Szükség van-e még az ENSZ-re?

A címben szereplő kérdésre Szent-Iványi határozott igennel válaszol. Úgy véli, működőképes, hatékony, megreformált ENSZ-re nagyon nagy szükség lenne a mai világban is. Globális problémákkal állunk szemben, amik csak akkor kezelhetők, ha a világ egésze együttműködik. Naponta tapasztaljuk, hogy az új meg új kihívások – klímaválság, járványok, nemzetközi terrorizmus, migráció, a sor folytatható – nem oldhatók meg nemzetállami alapon. Az Európai Unió sem elég ahhoz önmagában, hogy ezeket a globális problémákat egyedül, hatékonyan kezelje. Napjaink világproblémáit csak globális szervezeti keretben lehet hatékonyan kezelni.

Az ENSZ már régen túlélte önmagát, mai formájában rengeteg a probléma, véli a volt nagykövet. 1945-ben az akkori világ viszonyainak megfelelően hozták létre. Eredetileg 51 tagországa volt, most 193. A gondolat abból nőtt ki, hogy Woodrow Wilson, a liberális, idealista amerikai elnök javaslata alapján, 1919-ben létrehozták a Népszövetséget, az ENSZ annak megreformált változata. Tudni kell azonban, hogy a Népszövetség nem igazán működött, a kitűzött célokból vajmi kevés teljesült. E tapasztalatok alapján született meg a szándék: olyan rendet teremteni a világban, amelynek vannak mindenki által, közösen elfogadott szabályai. Ha pedig ezeket valaki megsérti, van intézmény, ami arra hivatott, hogy megbüntesse – tekint vissza az alapokra a külpolitikai szakértő. 

Az elv szép, a kérdés mindig az, lehet-e érvényt szerezni ennek a közösen elfogadott szabályokon alapuló világrendnek? Elvileg igen, gyakorlatilag sajnos csak elvétve – mondja Szent-Iványi István.    

Az ENSZ-nek két, minden tagállamra kötelező dokumentuma van, az Alapokmány és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Ez a két alapvető okmány a világrend szabályait tartalmazza, és felhatalmazza a szervezetet, hogy a szabályait megsértőket szankcionálja. Itt jön azonban a képbe a Biztonsági Tanács, amelynek öt állandó tagja vétójoggal rendelkezik, Így a nagyhatalmak, mindenkor saját érdekeiket követve, meg tudják akadályozni a döntéseket. Ezért az ENSZ ritkán tud érvényt szerezni a feladatának, ami értelmet ad a működésének. Vannak persze pozitív példák is. 1991-ben, amikor Irak elfoglalta Kuvaitot, az ENSZ felszólította a kivonulásra, de erre Szaddam Huszein nem volt hajlandó. Ekkor a világszervezet felhatalmazta az érintett tagállamokat, szerezzenek érvényt a határozatnak minden lehetséges eszközzel. Ez volt az emlékezetes „Sivatagi vihar” nevű hadművelet, amiben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és még sok más ország vett részt. Pozitív példaként emlékezhetünk a 2001-es afganisztáni akcióra is, amikor a BT tagjai hozzájárultak, hogy az Egyesült Államok a terrorveszély miatt tisztítsa meg az országot a terroristáktól. Sajnos elég gyakran nem lehet érvényt szerezni fontos döntéseknek, mert – a legtöbb esetben – Kína vagy Oroszország, vagy a kettő együtt, ezt megakadályozza. Elég a mostani ukrajnai háborúra gondolni. Az nyilvánvalóan beleütközik az Alapokmány II. cikkébe, ami kimondja, hogy a konfliktusokat csakis békés úton lehet rendezni, elítéli az agressziót. Nagy többséggel elfogadott közgyűlési határozat szólította fel Oroszországot, hogy tartsa tiszteletben Ukrajna területi integritását és azonnal vonuljon ki a megszállt területekről, de a kérdés már a Biztonsági Tanács elé sem kerülhetett, mert Oroszország azt is megvétózza, hogy napirendre tűzzék. A kör itt rendszerint bezárul. Azok feladata az alapelvek feletti őrködés, akik igen gyakran megsértik azokat. 

A kulcs tehát a Biztonsági Tanács, ott kellene kezdeni a reformokat – fogalmaz Szent-Iványi. Az ENSZ azért nem lehet igazán hatékony, mert ott akár egyetlen állandó tag mindent meg tud akadályozni. A testület azért is nagy problémája az ENSZ-nek, mert nem tükrözi a világ mai tényleges viszonyait. A BT reformjáról évek óta szó van, az öt állandó tag, a világháború győztesei, az akkori atomhatalmak kezdettől ott vannak. Egyébként azóta sokkal több az atomhatalom, ott van India, Pakisztán, Izrael sőt, immár Észak-Korea is. 

Kérdés, hogyan lehetne megváltoztatni a helyzetet? Több ötlet merült föl – az egyik, hogy bővítsék ki a Biztonsági Tanácsot, és legyen tíz állandó tagja. A világ alapvetően megváltozott, komoly probléma, hogy a BT-nek nincs afrikai vagy dél-amerikai tagja, két óriási kontinens nincs képviselve. Nincs a testületben benne India, pedig még atomhatalom is, nincs benne Németország és Japán, (az egykori legyőzöttek), pedig ők a világ harmadik illetve negyedik gazdasági hatalma. Félő azonban, hogy ha a tíz tag mindegyikének vétójoga lesz, végképp döntésképtelenné válik a szervezet. Ezért olyan javaslat is megfogalmazódott, hogy az új állandó tagok csak szavazati joggal rendelkezzenek, vétójoggal ne. A másik, radikálisabb javaslat, hogy a vétójogot egyszerűen töröljék el. Ezzel azonban a nyugatiak sem feltétlenül értenek egyet, mert a 193 tagállam jelentős része nem tökéletes demokrácia, és gyakran nyugat-ellenes, ezért tartanak attól, hogy olyan többség jöhet létre, ami őket háttérbe szorítja. Ezért a nyugatiak sem adnák föl olyan könnyen a vétójogot. Fölmerült, hogy hozzanak létre az EU-nak is helyet a Biztonsági Tanácsban, például úgy, hogy átvenné Franciaország helyét, de Franciaország máris jelezte, hogy nem kíván lemondani meglévő jogairól – avat be a részletekbe a kérdés szakértője.

Minden elképzelés rengeteg érdeket sért, így nagyon kevés esély van radikális reformokra. Fontos azonban, hogy az ENSZ szerepének vizsgálatakor ne csak a közgyűlést és a központot vegyük figyelembe, hanem a szakosított szervezeteket is. Ezeknek tényleg van hasznuk. Ne feledkezzünk meg például a WHO-ról, aminek a járvány idején fontos szerepe volt. Vagy az élelmezési válságban a FAO, ami különféle segély-programokkal segíti a rászoruló országokat. Lehet őket bírálni, de azért hasznosak. 

Egészében kell értékelni az ENSZ szerepét a világban, ezért én azokkal a radikális hangokkal nem értek egyet, akik sóhivatalnak tartják az egész szervezetet, és azt mondják, hogy semmi értelme, sokba kerül, dobjuk az egészet a kukába – fogalmaz Szent-Iványi István. Igaz, hogy sok a korrupciógyanús ügy az ENSZ körül, igaz, hogy nagyon bürokratikus, sok a jól fizetett, hozzá nem értő munkatárs, aki jutalomból kerül oda. Ez mind igaz, de ne öntsük ki a fürdővízzel a gyereket, mert maga az alapgondolat továbbra is érvényes – teszi hozzá.