Normális országban…
Orbániánál valamivel normálisabb országban közfelháborodás hiúsítaná meg a ma estére Csepelen tervezett Wass Albert-szeánszot. Az egyszerűen normálisnak nevezhető országban ilyen eseményre sosem kerülhetne sor.
Wass Albertől sokat beszéltek, beszélnek mostanában is. Közismert antiszemitizmusa, írói teljesítménye pedig erősen vitatott. Mindenesetre a történelem, benne az irodalomtörténet újraírásának egyik kifejeződése az országszerte tapasztalható Wass Albert-kultusz, amely az esetek döntő többségében szélsőjobboldali nézetekkel párosul.
Ennyi elég is ahhoz, hogy normális országban senkinek se jusson eszébe Radnóti Miklósról elnevezett művelődési ház elé Wass-szobrot állítani. De Magyarország régóta nem normális ország. Mert ez a kultusz a mai hatalom giccsimádatát és hivatalos ideológiáját tükrözi.
Így hát alighanem komolyabb tiltakozás nélkül fog lemenni ez a szégyenletes esemény, mint ahogy nem fogadta nagy tiltakozás Németh Szilárd eszelősségét sem a közös Radnóti-Wass kötetről… A kerület fideszes vezetése örömünnepet ülhet, Németh Szilárd-féle pacalt vacsorázhat: a mai napon is megtették a magukét…
Viszonylag messze vagyok Csepeltől, öreg is – nem könnyen mozdulok. A tiltakozás jeleként Radnóti-verset idézek.
Ó, régi börtönök
Ó, régi börtönök nyugalma, szép
és régimódi szenvedés, halál
költőhalál, fennkölt és hősi kép,
tagolt beszéd, mely hallgatót talál, -
mily messzi már. A semmiségbe lép,
ki most mozdulni mer. A köd szitál.
A valóság, mint megrepedt cserép,
nem tart már formát és csak arra vár,
hogy szétdobhassa rossz szilánkjait.
Mi lesz most azzal, aki míg csak él,
amíg csak élhet, formában beszél
s arról, mi van, - ítélni így tanít.
S tanítna még. De minden szétesett.
Hát ül és néz. Mert semmit sem tehet.
1944. március 27.
