A KSH még csak részleges beismerésben van
Örömmel vettem tudomásul, hogy a Központi Statisztikai Hivatal végre meghallotta az adatfelhasználók több éve tartó bírálatát, amellyel a kereset-statisztikákat illették. A KSH azonban csak részleges beismerésben van: az átlagbér felülbecslésének csak egyik, a kisebbik részét ismerte be. Arra biztatjuk a nemzeti statisztikai szolgálat szakembereit, hogy csak tovább a megkezdett úton, és akkor a közeljövőben talán összhangba kerülhet a keresetstatisztika a Nemzetgazdaság Integrált számláival.
A KSH-t ért bírálatok elsősorban arra vonatkoztak, hogy a Hivatal miért csak az öt fő feletti cégek foglalkoztatottjaira alapozza a bérstatisztikát, hiszen ez nem jól reprezentálja a teljes foglalkoztatotti kört. A kisvállalkozásoknál köztudottan alacsonyabbak a keresetek és ha ez a kör rendre kimarad a számbavételből, akkor felfelé fog torzítani a statisztika. Egyszerűen fogalmazva a KSH magasabb átlagkereseteket mutat ki, mint amilyenek azok valójában. Hogy mennyire becsülte felül a hivatal az elmúlt években az átlagkereseteket, arra vonatkozóan többféle szakértői becslés is napvilágot látott az elmúlt években, például Oblath Gábortól, Dedák Istvántól és e sorok írójától, legutoljára pedig a GKI Gazdaságkutatótól. A szakértői becslések általában 15–25 százalék közé tették a KSH felülértékelését. Ezek a szakértői számítások a nemzetgazdasági elszámolásokra alapoztak és értelemszerűen nem primer adatfelvételekre.
Éppen ezért volt örvendetes a KSH azon elhatározása, hogy ezután teljes körű adatfelvételre állítja át a keresetstatisztikát. Ezt visszamenőleg 2019-ig elvégezte a hivatal és így lehetővé tette a különböző adatsorok összekapcsolását. Összehasonlítva az öt fő feletti foglalkoztatottra vonatkozó átlagkereseteket a teljes körű felvételen alapuló adatokkal, a KSH arra a következtetésre jutott, hogy nincs nagy különbség közöttük. Mint írták: „A két vonatkozási körre számított főbb indikátorok közötti különbség nem jelentős. 2019 és 2022 között 2,6, illetve 3,5 százalék (10 és 19 ezer forint) közötti eltérés mutatkozott a havi bruttó́ átlagkereseteknél” – olvashatjuk a KSH friss közleményéből.
És valóban nincs nagy különbség a havi bruttó átlagkeresetekben, amint az a mellékelt 1. táblázat ötödik oszlopából kitűnik. De ha így áll a dolog, akkor a korábbi kritikák nem voltak megalapozottak, hiszen a két–három százalékos eltérés nem olyan jelentős az átlagkeresetek vonatkozásában.
Csakhogy van itt még egy probléma, amit tisztázni kell, nevezetesen, hogy a kimutatott bruttó havi keresetek miként realizálódtak, miként férnek bele a nemzeti jövedelem-elszámolás rendszerébe. A KSH által publikált nemzetgazdaság integrált számlái alapján rendelkezésünkre áll az éves szinten kifizetett munkavállalói jövedelmek összege (bérek és keresetek plusz munkavállalók társadalombiztosítási hozzájárulása). Emellett a hivatalos adatszolgáltatásból azt is megtudhatjuk, hogy az egyes években mennyi volt a GDP termelésében a foglalkoztatottak száma. E két számsorból könnyen kiszámítható az egy foglalkoztatottra jutó éves és havi kereset, amit az alábbi táblázat mutat.
Ha a nemzeti számlák alapján számított bruttó havi átlagkereseteket tekintjük és ezeket vetjük össze a KSH által közölt öt fő feletti foglalkoztatott alapján számított adattal, akkor az eltérés már sokkal nagyobb, mint ami a teljeskörűsítésből származtatható (lásd az 1. táblázat utolsó oszlopát). Itt bizony már 40–50 ezer forintos eltérések adódnak, ami 13–14 százalékos, vagyis igen jelentős eltérést jelent.
A kérdés ezek után az, hogy kinek higgyünk: a KSH frissen elindított teljeskörűsítésének vagy a nemzetgazdaság integrált számlái alapján végzett számításoknak? Ha ez utóbbit tartjuk mérvadónak, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a KSH csak részleges beismerésben van: az átlagbér felülbecslésének csak egy részét, a kisebbik részét ismerte be. Tehát arra biztatjuk a nemzeti statisztikai szolgálat szakembereit, hogy csak tovább a megkezdett úton, és akkor a közeljövőben talán összhangba kerülhet a keresetstatisztika a nemzetgazdaság integrált számláival.
Végül a hitelesség kedvéért megjegyzendő, hogy a KSH 21.1.1.33 a háztartási szektor bruttó jövedelme adatközlésében valamivel nagyobb munkavállalói jövedelmek szerepelnek, mint az integrált számlák esetében, de mivel ez utóbbi adatközlés volt a frissebb, ezért ezt használtuk a számításunk során. Az említett háztartási jövedelmek adatbázisból vett adatok alapján is megmaradt volna a 9-11 százalékos különbség a KSH teljes körű bruttó átlagbérei és a nemzeti számlák alapján számított értékek között.
Mellár Tamás
