A főnökök főnöke
|
2016. július 16. 16:53
2016. júl. 16. 16:53
A rettenetes hét rettenetes eseményei előtt volt egy halálhír, amelyik nyilván nem okozott ilyen megrendülést. 83 évesen egy olasz börtönben elhunyt a szicíliai maffiafőnök, Bernardo Provenzano. Nálunk legfeljebb az keltett meglepetést: ilyen is van, hogy egy maffiafőnök, ahogy ott mondják: "a főnökök főnöke" börtönben végzi, és nem a 100 leggazdagabb magyar listáján. Nagyhatalmú döntési pozícióban.
Dehát, amúgysem lehet összehasonlítani a derék Bernardót a mieinkkel. Nincs mit szépítgetni: Bernardó sok évtizedes uralkodása ellenére egy pancser. Ugyan rengeteg pénz és rengeteg ember, mi több: rengeteg maffiaháttérrel működő vállalkozás függött tőle, mégis szegényes körülmények között húzta meg magát.
A környéken sehol egy házi stadion, házi repülőtér, házi vasút, a birtokokat nevére vevő házi barát. Snassz. A fia ma abból él, hogy amerikai turistáknak idegenvezetőként mutogatja a maffiatörténelem legendás helyszíneit. Még snasszabb, bár ebből a témából nálunk is érdekes idegenvezetést lehet tartani. Talán nem is egynapos program. A szicíliaiak helyében szégyellném magam.
Az lehetett a baj, hogy Provenzano nem tudott országos méretekben gondolkodni. Ő pl. csak lelövöldöztette az útjában álló rendőrbírókat, de nem jutott eszébe, hogy a golyópocsékolás helyett nyugdíjba küldesse az okvetetlenkedő bírákat és megkaparintsa az ügyészséget. Ő csak védelmi pénzt szedett a kereskedőktől, de nem szerzett meg "visszautasíthatatlan" ajánlatokkal, államosítással majd a klienseknek való újraosztással egész cégcsoportokat, ágazatokat.
Persze, neki is voltak magas politikai kapcsolatai (Andreottit és Berlusconit is hírbe hozták a maffiával), de nem érte el, hogy önmaga legyen a politika, nem vágyott népvezéri babérokra, szeretett háttérben maradni. Na jó, maffiaháborúban, belső leszámolásban ő sem volt utolsó, bár a gazdasági kivéreztetésnél jobban kedvelte a fegyver általi kivéreztetést. Hiába, egyszerű ember volt, nem csiszolódott amerikai ösztöndíjon vagy európai kormányfők között.
Nálunk minden annyira más. Ez itt a mi ügyünk. Olaszul: Cosa Nostra.
A környéken sehol egy házi stadion, házi repülőtér, házi vasút, a birtokokat nevére vevő házi barát. Snassz. A fia ma abból él, hogy amerikai turistáknak idegenvezetőként mutogatja a maffiatörténelem legendás helyszíneit. Még snasszabb, bár ebből a témából nálunk is érdekes idegenvezetést lehet tartani. Talán nem is egynapos program. A szicíliaiak helyében szégyellném magam.
Az lehetett a baj, hogy Provenzano nem tudott országos méretekben gondolkodni. Ő pl. csak lelövöldöztette az útjában álló rendőrbírókat, de nem jutott eszébe, hogy a golyópocsékolás helyett nyugdíjba küldesse az okvetetlenkedő bírákat és megkaparintsa az ügyészséget. Ő csak védelmi pénzt szedett a kereskedőktől, de nem szerzett meg "visszautasíthatatlan" ajánlatokkal, államosítással majd a klienseknek való újraosztással egész cégcsoportokat, ágazatokat.
Persze, neki is voltak magas politikai kapcsolatai (Andreottit és Berlusconit is hírbe hozták a maffiával), de nem érte el, hogy önmaga legyen a politika, nem vágyott népvezéri babérokra, szeretett háttérben maradni. Na jó, maffiaháborúban, belső leszámolásban ő sem volt utolsó, bár a gazdasági kivéreztetésnél jobban kedvelte a fegyver általi kivéreztetést. Hiába, egyszerű ember volt, nem csiszolódott amerikai ösztöndíjon vagy európai kormányfők között.
Nálunk minden annyira más. Ez itt a mi ügyünk. Olaszul: Cosa Nostra.
