A márciusi ifjak és a vakcinaforradalom

Minden együtt volt a forradalomhoz, csak még azt nem tudták, hogyan kell nekiállni. Mint tót az anyjának? Soha nem láttak még forradalmat, halványlila segédfogalmuk sem volt, mi kell ahhoz, hogy kitörjön. Kit szoktak ilyenkor kiszabadítani, és honnan?

Azért a Petőfinek, nem hiába volt költő, kezdett derengeni valami. Nemzeti konzultáció kell a nyitásról, ami valójában zárás, mondta. Előző este, biztos, ami biztos, gondosan összeplagizálta a Nemzeti dalt. Egy bolgárkertész vetőmag-katalógusából vette át az idézeteket, hátha jó lesz még valamire. Szólítsatok dr. Petőfinek, mondta Schmitt Pál hanglejtését utánozva. Azok meg csak mosolyogtak: költő, az ilyet nem kell komolyan venni.

Nem is kellett. Vasvári meg egy középkorban élt német apáca imádságos könyvéből ollózott negyven oldalt – a többi már majdnem mind saját. Kivéve Jókai Új földesúr című munkájának tartalomjegyzékét, mert az is idegen tollak által íródott.

Petőfi egyébiránt már korábban fel akart volna jönni Pestre, csak időközben kiderült, hogy ritkították a lovas kocsikat. Nem zártak be egy viszonylatot sem, csak megszüntették -–ahogyan odafenn, az udvarban mondták –, a párhuzamosságokat.

Akasszátok fel a kabátokat! Ez volt neki a kedvenc szavajárása.

Csak az nem volt világos, hogy honnan lesz majd fülke a forradalomhoz. Jókai hosszan tűnődött, már majdnem az eszébe jutott valami, de végül meggondolta magát. Mit csinálsz te Móric, kérdezték a többiek évődve, mert épp olyan hangulatba’ voltak.

Művelem az anyanyelvet, felelte a kérdezett.

Ezen mindnyájan jót nevettek. Volt oka a jókedvnek, tele volt a közmédia a sikerekkel: hazánk nem rés, hanem erős Bástya elvtárs. Mindenki irigyel bennünket, amiért jók vagyunk, próbálják ellesni a titkunkat, és Moszkva, valamint a kínai elvtársak telefonszámát tudakolják. Valamelyikük meg azt olvasta az Origón, hogy a nyugat-európai ifjúság Coca Cola mámorban fetreng, és Amerikában verik a négereket. Ha csak úgy nem.

Gazdák érkeztek a később Kossuthról elnevezett térre. Osztják a latifundiumokat, de nekünk nem jut belőle egy fia föld, annyi sem. Nem osztják, hanem fosztják, mondta Petőfi, akinek volt affinitása az árnyalt megfogalmazások iránt.

Megint hangosan mosolyogtak.

Kossuthé volt az ötlet, hogy vegyenek több millió tonna kokárdát! Fölös mennyiségben, a rendes ár többszöröséért! Messzi országból, a baráti Kínából hozatták, Erzsébet utalvánnyal fizettek. Aztán oltóanyagot is fürkésztek ugyanonnan, közvetítőcégen keresztül, mert úgy drágább, mintha a gyártótól portyáznák. Megkérték az árát, de legalább nem az idegen multik hasznát hizlalja.

Egyik társuk, K. Lajos, akit a háta mögött, tisztességes mivolta okán csak Mr. 20 százaléknak neveztek, boldogan újságolta, hogy egy csengeri háztartásbeli asszonyság milliárdokat adott neki ajándékba. A többiek meg csak mosolyogtak. Átverés, az lesz, te, mondták neki. Magyarul hoax.

Petőfi erre írt egy hazafias költeményt: „A ló néz, a csikó lát, felszívok egy csík kólát.”. Még mindig, jobb, mintha Emmi-miniszterként Mátyás király csontjaival égetném magam, gondolta. Abban bízott, hogy sokan lájkolják majd ezt a kétsorost.

Hír jött valahonnan, hogy egy gázszerelő társuk elvált, de hamarosan megint nősül. Húszmilliós eljegyzési gyűrűt adott a választottjának ajándékba, mondta a jól értesült hírhozó, plusz a személyiségének varázslatos vonásait. Aztán rájöttek, hogy a gázszerelés az ő idejükben még nem is volt feltalálva, nem beszélve a Budapest-Maldív-szigetek között ingázó OE-LEM lajstromjelű Bombardier NER-gépről.

Másnapra aztán tényleg kitört a forradalom. A 12 pontból a cenzúra hármat kihúzatott, egyet viszont bele kellett írni, mégpedig azt, hogy az anya nő, az apa férfi. Így aztán tízparancsolat lett belőle, de adatszinkronizálási probléma miatt azt sem tudták felolvasni, mert még mielőtt ezt is ellopták volna, 30 évre titkosították.