Van két rossz hírem és egy fél jó

2017. április 30. 07:48

A rossz hírek nem újak, de újra meg újra szembesülünk velük. Az egyik az, hogy ha összeadjuk, ha kivonjuk a demokratikus pártok támogatottságát, ha közösködünk, ha nem, ezeknek a pártoknak a hívei együttesen is fele annyian vannak, mint a Fideszéi.

Akik a 2010 előtti kormánypártokat nem akarják, bőven válogathatnának újakból, de azok még kevesebb szimpatizánst vonzottak: a Momentumnak 2%-a van, a többieknek vagy kicsit több, vagy kicsit kevesebb. A másik az, hogy számtalan ígéretes fellobbanása volt már az ellenállásnak, sok tízezres tüntetéssorozatokkal, de azok pár hét, pár hónap múlva elvesztették mozgósító erejük nagy részét. Önmagukban sem a pártvilág, sem az utcai megmozdulások nem értek el áttörést. A legutóbbi közvéleménykutatások szerint az új generációkat aktivizáló legutóbbi "tüntifesztek" sem apasztották a kormánypárt táborát.

A jó hír az, hogy minden fontos szereplő ráébredt: tovább kell lépni, új formák felé, amelyek a pártoknál lazábbak, izgalmasabbak, a tüntetésnél stabilabbak. Választási mozgalom kell, aktivistákkal, nem parancsoló, de koordináló szervező-vezető stábbal, néhány konkrét követeléssel, folyamatos akciókkal.

Egy ilyen mozgalom szervezése három felől indulhat.

Mozgalommá akarnak szélesedni a pártok - az ellenzéki oldalon kihívóként megjelent Botka ezért járja a vidéket, ezért mond olyanokat, amelyek nyersebbek, keményebbek az ismert pártköveteléseknél, és ezért lépett váratlanul ki a párttárgyalások szokott kereteiből.

A többiek akciózása is a saját határaikon való túllépést célozza. Mozgalomként kívánnak erősödni a mostanában több sikert elérő szakszervezetek, és végül a civil népmegmozdulás élére állva mozgalmat hirdettek Gulyás Mártonék is.

Kegyelmi pillanatban vannak: most sokan figyelnek rájuk. Okosan tették, hogy túllépve a konkrét apropókon (CEU, civil törvény) nyíltan vállalták a politizáló szerepet.

Mégis aggódom, ezért csak fékig jó a hír. A meghirdetett cél: a választási törvény megváltoztatása az arányos, csak listás szavazás érdekében fontos és rokonszenves ugyan, de nem mozgat meg annyi embert, mint más célokkal lehetne, és végül is éppúgy technikai jellegű, mint a párt-egyezkedések megunt huzavonái.

Ha el is tekintek attól, milyen eszközökkel lehet erre rávenni a kormánypártot, meg attól, hogy a remények ellenére a listás szavazás sem szünteti meg a pártok együttműködésének vagy együtt nem működésének dilemmáját, hiszen győzelem esetén úgyis koalícióra van szükség, de ettől függetlenül is kevésnek látszik az új mozgalom jelszava. A három szereplő közül bármelyik (civilek, szakszervezet, párt) indít el választási mozgalmat, az akkor lesz széles és sikeres, ha a sokak által átérzett társadalmi kérdéseket (szegénység, egészségügy, iskola, bérek, Európa) is zászlajára tűzi.

Meg akkor, ha valamiképpen mindhárom közéleti szereplő-típus elindul a választási mozgalommá válás útján, aztán majd csak találkoznak valahol.
Szerző: Lendvai Ildikó