Minden napra egy Orbánt!

Az utóbbi két hétben az egész világ – de különösen a keresztény, katolikus része – izgalommal tekintett Rómára. A közbeszúrt mondatrészből már sejthető, hogy nem az olasz válogatott Európa-bajnoki szereplése miatt aggódtak, már csak azért sem, mert a futballisták igazán remek teljesítménnyel rukkoltak ki és végül meg is szerezték a trófeát. Ferenc pápa esetében viszont nem volt előre borítékolható a siker. Mégis csak egy 84 éves idős emberről van szó, akin három órás műtétet hajtottak végre – altatásban –, de végül is ez a történet is jól végződött. A katolikus egyházfő már visszatért a Vatikánba, bár az első audiencia korábban kitűzött időpontjára – augusztus 4-e – még várni kell. 

Mi, magyarok, sokkal szerencsésebbek vagyunk. Van egy életerős, viszonylag fiatal vezérünk és azt is tudhatjuk, hogy minden pénteken reggel nyilvános audiencián vehetünk részt vele. Igaz, a kapcsolat egyoldalú – hiszen csak hallgathatjuk őt –, de az is nagyon megnyugtató, hogy előre kiszámítható, mikor történnek itt nálunk a fontos események. A héten már emlékeztettünk az egykor sikeres amerikai filmre, amelynek címe: Ha kedd van, akkor ez Belgium. És ebből kiindulva, merészeltünk arra a következtetésre jutni, hogy a hazai kommunikációs- és propaganda-feladatok tervezetében lehet valamiféle pontos beosztás arról, mikor. ki és mit támad. Ám a legfontosabbat nem is említettük, talán azért, mert annyira nyilvánvaló. Ha péntek van, akkor Orbán Viktor. 

És hogy milyen az élet. Szinte alkalmazkodik ahhoz, hogy a hét utolsó munkanapjának reggelén a magyar nép a vezér – interjúnak álcázott – szózatára ébredhet. Vagyis történhet itt bármi, biztosak lehetünk benne, hogy a fontos dolgokról ebben a félórában esik szó. A miniszterelnök jelenti be az új híreket, miközben mindenkinek segít eligazodni a körülöttünk lévő világ bennünket közvetlenül érintő, néha zavaros, netán érthetetlen, de mindig magyarázatra szoruló ügyeiben. 

Azt már az utóbbi másfél évben megszokhattuk, hogy a járványhelyzet első számú kommunikátora Orbán Viktor. Aki például ma reggel is arra figyelmeztetett, az igazi veszélyt az jelenti, ha politikusok járványügyi tanácsokat adnak tesztelésről, oltásról. Azt már nem tette hozzá, hogy erre kizárólag med.univ. professzor Orbán Viktornak van joga, akiről ugyan korábban azt lehetett csak tudni, hogy jogot végzett, viszont olyan biztonsággal nyilatkozik szakorvosokra tartozó ügyekben is, hogy erre csak egyetlen magyarázat lehet: titokban elvégezte az orvosi egyetemet és immunológiai, virológiai és egyéb szakvizsgákat is tett. Ellenkező esetben arra gyanakodhatnánk, hogy saját magáról állított ki kedvezőtlen bizonyítványt, ami eddig egyáltalán nem volt szokása. 

Utánanéztünk annak is, hogy az utóbbi másfél hónapban – június eleje óta – milyen kulcsfontosságú kérdések akadtak, amelyeket csakis és kizárólag péntek reggel lehetett bejelenteni. Két alkalommal ugyan – külföldi útja miatt – fájdalmasan nélkülöznünk kellett a miniszterelnöki hírharangot, de ennyi pihenést minden magyar ember megérdemel, még ha közben a vezér éjt nappallá téve dolgozik is. 

Június első péntekén az oltási kampány szerepelt az előtérben. Többek között azt is megtudhattuk, hogy a tudomány és az egészségügy még nem döntött, olthatók-e a gyerekek. Ez az álláspont rövidesen ugyan túlhaladottá vált, de a miniszterelnök emberi nagyságát jelzi, hogy ő sem tévedhetetlen (noha ennek beismerése még várat magára). A következő alkalommal – más témákkal együtt – azzal örvendeztette meg hallgatóságát Orbán Viktor, hogy a járványok és a népvándorlások korát éljük. Amiből kiderült, hogy a pandémiát ugyan le tudjuk győzni, de a migránsokat soha, hiszen utóbbiakat az unió segíti és még csak vakcinát sem ajánl ellenük (bár az meg úgyis késve érkezne). Június közepén napirenden szerepelt az új pedofil-törvény, de emellett már beharangozta az újabb nemzeti konzultációt is. Erről azt mondta a szónok, hogy együtt kell kijelölni a közös célokat. Amit úgy kell érteni, hogy ő majd megmondja, mi a jó nekünk és erre sűrűn bólogathatunk, miközben kitöltjük a kérdőívet (vagy nem). Július első péntekére esett az építőipar helyzetének rendezése, vagyis az a bejelentés, hogy októbertől kiviteli korlátozás lép életbe. Amiből a hallgató azt is megtudhatta, hogy a mi vezérünk nemcsak járványt tud elhárítani, hanem gazdasági problémákat is. 

Így jutottunk el a mai szózatig, amelyből a leginkább világossá vált, hogy itt minden péntekre jut el a megoldásig. Vagyis Orbán Viktor közölte, hogy mégis lehetővé teszik a harmadik oltást. Azt nem említette, hogy két hete éppen ő volt az, aki kategorikusan kijelentette, erre nincs szükség, de olyan apróságokkal már igazán nem foglalkozhat, hogy elnézést kérjen a tévedéséért, vagy megindokolja, mi változott homlokegyenest meg (valószínűleg semmi, csak múltkor tévedett). Továbbá újra kivonta kardját Brüsszellel szemben, egy vadonatúj kifejezéssel, a „jogi huliganizmussal” örvendeztetve meg mindazokat, akik csak azért hallgatják, mert olyan jókat mond. 

Igazán kár, hogy oly gyorsan elröppen az a nem egészen fél óra, amíg a legeslegilletékesebb birtokolja a közmédiát és lát el hírekkel valamennyiünket. De a legnehezebb kivárni azt a hetet – néha még kettőt is –, amíg újra megjelenik a stúdióban és ellát bennünket újabb munícióval. És akkor még nem említettük a Kossuth Rádió hozzáértő műsorvezetőit, akik olyan igyekezettel és rutinnal kérdeznek alá, vigyáznak, nehogy megzavarják a legfelsőbb gondolatmenetet, amit ugyancsak rossz ilyen sokáig nélkülözni. 

Tessék mondani, nem lehetne minden nap egy Orbán-félóra? Mint régen, amikor még volt Szabad Nép. Biztos tovább nőne a hallgatottság.