetőségektől. Csakhogy ennek keresztbe tesznek az ország geopolitikai törekvései, valamint az exportlavinák. Hszi nem ostoba, tudja, hogy változtatni kell(ene), de ez sokba kerül és kockázatos.
Fő célja a pártellenőrzés megőrzése. Ezért most visszatér az elnyomáshoz és a nacionalista kártyához. A high tech segítségével megfigyeli a lakosság életének jóformán minden pillanatát. Ugyanakkor azzal igyekszik megtartani pozícióit katonai és gazdasági szuperhatalomként, hogy Tajvan helyett a világ első számú félvezető gyártója kíván lenni.
Ezt nem szabad megengedni, ennélfogva egyre több súrlódásra kell számítani a világgal. A jövő év érdekesnek ígérkezik.
