TTIP - megvalósult tudományos-fantasztikus rémálom
|
2016. május 8. 11:33
2016. máj. 8. 11:33
A műfaj nagy rajongójaként számtalan olyan filmet láttam, ahol nagy cégek komplett országokat leigázva boltolnak egymással, miközben az emberek jellemzően e nagy cégeknél dolgoznak, nulla bérért, nulla jogokkal. A Föld kiégett, a társadalmi olló végletesen kinyílt, a kevés nagyon gazdag sok szegény véres verejtékén gyarapodik. Ez az a jövő, amit el kellene kerülni - és egyben a cselekvés ideje is eljött.
A héten civilek szervezésében a Kossuth téren tüntettünk: miközben ugyanis botrányból botrányba zuhanva éljük itthon a politikai mindennapokat, lappangva, sunyin, nem a média főáramában utazva készítik elő az euroatlanti szabadkereskedelmi egyezménynek (=TTIP) a terepet.
Ezért leginkább a cégek és az őket kiszolgáló politikusok a felelősök, de bírálnunk kell itt az Európai Bizottságot is, aki feladva a hagyományosan erős civilkontroll európai gyakorlatát a nyilvánosság teljes kizárásával egyeztet az Egyesült Államokkal. Teljes nonszensz, hogy az európai tradíciókat sutba dobva arra kényszerítenek minket, hogy kiszivárgó dokumentumok segítségével tudjuk belőni, hol tart ez a piszkos üzlet. Az meg végképp elfogadhatatlan, hogy a nemzeti szuverenitásról értekező politikai erők kapásból intenzív riszálásba kezdenek, ha a TTIP szóba kerül.
Tisztán kell látni: egy nemzetállam sosem engedheti meg magának, hogy az egyre izmosodó nemzetközi cégek alárendeltje legyen. Márpedig ha például az a vitarendezési mechanizmus megvalósul, amit a TTIP-ben ajánlanak, az országok képtelenek lesznek megvédeni a polgáraikat a vállalatokkal szemben.
A terv szerint ugyanis három választott bíró dönti el a vállalatok és államok közötti vitás kérdéseket. Elvileg ez az elfogulatlanság garanciája lehetne, de kérdezzék csak meg Mexikót, milyen nonszensz helyzetben volt, amikor egy cégnek 72 millió eurót kellett fizetnie, mert saját polgárai védelme érdekében adót vetetett ki az elhízást okozó cukros szirupra.
Vagy Kanadát, hogy mennyire lehetetlen helyzetbe kerültek, amikor a veszélyes hulladékok kezeléséről és szállításáról szóló Bázeli egyezmény aláírását követően egy termék exportját megtiltották, csakhogy ez sértette a cég üzleti érdekeit és végül az ott hatályos szabadkereskedelmi egyezmény keretében érvényt is szerzett akaratának és 6 millió kanadai dollárt zsebelt be?!
Teljesen elfogadhatatlan, hogy egy vállalat ilyen pozícióba kerüljön egy nemzetállammal szemben, józan politikus ehhez nem biztosíthat teret. Jól mutatja azonban a teljes politikai elit válságát, hogy egy, az Európai bizottságtól kiszivárgott levélből tudhattuk meg, hogy bár dán kutatók igazolták több kémiai anyag komoly egészségkárosító hatását, mégsem merik ezek piacrajutását korlátozni, mert attól tartanak, hogy ez a lépés veszélyeztetné az euroatlanti szabadkereskedelmi egyezményről szóló tárgyalások sikerét. Ezek az anyagok többnyire piperecikkekben fordulnak elő és többek között rejtettheréjűséget okoznak, a károsító hatás pedig tudósok által igazolt. Mindez azt jelenti, hogy már a tárgyalások is veszélyeztetik az európai polgárok érdekeit. Joggal döbben le tehát mindenki, aki minimális bizalommal is viseltetik az uniós intézményrendszer iránt, hogy mégis miként fordulhat elő ez a helyzet? A dánok egyébként perre is vitték ezt az ügyet, teljesen jogosan.
A legfrissebb kiszivárgott anyagok gyakorlatilag minden előzetes félelmünket igazolták. Létező veszély volt, az USA és az EU viszonylatában a hagyományosan lazább amerikai szabályozást erőltetik rá Európára, és most már láthatjuk, hogy pontosan ez vár ránk. Az elővigyázatosság elvét lecserélnénk az amerikai "kockázatalapú megközelítésre", ami praktikusan azt jelenti, hogy míg az uniós elvek szerint először kell bebizonyítani egy anyagról, hogy nem káros és utána lehet piacra dobni, az USA-ban ezzel szemben eleve piacra engedik és azt kell bebizonyítani, hogy káros, ezt követően lehet csak betiltani. Ez várna ránk is a TTIP világában, merthogy az uniós tárgyalófelek a kiszivárgott dokumentumok szerint már ezt az európai elvet is feladták.
Mindebből látható, hogy a nemzeti szuverenitásra és a polgárok érdekeire picit is figyelő kormányok nem mehetnek bele ebbe a piszkos alkuba - ehhez képest most a magyar politika lesújtó képet mutat. A Fidesz össze-vissza beszélt az eddigiekben, leszűkítették a problémakört a GMO-mentességre és kérdéses, mennyiben használják fel ezt a témát Orbán putyini fordulata óta problémás magyar-amerikai viszonyok konszolidálására. Az Európai Parlamentben mindenesetre a szocialisták és a néppárt, vagyis a Fidesz és az MSZP pártcsaládja vállt vállnak vetve szavazta meg a tárgyalások folytatását. Itthon közben a Jobbik intenzív riszálásba kezdett: a héten a Kossuth téren rendezett civil tüntetésen az LMP-s képviselők mellett jelen volt Balczó Zoltán jobbikos EP-képviselő, miközben bent a Házban az amerikai nagykövet részvételével zajló Külügyi bizottsági ülést követően nyilatkozó Vona Gábor az amerikai-magyar kapcsolatok fontosságáról értekezett és azt fejtegette, hogy pártja _egyelőre_ nem támogatja az egyezményt.
Nyilván nem egyszerű feladvány ez a jobboldali erőknek: miközben egyfolytában a nemzeti szuverenitásról beszélnek, amikor egy ilyen nyilvánvalóan a nemzeti érdek feladásáról szóló egyezménnyel találkoznak, hirtelen elbizonytalanodnak - pedig nincs miért. A szabadkereskedelmi egyezmények hagyományosan az erősebb pozícióban lévő félnek kedveznek, a gyengébbnek hátrányosak - mégis mit remélhet Magyarország egy ilyentől, amikor nem csak arról van szó, hogy az EU gyengébb az USA-hoz képest, de mi még az unión belül is periférikus helyzetben vagyunk?
Tiszta vizet öntünk a pohárba, kedden szavaz a javaslatunkról az egész Országgyűlés - többek között azt kérjük, hogy ne suttyomban a fejünk felett kössék meg az egyezményt, hanem a magyar parlament is szavazzon róla, illetve a magyar kormány ne legyen bűnrészes olyan egyezmények aláírásában, amelyek veszélyeztetik az egészségünket és a környezetünket. Kíváncsian várjuk, ki hogyan szavaz, ki voksol a nagyvállalatok érdekeire és kik képviselik a magyar emberek érdekeit ebben a küzdelemben!
Ezért leginkább a cégek és az őket kiszolgáló politikusok a felelősök, de bírálnunk kell itt az Európai Bizottságot is, aki feladva a hagyományosan erős civilkontroll európai gyakorlatát a nyilvánosság teljes kizárásával egyeztet az Egyesült Államokkal. Teljes nonszensz, hogy az európai tradíciókat sutba dobva arra kényszerítenek minket, hogy kiszivárgó dokumentumok segítségével tudjuk belőni, hol tart ez a piszkos üzlet. Az meg végképp elfogadhatatlan, hogy a nemzeti szuverenitásról értekező politikai erők kapásból intenzív riszálásba kezdenek, ha a TTIP szóba kerül.
Tisztán kell látni: egy nemzetállam sosem engedheti meg magának, hogy az egyre izmosodó nemzetközi cégek alárendeltje legyen. Márpedig ha például az a vitarendezési mechanizmus megvalósul, amit a TTIP-ben ajánlanak, az országok képtelenek lesznek megvédeni a polgáraikat a vállalatokkal szemben.
A terv szerint ugyanis három választott bíró dönti el a vállalatok és államok közötti vitás kérdéseket. Elvileg ez az elfogulatlanság garanciája lehetne, de kérdezzék csak meg Mexikót, milyen nonszensz helyzetben volt, amikor egy cégnek 72 millió eurót kellett fizetnie, mert saját polgárai védelme érdekében adót vetetett ki az elhízást okozó cukros szirupra.
Vagy Kanadát, hogy mennyire lehetetlen helyzetbe kerültek, amikor a veszélyes hulladékok kezeléséről és szállításáról szóló Bázeli egyezmény aláírását követően egy termék exportját megtiltották, csakhogy ez sértette a cég üzleti érdekeit és végül az ott hatályos szabadkereskedelmi egyezmény keretében érvényt is szerzett akaratának és 6 millió kanadai dollárt zsebelt be?!
Teljesen elfogadhatatlan, hogy egy vállalat ilyen pozícióba kerüljön egy nemzetállammal szemben, józan politikus ehhez nem biztosíthat teret. Jól mutatja azonban a teljes politikai elit válságát, hogy egy, az Európai bizottságtól kiszivárgott levélből tudhattuk meg, hogy bár dán kutatók igazolták több kémiai anyag komoly egészségkárosító hatását, mégsem merik ezek piacrajutását korlátozni, mert attól tartanak, hogy ez a lépés veszélyeztetné az euroatlanti szabadkereskedelmi egyezményről szóló tárgyalások sikerét. Ezek az anyagok többnyire piperecikkekben fordulnak elő és többek között rejtettheréjűséget okoznak, a károsító hatás pedig tudósok által igazolt. Mindez azt jelenti, hogy már a tárgyalások is veszélyeztetik az európai polgárok érdekeit. Joggal döbben le tehát mindenki, aki minimális bizalommal is viseltetik az uniós intézményrendszer iránt, hogy mégis miként fordulhat elő ez a helyzet? A dánok egyébként perre is vitték ezt az ügyet, teljesen jogosan.
A legfrissebb kiszivárgott anyagok gyakorlatilag minden előzetes félelmünket igazolták. Létező veszély volt, az USA és az EU viszonylatában a hagyományosan lazább amerikai szabályozást erőltetik rá Európára, és most már láthatjuk, hogy pontosan ez vár ránk. Az elővigyázatosság elvét lecserélnénk az amerikai "kockázatalapú megközelítésre", ami praktikusan azt jelenti, hogy míg az uniós elvek szerint először kell bebizonyítani egy anyagról, hogy nem káros és utána lehet piacra dobni, az USA-ban ezzel szemben eleve piacra engedik és azt kell bebizonyítani, hogy káros, ezt követően lehet csak betiltani. Ez várna ránk is a TTIP világában, merthogy az uniós tárgyalófelek a kiszivárgott dokumentumok szerint már ezt az európai elvet is feladták.
Mindebből látható, hogy a nemzeti szuverenitásra és a polgárok érdekeire picit is figyelő kormányok nem mehetnek bele ebbe a piszkos alkuba - ehhez képest most a magyar politika lesújtó képet mutat. A Fidesz össze-vissza beszélt az eddigiekben, leszűkítették a problémakört a GMO-mentességre és kérdéses, mennyiben használják fel ezt a témát Orbán putyini fordulata óta problémás magyar-amerikai viszonyok konszolidálására. Az Európai Parlamentben mindenesetre a szocialisták és a néppárt, vagyis a Fidesz és az MSZP pártcsaládja vállt vállnak vetve szavazta meg a tárgyalások folytatását. Itthon közben a Jobbik intenzív riszálásba kezdett: a héten a Kossuth téren rendezett civil tüntetésen az LMP-s képviselők mellett jelen volt Balczó Zoltán jobbikos EP-képviselő, miközben bent a Házban az amerikai nagykövet részvételével zajló Külügyi bizottsági ülést követően nyilatkozó Vona Gábor az amerikai-magyar kapcsolatok fontosságáról értekezett és azt fejtegette, hogy pártja _egyelőre_ nem támogatja az egyezményt.
Nyilván nem egyszerű feladvány ez a jobboldali erőknek: miközben egyfolytában a nemzeti szuverenitásról beszélnek, amikor egy ilyen nyilvánvalóan a nemzeti érdek feladásáról szóló egyezménnyel találkoznak, hirtelen elbizonytalanodnak - pedig nincs miért. A szabadkereskedelmi egyezmények hagyományosan az erősebb pozícióban lévő félnek kedveznek, a gyengébbnek hátrányosak - mégis mit remélhet Magyarország egy ilyentől, amikor nem csak arról van szó, hogy az EU gyengébb az USA-hoz képest, de mi még az unión belül is periférikus helyzetben vagyunk?
Tiszta vizet öntünk a pohárba, kedden szavaz a javaslatunkról az egész Országgyűlés - többek között azt kérjük, hogy ne suttyomban a fejünk felett kössék meg az egyezményt, hanem a magyar parlament is szavazzon róla, illetve a magyar kormány ne legyen bűnrészes olyan egyezmények aláírásában, amelyek veszélyeztetik az egészségünket és a környezetünket. Kíváncsian várjuk, ki hogyan szavaz, ki voksol a nagyvállalatok érdekeire és kik képviselik a magyar emberek érdekeit ebben a küzdelemben!
