Amint véget értek a választások, Magyarországon kitört a világbéke
Alig két nap telt a választások óta, de Magyarországon máris kitört a világbéke. Eltűntek a háborús hirdetések, mert a dollárbaloldal már nem akarja belesodorni Magyarországot a háborúba, és azt sem harsogja a kormányzati propaganda, hogy a Fideszen kívül mindenki háborút akar, ezért csak a béke, csak a Fidesz.
Megszoktuk már a háborús hisztériát, ha meg nem is szerettük. Együtt tudtunk élni vele, olyan volt nekünk, mint a napi középhőmérséklet: azt sem kedveljük, de nincs jobb, alkalmazkodunk hozzá, túléljük. Pedig már milyen jól beletörődtünk, hogy a Fidesz milliárdokat költsön a neki nem tetsző magyar emberek lejáratására, karaktergyilkolására. Természetesnek vettük, ezért meg sem kérdeztük, hogy miből van a pénz. (Tudtuk anélkül is: a mi adóforintjainkból.)
Vannak persze, akik szívesebben látnának a hirdetésekben szép nőket és férfiakat, kedvesen mosolygó gyerekeket, kutyákat és cicákat, de az elmúlt hónapokban más sorsot szánt nekünk az élet. Pontosabban Orbán Viktor kormánya, amely azzal áltatta a magyarokat, hogyha nem rájuk szavazunk, akkor belesodródunk a háborúba. Visszaállítják a kötelező sorkatonaságot – holott ennek szükségességéről leginkább Kövér László szokott szépen beszélni –. a magyar fiatalokat pedig vinnék ágyútölteléknek Ukrajnába.
Ennek lett most vége, hogy már nincsen kampány és az életünk visszatérhet a normális medrébe. Már amennyiben normálisnak nevezhetjük a hosszú várólistákat, amelyek révén a családbarát kormány az állami egészségügy felől a fizetős orvosi ellátás irányába terelné az amúgy nem fizetőképes magyarországi keresletet.
Kitört tehát a magyarországi világbéke, most már nyugodtan hallgathat az ember gyereke vagy unokája mesét a Youtubon, nem kell attól tartani, hogy háborúpárti ellenzékiekbe botlik. És mi, felnőttek anélkül is tudunk zenét hallgatni az internetes oldalakon, hogy megfenyegetnének, mi lesz velünk, ha nem a Fideszre szavazunk. Békétlenség lesz és belesodródás, Soros Gyuri bácsi, Brüsszel, meg minden, ami velük jár.
Vissza persze nem kívánjuk ezt a mesterségesen szított hazug, háborús hisztériát, de arra azért kíváncsiak lennénk, hogy miként számol el Orbán Viktor és a kormány a gyűlöletre szánt milliárdokkal. Azzal a rengeteg pénzzel, amelynek ezernyi jobb helye lett volna: óvodákban, iskolákban, vagy éppen olyan családoknál, ahol más jellegű gondok vannak, mint Orbán Viktor saját lábon álló lányainál. Mert lehet, hogy a budapesti luxusvásárlást hiányoló Orbán Ráhel nem tudja, de vannak olyan családok, ahol nem az a dilemma, hogy a 10, vagy a 12 milliós táskát vigyen magával az asszony valamelyik méregdrága partira.
És olyan esetekről is lehet hallani, hogy valaki szorgalmas és tehetséges, mégsem milliárdos osztalékot vesz ki a cégéből, hanem a hónap végén azt számolja, hogy tud-e valamilyen egészséges ételt adni a gyerekének.
Szóval, jó volna tudni, ki döntött arról, hogy hasznosság helyett uszításra mennek a milliárdok. Van-e ennek a hónapok, sőt évek óta tartó őrületnek felelőse, és ha igen – merthogy a pénz feltehetőleg nem magától döntött úgy, hogy gyűlölködésre költődik –, akkor lesz-e valamilyen büntetésük az elkövetőknek.
Még sok kérdést lehetne feltenni, ha volna rá esély, hogy az elkövetők – a Fidesz és a kormány tagjai – normálisan válaszolnak. Addig meg marad az öröm, hogy annyi háborús év, megannyi hisztérikus hét és hónap után, mégiscsak kitört Magyarországon a világbéke.
