A fideszesek is tudják, hogy kamu a nemzeti konzultáció, mégis falaznak Orbánnak
Még éppen csak elkezdődött és január 10-ig tart, de már látszik, hogy a mostani nemzeti konzultáció minden korábbinál sikeresebb lesz. Nem bátorság ezt megjósolni, az eddigiek is mind sikeresebbek voltak, mint a megelőzők, egyik után sem panaszkodott a kormány, hogy csak kevesen válaszoltak a kérdésekre. Siker siker hátán, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója az MTI-hez eljuttatott videónyilatkozatában arról beszélt, lezárult a nemzeti konzultációról szóló országjárás, s az utóbbi három hétben megtartott több mint száz fórumon összesen 15 ezernél is többen vettek részt.
Hollik István szerint „a konzultáció témái mind olyan sorskérdések, amelyek Magyarországot érintik, de ezek közül – az aktualitása miatt – a résztvevőket egyértelműen Ukrajna EU-csatlakozása érdekelte a legjobban.” Külön öröm, hogy Hollik úr elmondása szerint „a fórumok résztvevői egyöntetűen ellenezték, hogy Ukrajna uniós csatlakozásának kérdésében Brüsszel úgy akarja Magyarországra erőltetni az akaratát, hogy közben semmit nem mond arról, miként érintené ez a magyarokat.”
Ez hát a színtiszta igazság, érthető, ha Hollik úr felszólította a magyar embereket, mutassák meg, mi a magyar virtus, vagyis, hogy velünk nem lehet kikukoricázni. „Küldjünk nekik is világos üzenetet arról, hogy mi a magyarok álláspontja" – közölte befejezésül Hollik.
Nyilván meglesz a küldés is, nem fogjuk véka alá rejteni, hogy mit gondolunk Brüsszel ármánykodásairól és mesterkedéseiről. Csak hát van itt más is, mint amit Hollik úr a videónyilatkozatában elmondott. Például a Publicus Intézet Hírklikk által is idézett felmérése, amiből megtudhattuk, hogy „a megkérdezetteknek csak 26 százaléka véli úgy, hogy tényleg az emberek véleményére kíváncsi a kabinet, s még a Fidesz-KDNP szimpatizánsainak is csupán 69 százaléka gondolta úgy, hogy valódi kérdésekre kell válaszolnia.” (Az ellenzékiek elsöprő többsége és a bizonytalanok háromnegyede szerint manipulatív módon fogalmazták meg a kérdéseket.)
A Publicus felmérése tehát nem osztja Hollik úr és az általa képviselt párt optimizmusát. A felmérésből ugyanis kiderül, ami egyébként amúgy is sejthető volt, hogy nem mindenkit lehet megvezetni, még azokat sem, akik rendre a Fideszre szoktak szavazni és legközelebb is Orbán Viktor pártjára fognak voksolni. Tudják ők jól, hogy a maszlag, amivel etetnek bennünket, szemfényvesztés és parasztvakítás, de nem tiltakoznak ellene, hagyják magukat és másokat hülyének nézni. Jól elvannak ebben az egyre árvalányhajasabb, hátrafelé nyilazós, urambátyámos világban, vagy ha nem, akkor sem panaszkodnak, mert attól tartanak, hogy bár Orbánnal nem jó, de nélküle még a mostaninál is rosszabb lesz. (A nemrég elhunyt Vajda Mihály filozófus ezt a hozzáállást jobbágymentalitásnak nevezte.)
Nem kívánnánk csökkenteni Orbán „érdemeit”, vagyis a felelősségét, de az az igazság, hogy nem a miniszterelnök alakította ilyenné Magyarországot. Ő csupán ráérzett arra, hogy az ország lakosainak (tisztelet a kivételnek) mire van szükségük. Magyarország lakosainak nem kis hányada egy nagy, gondoskodó államot szeretne, élén egy igazságos vezérrel. Olyannal, aki megvédi a polgárait a vélt vagy valós veszedelmekkel szemben, igazságot oszt, megjutalmazza, aki jó és bünteti, aki rossz. A bölcs és igazságos vezér tudja és meg is mondja mindenkiről, hogy mikor jó hazafi az illető, rendes polgár, családapa, gyerek, szülő. Orbán felismerte, hogy a magyarok többsége számára a szabadság nem érték. Vágytak rá, mert azt hitték, hogy vele a jólét is eljön. De nem jött el – főleg nem automatikusan és nem mindenkinek. Ezért aztán sok magyar a szabadságot okolta azért, hogy nem lett több a pénze, nagyobb a lakása, újabb az autója.
Azok az emberek, akik tudják, hogy a nemzeti konzultáció hazugságok gyűjteménye, de ezzel együtt is a Fideszt támogatják, nem szeretik Orbán rendszerét, de képesek együtt élni vele. Tudják, hogy ez a rendszer: csalásra, lopásra, hazugságra épül. Ránk épül ez a rendszer, mert tudja, hogy megbízhatóak vagyunk, fásultak, nem lázadunk. Az előző átkosban legalább volt erre magyarázat: akkor az oroszok strázsáltak felettünk. Most nincs szükségünk import-smasszerekre, magunk vagyunk a saját kápóink. Körbekerítettük magunkat, még jóval azelőtt, hogy kerítés épült volna a határon. Megvetjük Orbánt és lenézzük, megvett minket, ezért megvet és lenéz bennünket.
Nincs hát ellentmondás Hollik úr öröme és a Publicus által bemutatott, kiábrándító valóság között. E kettő együtt van meg a mai Magyarországon, mert, ahogy Zorán énekelte egykor: „Langyos a sör, de nekünk így is jó.” Majd, néhány sorral arrébb, a szöveg így folytatódik: „Langyos a sör, ha nekünk így is jó.”
