A közmédia kikötőjében horgonyzott le a Nemzeti Sport
„Keressük a lehetőségét, hogy miként működhetnek együtt a leghatékonyabban a nemzeti sportmédia különféle felületei.” Ezt válaszolta a Médiaszolgáltatás-támogató és Szolgáltató Alap a 24.hu kérdésére, amely így hangzott: igaz-e, hogy Nemzeti Sportügynökség Nonprofit Zrt. helyett ezentúl a Médiaszolgáltatás-támogató és Szolgáltató Alaphoz, közismert nevén az MTVA-hoz tartozik majd a lap. A portál a Nemzeti Sport főszerkesztőjét is megkérdezte ugyanerről, mire Szöllősi György a következőket válaszolta: „Keressük a lehetőségét, hogy miként működhetnek együtt a leghatékonyabban a nemzeti sportmédia különféle felületei.”
Egymástól „függetlenül”, de mégsem csupán a véletlennek köszönhetően, az MTVA sajtóosztálya és a Nemzeti Sport főszerkesztője is szó szerint ugyanazt válaszolta. Nincs annál szebb és felemelőbb, mint amikor egyszerre dobban a szív és ugyanarra a srófra jár az agy.
A Nemzeti Sportról szinte mindenki tudja, hogy Orbán Viktor kedvenc lapja. A miniszterelnök minden napját ennek az újságnak az olvasásával kezdi, sőt, e szenvedélye annyira elhatalmasodott rajta, hogy még külföldi útjai alkalmával is a sportlap nyomtatott példányával kedveskednek neki munkatársai.
Orbán számára fontos a lap biztonságos működése, ezért a kormány tavaly külön költségvetési forrást biztosított arra, hogy az állami intézmények 10 000 példányban előfizessenek az újságra. (Ez a gáláns hozzáállás 2023-ban hozzávetőlegesen 1,3 milliárd forintjába került a magyar adófizetőknek.)
Most tehát gazdát vált a Nemzeti Sport, hivatalosan is betagozódik oda, ahová gyakorlatilag eddig is tartozott. Szöllősi György, a lap főszerkesztője legutóbb tavaly ősszel került a hírek első vonalába, amikor az Egyesült Államokba utazott volna, hogy megnyissa a magyar érdekeltségű Árpád kupa futballtornát. Az amerikai külügy azonban nem engedélyezte a beutazását, a hivatalos indoklás szerint azért, mert Szöllősi nem magánemberként folyamodott vízumhoz, hanem diplomata útlevelébe kérte, holott nem a kormány alkalmazottja.
Ha Amerikába nem is, sok más országba azért eljutott a főszerkesztő, aki az elmúlt hat évben 35 országban járt, ezen utazásait pedig minden alkalommal a minisztérium fizette. (Pontosabban, a magyar adófizetők, merthogy a minisztériumnak nincs saját pénze, de még gazdag bácsikája sem él Amerikában. Ami pénzzel gazdálkodik, azt mind tőlünk, magyar adófizetőktől kapja. Mi dobjuk össze az utazások költségeit, amelyek nagyságát egyébként nem árulta el a minisztérium.)
A külügy egyébként azzal bízta meg Szöllősit, hogy „koordinálja, segítse mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek a gazdag magyar futballkultúrának állítanak emléket bárhol a világon”. Szöllősi igyekezett is megfelelni a belé helyezett kormányzati bizalomnak: Spanyolországban például a Puskás Ferenccel kapcsolatos ügyekben intézkedett, és arra is volt példa, hogy relikviát hozott haza Svájcból. Sokrétű munkásságába még az is belefért, hogy egy alkalommal Londonban részt vett az Arsenal alelnökének könyvbemutatóján. Mindez persze csak a jéghegy csúcsa: a hamarosan az MTVA nagy családjához tartozó Nemzeti Sport főszerkesztője 2017-ben 2, 2018-ban 8, 2019-ben 10, 2020-ban 3, 2021-ben 6, 2022-ben 2, 2023-ban őszéig 4 alkalommal járt a külügyminisztérium költségén külföldön. Hogy e sok utazás mellett miként tudta ellátni a főszerkesztői feladatokat is, legyen az ő titka. Nekünk, akik ezen áldozatos tevékenység költségeit fizetjük, legyen elég annyi, hogy mélyen a zsebünkbe nyúlunk, ily módon is kifejezve nagyrabecsülésünket az embert próbáló tevékenység láttán.
Mostantól szerencsére minden egyszerűbb lesz. Aki keres, az talál: a Nemzeti Sport sokéves hányattatás után végre révbe ért, így már nem kell keresni annak a lehetőségét, hogy miként működhetnek együtt a leghatékonyabban a nemzeti sportmédia különféle felületei. Összenőtt, ami összetartozik, ami egyben garancia arra, hogy mostantól még az eddigieknél is magasabb szakmai színvonalon, a közmédiától elvárt pártatlanságtól vezérelve szolgálják a szabad, független újságírást. E gyümölcsözőnek ígérkező együttműködés bizonyára Petőfi Sándor tetszését is elnyerné. A költő, mint tudjuk, a 12 pont felolvasását azzal kezdte, hogy „kívánjuk a sajtó szabadságát.”
