A jó államfő asszony aláírta
Novák Katalin aláírta a parlament kormánypárti többsége által kedden elfogadott, a pedagógus-életpályamodellről szóló úgynevezett státusztörvényt. Az államfő nem várta meg a rendelkezésére álló öt napot, már két nap elteltével döntött és aláírt. Szerinte ugyanis a módosításokkal a 135+1 bátor ember által megszavazott törvény már nem az, amely kiváltotta a hónapok óta tartó tiltakozásokat. Kikerültek belőle, vagy alapvetően módosultak a leginkább kifogásolt elemek.
„A pedagógusok új életpályájáról szóló törvényt az Országgyűlés elfogadta. A sokak által joggal kifogásolt, eredetileg vitára bocsátott úgynevezett »státusztörvény-tervezet« leginkább vitatott pontjai az elfogadott jogszabályban már nem, vagy érdemi módosítással szerepelnek. Ez a törvény tehát tartalmilag már más, mint az, amely a tiltakozást kiváltotta. Ezért, áttanulmányozva a pedagógusok új életpályájáról szóló törvény szövegét és mérlegre téve a mögötte meghúzódó törvényhozói szándékot, úgy ítélem meg, hogy az új törvény biztosítja a köznevelési rendszer működőképességének fenntartását, egyértelmű kereteket biztosít, és megteremti a béremelés alapját.”
Novák államfő szerint álláspontja változatlan, vagyis továbbra is úgy gondolja, hogy „a jövőnk kulcsa, hogy milyen felnőtté válnak a mai diákok. Versenyképes tudással rendelkező, magabiztos, stabil értékrendű fiatalokra van szüksége a jövő Magyarországának. Ehhez elhivatott, jól teljesítő, megbecsült pedagógusokra és minőségi nevelésre van szükség. Erről érdemes a jövőben valódi társadalmi vitát folytatni.”
Ezt írta az aláírás kapcsán közleményében Novák államfő, aki tehát egyetért azokkal, akik szerint elhivatott, jól teljesítő, megbecsült pedagógusokra van szükség. Úgy véli, erről érdemes a jövőben társadalmi vitát folytatni.
Novák államfő ez utóbbiban téved, a jövőben erről nem érdemes társadalmi vitát folytatni. A pedagógusok megbecsülése, és ezzel összefüggésben az oktatás minősége, a versenyképes tudás feltételeinek biztosítása ugyanis nem vita kérdése, hanem alapvetés. Társadalmi vitát – valódit és nem az erre kijelölt bólogatókkal való kvaterkázást – arról érdemes folytatni, hogy miként lehetne haladéktalanul megteremteni a korszerű, versenyképes oktatás feltételeit. Nem valamikor a jövőben, hanem legkésőbb most rögtön, azaz, azonnal. Arról is lehetne vitatkozni, milyen érdeke fűződik a kormánynak és az oktatás vezetőinek ahhoz, hogy ne önálló gondolkodásra képes, hanem könnyen megvezethető, manipulálható, tájékozatlan és tanulatlan tömegek kerüljenek ki az iskolapadokból.
Ezekről a kérdésekről volna érdemes vitát folytatni. Arról, hogy korszerű oktatás nélkül nem létezik sikeres Magyarország, nem. Utóbbi ugyanis minden tisztességes, az ország érdekeit szem előtt tartó politikus és szakember számára evidencia kell, hogy legyen.
Novák Katalin államfővé választásakor azt ígérte, hogy hivatali elődje, Áder János gyakorlatát követi. Nem abban az értelemben, hogy szabadidejében horgászni fog, hanem úgy, hogy száz jó törvény közül százat aláír, száz rossz törvény közül pedig százat visszaküld az országgyűlésnek. Tényleg nem az ő és Áder sara, hogy szinte alig találkoztak aláírásra méltatlan, rossz törvénnyel. Csupa nagyszerűen átgondolt, jogilag megalapozott, a magyar nemzet jövőjét szolgáló törvényt toltak eléjük, fura lett volna, ha vacillálnak és valamelyiket nem írják alá.
Nem szívesen, de kénytelenek vagyunk Novák Katalin évekkel ezelőtt, még németországi migrációjában papírra vetett szavait idézni. Ebben az azóta államfővé avanzsált egykori háziasszony arról értekezik, mennyire hálás a sorsnak, amiért nem a kényszer üldözte el itthonról, s „hogy nem kórházi ápolónőként vagy pedagógusként élünk röhejes jövedelemből”. Itt jegyeznénk meg, a kórházi ápolónők és a pedagógusok is megérdemelnék, hogy hálásak lehessenek a sorsnak, és ne egy egyre kilátástalanabb, a nemzetközi mezőnytől leszakadó országban, röhejes jövedelemből kelljen megélniük.
