Bill Clinton téved
|
2016. május 17. 15:35
2016. máj. 17. 15:35
Bill Clinton minap úgy nyilatkozott, hogy a magyarok szerint "a demokrácia túl macerás, ezért a Putyinéhoz hasonló rendszert kívánnak bevezetni". Szerintem Bill Clinton téved: Magyarországon Orbán Viktor és a Fidesz akar putyini rendszert kiépíteni. A magyarok emberek tisztes megélhetést, kevesebb korrupciót és nyugalmat szeretnének. A mi feladatunk, hogy megmutassuk nekik, hogy minden hazugság, minden kormányzati kampány ellenére a Fidesztől ennek pont az ellenkezőjét kapják.
Külföldi újságírók gyakran kérdezik, hogy mégis mi Orbán Viktor titka? Alacsonyak a bérek, jelentősen nőtt a szegénység az elmúlt hat évben, és a kilátások még annál is rosszabbak: nem csak az uniós átlagtól szakadunk le egyre inkább, de már a visegrádi országok is köröket vernek ránk. Könnyű lenne azt válaszolni, hogy mindennek a Fidesz-felé leejtő választási rendszer, a kormánypárt által uralt média, vagy a teljes egészében kisajátított erőforrások az okai.
A dolog mélyére nézve azonban azt látjuk, Orbán Viktor tudatosan és ügyesen épít a magyar társadalom azon tulajdonságára, hogy többre tartjuk a biztos elviselhetőt a bizonytalan jónál: ha jobban megnézzük a Fidesz semmi mást nem ígér a magyar választóknak, mint kiszámíthatóságot és biztonságot. Innen nézve Orbán Viktor mára Kádár János legjobb tanítványa.
Anno 2013 év végén elsőre meglepődtem, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Orbán Putyin felé orientálódik - így utólag persze nincs ebben semmi csodálkozni való: Orbán már nyomokban sem tartalmazza a rendszerváltáskori küldetéstudatát, maga mondta el, hogy keleten jobban érzi magát, mint nyugaton, a demokráciát láthatóan valami langymeleg luxuscikknek gondolja, ami rontja a nemzetgazdaság hatékonyságát. Egyszerűbb lenne a helyzet, ha Orbán csak gazdasági pragmatizmusból igazodna Putyinhoz, de a helyzet ennél rosszabb: a miniszterelnök összekeveri a saját és a pártja érdekeit az ország érdekivel, összekeveri saját erejét az ország erejével.
Ahhoz, hogy ez változzon és elkerüljük Orbánt és az Orbánhoz hasonló önjelölt messisásokat, alapvető dolgokat kell itthon megváltoztatni. A rendszerváltás utáni Magyarországon nem jött létre olyan gazdaság és társadalom, amely a stabil és demokratikus építkezés alapja lehetett volna: a szocialista nagyipar összeomlásával egymillió munkahely szűnt meg. A privatizációval a régi nomenklatúra átmentette a hatalmát, miközben senki nem foglalkozott a belső tőkeképző képesség megerősítésével. A középosztály meggyengülve került ki a csatából, a mai napig nem volt elszámoltatás és velünk élnek az állambiztonsági múlt titkai, miközben aki azt ígérte a "polgároknak", hogy képviselni fogja őket, ma már csak egy szűk hatalmi-gazdasági elitet stafíroz. Eközben a társadalom szövetei szétszakadtak, nem jöttek létre azok a hálók, amelyek az érdekérvényesítés természetes közegét biztosítják: itt civilnek lenni egyet jelent az anyagi kiszolgáltatottsággal, míg a féktelen korrupcióval azt üzeni az elit a társadalomnak, most már direktben is, hogy a lopás belefér.
A változáshoz tehát valóban össze kell érnie a földnek és a mennynek, de nem olyan értelemben, ahogy Orbán gondolja: egy új politikai elitnek kell új társadalmi szerződést kötni a magyar választókkal. Egy olyan szerződést, amelyben mindenki számára egyértelmű, hogy a politikusok a választókat szolgálják és nem fordítva. Egy olyan szerződést, amibe nem fér bele egy forint ellopása sem, az pedig végképp nem, hogy egy egész kormányzás épüljön az állami pénzek széthordására. Olyan új szerződésre van szükség, amibe nem fér bele, hogy egy kormány évekig alacsonyan tartsa a béreket, csak azért, hogy a választások évében pénzért próbáljon meg szavazatokat vásárolni. Ahol nem az határozza meg, a fejlesztéspolitikát, hogy miből lehet a legtöbbet lopni, hanem az, hogy mi szolgálja az ország érdekét öt, tíz vagy húsz év múlva. Nekünk az a dolgunk, hogy bizonyítsuk a magyar állampolgároknak, hogy ilyen is lehet a politika és a választók viszonya. Ha ez megtörténik, többet esélye sem lesz itt sem Orbánnak, se Putyinnak.
A dolog mélyére nézve azonban azt látjuk, Orbán Viktor tudatosan és ügyesen épít a magyar társadalom azon tulajdonságára, hogy többre tartjuk a biztos elviselhetőt a bizonytalan jónál: ha jobban megnézzük a Fidesz semmi mást nem ígér a magyar választóknak, mint kiszámíthatóságot és biztonságot. Innen nézve Orbán Viktor mára Kádár János legjobb tanítványa.
Anno 2013 év végén elsőre meglepődtem, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Orbán Putyin felé orientálódik - így utólag persze nincs ebben semmi csodálkozni való: Orbán már nyomokban sem tartalmazza a rendszerváltáskori küldetéstudatát, maga mondta el, hogy keleten jobban érzi magát, mint nyugaton, a demokráciát láthatóan valami langymeleg luxuscikknek gondolja, ami rontja a nemzetgazdaság hatékonyságát. Egyszerűbb lenne a helyzet, ha Orbán csak gazdasági pragmatizmusból igazodna Putyinhoz, de a helyzet ennél rosszabb: a miniszterelnök összekeveri a saját és a pártja érdekeit az ország érdekivel, összekeveri saját erejét az ország erejével.
Ahhoz, hogy ez változzon és elkerüljük Orbánt és az Orbánhoz hasonló önjelölt messisásokat, alapvető dolgokat kell itthon megváltoztatni. A rendszerváltás utáni Magyarországon nem jött létre olyan gazdaság és társadalom, amely a stabil és demokratikus építkezés alapja lehetett volna: a szocialista nagyipar összeomlásával egymillió munkahely szűnt meg. A privatizációval a régi nomenklatúra átmentette a hatalmát, miközben senki nem foglalkozott a belső tőkeképző képesség megerősítésével. A középosztály meggyengülve került ki a csatából, a mai napig nem volt elszámoltatás és velünk élnek az állambiztonsági múlt titkai, miközben aki azt ígérte a "polgároknak", hogy képviselni fogja őket, ma már csak egy szűk hatalmi-gazdasági elitet stafíroz. Eközben a társadalom szövetei szétszakadtak, nem jöttek létre azok a hálók, amelyek az érdekérvényesítés természetes közegét biztosítják: itt civilnek lenni egyet jelent az anyagi kiszolgáltatottsággal, míg a féktelen korrupcióval azt üzeni az elit a társadalomnak, most már direktben is, hogy a lopás belefér.
A változáshoz tehát valóban össze kell érnie a földnek és a mennynek, de nem olyan értelemben, ahogy Orbán gondolja: egy új politikai elitnek kell új társadalmi szerződést kötni a magyar választókkal. Egy olyan szerződést, amelyben mindenki számára egyértelmű, hogy a politikusok a választókat szolgálják és nem fordítva. Egy olyan szerződést, amibe nem fér bele egy forint ellopása sem, az pedig végképp nem, hogy egy egész kormányzás épüljön az állami pénzek széthordására. Olyan új szerződésre van szükség, amibe nem fér bele, hogy egy kormány évekig alacsonyan tartsa a béreket, csak azért, hogy a választások évében pénzért próbáljon meg szavazatokat vásárolni. Ahol nem az határozza meg, a fejlesztéspolitikát, hogy miből lehet a legtöbbet lopni, hanem az, hogy mi szolgálja az ország érdekét öt, tíz vagy húsz év múlva. Nekünk az a dolgunk, hogy bizonyítsuk a magyar állampolgároknak, hogy ilyen is lehet a politika és a választók viszonya. Ha ez megtörténik, többet esélye sem lesz itt sem Orbánnak, se Putyinnak.
